borul tn ige 1a1 

1. (átv is) ’〈személy v. tárgy〉 álló v. függőleges helyzetéből kibillenve (vmerre v. vhova) dől(ni kezd)’ ❖ E százba sem engedi, ládd-e, A Virtus […] Felséges híred feledékeny sírba borulni (1790 Fazekas Mihály CD01) | [a félkört alkotó kis csillagok] egy kelet felé borúló talpas csészét (Crater) karimáznak (1827 Fazekas Mihály 8138076, 60) | Székek borulnak, borosflaskók dőlnek, a lelkesültség egy pillanat alatt haraggá forr át (1936 Illyés Gyula 9274067, 170) | Reccsent a kezem alatt a lemezjátszó műanyag fedele, borult az állólámpa, törött az ólomkristály hamutartó, zuhant a padlóra a leszakított könyvespolc (1989 Csengey Dénes 1028005, 109).

1a. ’〈vmely pontján megváltoztatott rendszer〉 a tervezettől v. az előre láthatótól eltérő módon alakul, megváltozik’ ❖ borulni fog a költségvetés jó része (1994 Országgyűlési Napló CD62) | borul minden eltervezett napirend (1995 Országgyűlési Napló CD62) | Megint borul a papírforma? (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈szállító- v. tartóeszköz (utasa, rakománya, ill. tartalma)〉 vhova dől(ve kiesik, ill. kiömlik)’ ❖ megpillantott egy halottaskocsit, amint az félig az árokba borult, megtört kereszttel (1929 Remenyik Zsigmond CD10) | egy versenyszkiffből a Dunába borultál (1978 Kabdebó Tamás 9816002, 62) | Gyertyák potyognak, a huszárkapitánynak „tűzmesteri” teendőket kell ellátnia, üvegek borulnak, kevés a közös ivászathoz odakészített pohár (1989 Csizner Ildikó 2046006, 16) | És a lónak természete, hogy néha megvadul, megbotlik vagy félrelép, és akkor a kocsi rakománya […] könnyen az árokba borul (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’elerőtlenedve v. szándékosan (felső)testével vhova dől, nehezedik, es. fekszik vki’ ❖ Az  ſirjára borúlva tltibé talám kiáltásaival moſt az levegö Egeket (1777 Wesselényi Zsuzsanna ford.–Fenouillot 7383003, 3) | a’ falhoz borúlván keservesen sírt (1808 Virág Benedek 8522060, 397) | legjobb illyenkor [ti. a viharban] a földre borulni (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A mécses égett előtte, s ő maga a karjaira borulva szendergett (1901 Gárdonyi Géza C8718, 280) | mozdulatlanul ült az asztalra borulva (1955 Tatay Sándor 9704001, 30) | Zokogva borul a szekrénynek. Alig tudom megnyugtatni (1981 Dénes Tibor 9812003, 156).

3a. ’heves érzelem kifejezésére v. alázata jeléül vhova térdel, (térdre) ereszkedik (és földre hajol)’ ❖ Mennyivel inkább meg-alázta magát Péter Kriſtus-elött, az ö térdeihez borulván, és mondván: Menny-ki tölem, mert bünös ember vagyok, Uram! (1772 Vajda Sámuel 7365001, 144) | te a mecsetben valál lábai elé borúlva a nagy profétának (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Az asszonyok térdre borulva imádkoztak (1892 Ágai Adolf C0545, 28) | eléje borulva, hévvel csókoltam meg a kezét (1904 Jókai Mór CD18) | [Jézus] a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

3b. (ált. ›mell‹ jelentésű, gyakr. -ra/-re ragos határozóval) ’erős érzelmi felindulásában átölel vkit’ ❖ édes Attyának karjai közé borult (1793 Gubernáth Antal ford. 7124002, 245) | elérzékenyülve egymásra borúltunk, s éltettük a hazát, s a haza hős fiait! (1849–1850 Rónay Jácint 8396006, 111) | egymás keblére borultunk (1896 Gyulafehérvári Hírlap 8628001, 2) | – Hát élsz, te élsz? – kiáltja zokogva. S mindenki szemeláttára a mellemre borul (1942 Füst Milán 9161046, 134).

