ború fn 1A
1. (rég, irod, átv is) ’(nagy, sötét) felhő’ ❖ Jön a’ Török srn, mint égen a’ ború (1788 Gvadányi József C1936, 118) | Édes hazánk egét ború fenyegeti mindenfelől (1836 Kossuth Lajos CD32) | De ki vína bajt az égiháborúval, Szélveszes, zimankós, viharos borúval? (1846 Arany János 8014001, 102) | A csillagokat a nagy lámpagyújtó Fölgyújtja nékünk mindig, minden éjjel, Csak néha nem láthatjuk a borútól (1927 Juhász Gyula¹ 9284638, 36).
1a. (rég) ’a világosság hiánya mint állapot, homály v. sötétség’ ❖ [a fiatal hölgy] grácziakönnyüséggel szökdelt el az ösvényen az erdő boruiba (1848 Sepsy Károly 8406003, 14) | Éji boru és hajnali fény (1866 Szelestey László 8436001, 10) | küzdenek egymással mint fény és boru (1891 Debrecen–Nagyváradi Értesítő 8611001, 1).
2. (átv is) ’(tartósan) felhős ég, felhősödés’ ❖ A vész […] mintha kesergne az őszi borún (1830 Vörösmarty Mihály C4533, 58) | Évek jönnek évek után és az erdélyi szőlész egén egyre vészes fellegek üzik egymást, sehogy sem jön meg az untig hosszu boru után a vidám tartós derü (1874 Borászati Lapok 8607002, 222) | Tegnap nyár volt, ez már az ősz borúja! (1923 Szabó Lőrinc ford.–Baudelaire 9629183, 77) | A meteorológusok szerint nem lesz felhőtlen látványosság a napfogyatkozás; a nyugati területeken borúra lehet számítani (1999 Magyar Hírlap CD09).
3. ’szomorúság, bánat mint lelkiállapot, ill. ennek kül. az arcon tükröződő jele’ ❖ És mikor így édelgve nyugott a’ hölgynek ölében, Nem vala semmi ború arczára jelelve szivéből (1828 Vörösmarty Mihály 8524385, 178) | Borúm azonban csakhamar derűre változott, a mint egy régi ismerőmmel találkoztam (1879 Lauka Gusztáv 8268039, 31) | Borúmat hányszor eloszlattad mesélő szavaddal (1921 Szini Gyula CD10) | Nem emlékezhetem tekintetében a borúra, azokra a szürke fátyolos napokra, mikor összeomlóban látva reményeit, az elpusztulás révületében kelt, feküdt (1974 Nádasdi Péter 9467001, 66) | A ború és a rossz kedély messzire elkerülték (1985 Grendel Lajos 1060003, 327).
4. (rég) ’rossz helyzet, balsors, nyomorúság’ ❖ Számunk fogy, […] erőnk csügged, […] s így a jövendő csak sötét borúval fenyeget (1834 Deák Ferenc CD51) | [Mesterházy Ignác erélye és ébersége] őrtűz gyanánt világítand a haza boruiban (1849 Kossuth Lajos CD32) | ép ború napján nincs Senkinek barátja (1855 Ney Ferenc 8335017, 33) | Nehéz borúkban emberűl megálltam (1856 Vachott Sándor 8499011, 19).
Ö: derűre-borúra.
Vö. CzF. ború · boru; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. borít; ÉKsz.; ÚMTsz.