ájult mn-i ign és mn
I. mn-i ign → ájul.
II. mn 12A7
1. ’〈ájulás, ill. alvás után:〉 eszméletlen, ill. kába állapotban levő 〈személy〉’ ❖ [Szép Enikő] megrendűlt keze a’ poharat nem bírva kiejté, Lábai roskadtak ájultan hulla le, ’s kedves Arczaitól a’ vér látszott búcsúzni örökre (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 241) | [a kövezeten fekvő nő] ájult vagy halott (1902 Gárdonyi Géza C1829, 26) | elnyúlt a földön, behúnyta szemeit s úgy tett, mintha ájúlt volna (1931 Szabó Dezső 9623013, 148) | hajnali fél hétkor fülsértően csengetett fel a telefon. Még félig ájultan tántorogtam oda a készülékhez (1989 Szepes Erika 2039022, 74).
2. (irod) ’kábult, ernyedt’ ❖ az institutiók [= előírások, rendelkezések] tették […] az egyének akaratját majdnem ájulltá (1850 Kemény Zsigmond C1271, 164) | Ó unalom, ó életem unalma Rángasd tovább elcsüggedt vonatom, Rángasd, ringasd ez ájult délutánon (1912 Kosztolányi Dezső 9359035, 33) | más volt ez, mint az alföldi falvak ájult csendje, sivár unalma (1968 Molnár Géza 9455001, 68) | Milánóra kísérteti csönd borult, s a továbbiakban az ájult város helyett a nemzeti mozgalmakban egyre inkább Firenze jutott szerephez (1968 Rónay György 9573058, 192).
3. (irod) ’vmely felfokozott érzelemtől szinte önkívületi állapotban levő 〈személy〉’ ❖ Krisztina kitárta karjait. A szája pedig pirosan, frissen kettéhasadt, ájultan várta a csókot (1911 Kosztolányi Dezső C2753, 100) | az új szenvedélytől elkábítva, szinte ájultan és magamon kívül ültem a nők közt (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 13).
3a. (irod) ’ilyen személyre jellemző, rá valló 〈érzelem, lelkiállapot〉’ ❖ Eltört szavai révűlt, ájult kéjnek (1912 Szép Ernő 9665006, 20) | Akikre első hetekben [Édes Anna] ájult meglepetéssel tekintett, úgy jártak háza előtt, mintha ott születtek volna (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 46) | ájult imádatot (1944 Bethlen István 9055003, 128) | ájult csodálata (1975 Kroó György 1085001, 106) | megjelenik az Iskola a határon, ájult boldogsággal olvassa az ország (1994 Szántó Piroska 1166004, 265).
Ö: fél~.
Vö. CzF. ~, ájultan; ÉrtSz.; ÉKsz.