4. ’vhova hajol vki, ill. vhova hajlik vmi’ ❖ Egészen bötűimre borult szemeivel (1836 Tóth Péter 8491001, 42) | karjainkkal kelle az egymásra boruló bokrok vesszőit kétfelé hajtanunk (1862 e. Szemere Bertalan 8437006, 13) | Balról magas bokrok borultak az útra (1918 Molnár Ferenc² 9453002, 117) | Az új tanár otthagyta a Toldi fölé boruló gyerekeket (1956 Németh László² 9485044, 438).

4a. ’〈vkinek (előre nyújtott) kezére, karjára〉 arccal ráhajol(, és megcsókolja)’ ❖ sokszor karjára borúlt hév csókokat adván (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 240) | Haldokló atyám kezére borulva esküdtem meg, hogy ezt semmi körülmények közt soha tenni nem fogom (1850 Kossuth Lajos CD32) | az anyósa párnás kezére borult, megcsókolta s elpityeredett (1930 Németh László² 9485003, 167) | Haynau könnyekig meghatva borult a császár kezére (1999 Hermann Róbert CD17).

5. ’〈nyílásával lefelé fordított üreges test〉 vki v. vmi fölé helyezkedve, azt felülről (és oldalról) körülveszi, határolja’ ❖ Fölénk boruló Üst az égi Űr (1922 Szabó Lőrinc ford.–Omar Khajjám 9629279, 90) | a föléje boruló műanyagkupola (1982 Kubinszky Mihály CD52) | [a] Budapestre boruló esti fényharang úgysem engedi, hogy letérjünk a kijelölt útról (1985 Földényi F. László 1053003, 93) | [a lapos, korong alakú Földre] buraszerűen boruló égbolt elképzelése (1990 Magyar néprajz CD47).

6. borul vmire (átv is) ’〈vmely anyag〉 úgy terül vmire, hogy azt (összefüggő rétegben) takarja, fedi’ ❖ Tegnap fekete felh borúlt a’ mi egünkre (1787 Magyar Kurír C0312, 478) | A’ levél’ töve félig borúl a’ kórójára (1796 Vizsgálódó Magyar Gazda 7494002, 373) | Az emlős és szárnyas vadak’ fogdosására használtatni szokott hálók […] ollyanok, hogy a’ beléjök ütköző vadra borúlnak (1829 Pák Dienes 8346001, XIX) | a vizek felületére borult jégkéreg megvédi a vizek belsejét a külső hidegtől (1855 Vasárnapi Újság CD56) | vastag hallgatás nehéz lepedője borult a hadimilliomosokra (1919 Szabó Dezső CD10).

6a. (ált. -ra/-re ragos bővítménnyel) ’〈ruhadarab (része) vkire, vmely testrészre v. más ruhadarabra〉(simulva) rétegződik, azt fedi, takarja’ ❖ bőr-öltönyeik fölött vassodrony-ingek borultak (1838 Jósika Miklós 8212009, 330) | [a hölgy] fejére durva, fekete kámzsa borul (1845 Jókai Mór CD18) | fehér selyemruha borúlt gyönyörű termetére (1868 Vértesi Arnold C4454, 110) | [Manga Julcsa sáfrányzöld selyemviganójára] szürkéskék selyem átalvető kendő borult (1894 Justh Zsigmond 8213003, 153) | a kézfejre boruló fodor (1980 NéprajziLex. CD47).

6b. borul vmire (átv is) ’〈homály, sötétség stb., ritk. fény〉 terül, árad vmire’ ❖ sötétség borul a vidékre (1857 Vasárnapi Újság CD56) | egy kis dombgerincz elég arra, hogy elfogja szelíd völgyétől a lebukó napot: abban a perczben homály borúl a völgyre (1894 Bársony István 8029001, 149) | ragyogó fényesség borult a kertre (1927 Benedek Elek 1015001, 88) | Éjszaka borult a világra (1967 Gábor Áron 9813002, 128).

6c. (ált. -ra/-re ragos bővítménnyel) ’〈vmely gondolat, érzelem v. állapot〉 meghatározó módon jellemzővé válik vkire, vmire, úrrá lesz rajta’ ❖ kínnal borult rám a gondolat (1836 Tóth Péter 8491001, 64) | nyomasztó nyugalom borult betegekre és betegápolókra egyaránt (1887 Wohl Stefánia 8530010, 277) | álmos zsibbadás borult fölém (1911 Kaffka Margit 9290054, 133) | Tompa szomorúság borult reá (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | Ahogy eloltottam a villanyt, nagy csendesség borult a szobára (1960 Bernáth Aurél 9052001, 413) | az agyára boruló téboly (1963 Pilinszky János 9531155, 175).

7. (alany n. is) ’〈ég, ill. időjárás〉 borússá válik, felhősödik’ ❖ Hol tiſztúl, hol borúl (1788 Szaitz Leó 7302007, 140) | Borul az ég ’s gyászos homályban öltözött (1795 Gyöngyössi János C1963, 139) | indulok, mert az idő is borul, s ha sarat kapok, e ragacsos földön ki nem gázolok belőle a fagyig (1858 Vasárnapi Újság CD56) | már borulni kezdett délnyugatról. Még villámlott is messziről (1951 Veres Péter 9771010, 93).

7a. (rég) ’〈arc (részlete)〉 szomorúságot, rosszkedvet, bosszúságot stb. tükröz’ ❖ víg arca borulván Jött mint kísértet, s lön romlásokkal ijesztő (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | borúlni kezde a’ vidám ábrázat (1830 Uránia C0423, 312) | Sírok, ha záporkönyet ontasz És tiszta homlokod borúl (1892 Komjáthy Jenő 8248039, 299).

7b. (rég) ’〈hangulat, állapot, időszak〉 szomorúvá, kilátástalanná válik’ ❖ Meg bádgyadt ſzíveink bennünk is vidúlnak, Fényet ért napjaink többé nem borúlnak (1790 Gvadányi József 7125004, 208) | Borúla kedvem s férfiarczomon Gyerekszem onta forró könnyeket (1840 Vörösmarty Mihály C4536, 389) | minél jobban borúl az élet, A hit annál jobban éled (1853 Székács József C4016, 164) | kibékültek borulni kezdő sorsukkal (1858 Jósika Miklós C2367, 30).

8. borul vmibe ’〈vmely anyaggal, ill. sötétséggel, homállyal v. fénnyel, tűzzel stb.〉 borítottá válik vmi’ ❖ Nap’, hold’, tsillagzat’ fénye homályba borúl (1774 Révai Miklós ford.–Beniczky 7283004, 14) | Felhőbe borúlt a víg nap, helyébe vastag köd szállt (1811 k. Dukai Takách Judit 8117021, 79) | Vérbe borult ragyogó dús fegyvere (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 108) | [Záhonyiné] látá palotáját lángba borulva (1842 Hasznos Mulatságok 8629003, 151) | a ködbe borult nádas szélén haladtak (1895 Herczeg Ferenc 9241012, 79) | Mi lesz, ha a város csakugyan sötétségbe borul? (1923 Babits Mihály 9014131, 230) | A reflektorok felizzanak, s tündöklő fénybe borul az Óriások terme (1987 Antalffy Gyula 1004001, 78) | Füstbe borul a város (1997 Magyar Hírlap CD09).

8a. borul vmibe ’〈növény (része), ill. növényzettel borított terület a rajta nyíló virággal v. sarjadó levéllel〉 borítottá válva kivirágzik v. kizöldül’ ❖ új virágba Borul ismét a fa ága (1860 Arany János 8014104, 299) | zöldbe borult már a rét s lombosodnak a gyümölcsfák (1937 Karinthy Frigyes 9309003, 198) | a szél olykor áthozta a pesti rakpartra is a virágba borult budai hegyek illatát (1955 Déry Tibor 9107019, 73) | Zöldbe borult ágak (1976 Nagy László² ford.–García Lorca 9473116, 12) | a millecentenárium évére Budapest virágba borul (1995 Magyar Hírlap CD09) | rácsodálkozik a […] virágba boruló aranyesőre (1999 Lakáskultúra CD39).

8b. borul vmibe (ritk) ’〈vmely anyagból készült v. vmilyen színű öltözetbe〉 bújik, burkolódzik vki’ ❖ Ő maga vasba borúlt, ’s daliás vala ménen ülése (1828 Vörösmarty Mihály 8524385, 179) | ez a szőke, halványrózsaszín, világoskék ruhás jelenség [ti. Ofélia] éppen a gyászba borult Hamlet ellentéte kell hogy legyen (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 58) | egy piros-zöld zászlóba borult portugál [szurkoló] (2000 Magyar Hírlap CD09).

8c. borul vmibe ’〈vmilyen színbe〉 burkolódzik, 〈ilyen színűvé〉 válik vmi’ ❖ az egész fehér hártya lángoló vörösségbe borúlt (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116004, 23) | Gyáſzba borúl a’ ſzép Ég is (1819 Farkas András 7333010, 47) | a láthatár lila színbe borult (1869 Jókai Mór CD18) | Reszket, remeg a nyír; váratlanul ezüstfehérből sötétbe borul (1936 Illyés Gyula 9274012, 248) | Aranyba, pirosba, ezer gazdag színbe borult a világ (1956 Sánta Ferenc 9585004, 29).

8d. borul vmibe ’〈vmilyen, kül. kedvezőtlen, szomorú állapotba〉 kerül, és abban elmerül vki v. vmi’ ❖ Óh de hogy ereſſze magát ezen Értelem’ nagy Munkájira az eltúnyúltt, megkeményedett, és örök halálos Álomba borúltt Értelem? (1794 Kármán József² 7165023, 281) | annya’ lelke gyászba borúl (1832 Fábián Gábor ford.–Macpherson 8134006, 197) | Oh, bánatba borult Szegény magyar haza! (1896 Endrődi Sándor 8125045, 101) | Odalenn a kert mély csendbe borult (1904 Krúdy Gyula CD54) | Itália, elvágva a harcokba borult Európától, külön kis világrész a világrész alján (1935 Németh László² 9485058, 15) | Röviddel utána megjelent nagypapa, lerítt róla az elégedettség. Mikor gondba borult lánya elébe toppant, a homlokát ráncolta (1968 Thury Zsuzsa 9709001, 20).

8e. borul vmibe ’〈arc, szem stb. (vmilyen színűvé válva)〉 vmely érzelem, állapot jelét mutatja’ ❖ homályba borultak Arczai, ’s melle szorúlt; a’ vér pedig omla sebéből (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 196) | képe papríkaszinbe borult a harag miatt (1852 Kuthy Lajos 8261008, 153) | Jére Marcinak örömbe borul az ábrázatja (1922–1929 Tamási Áron 9701007, 46) | Mindég akadtak ügyeskedők […], akik megjelentek gondokba borult homlokkal, vagy elküldöttek egy megbízható cimborát kitöltött váltóval, hogy kezest szerezzenek (1937 Remenyik Zsigmond 9561004, 107) | az izgalomtól, vágytól egészen lángba borult a szeme, és lázas verejték ült ráncos homlokára (1953 e. Patai József 2039007, 20).

9. ’〈saláta, káposzta〉 fejesedik, 〈levelei〉 egymásra rétegződnek’ ❖ fbe kezdett borúlni [a saláta] (1787 Mátyus István C3068, 210) | Érik a káposzta, Borúl a levele (1846 Népdalok és mondák C2982, 154) | Legfontosabb követelmény, hogy a [saláta]fajták jól fejesedjenek, eléggé kemény, jól boruló, tömör fejeket képezzenek (1963 KertészetiLex. C6668, 295).

Ö: be~, el~, fel~, ki~, le~, össze~, rá~.

Fr: arc, nyak.

ÖU: bele~.

Sz: borulékony, borulgat.

Vö. CzF. borúl · borul, borult; ÉrtSz.; TESz. borít; ÉKsz.; SzT. ~, borult; ÚMTsz.