borzad tn ige 2a2
1. (tárgyragos határozóval is) ’〈láztól, betegségtől v. erős lelki hatástól〉 reszket, (meg)borzong’ ❖ A’ beteg elsben sokáig borzad (1776 Rácz Sámuel C3563, 72) | (Borzad egéſz teſtem) mit látok! gyermeket árviz Hajt két bltsben! (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 11) | [Jóska] nagyot borzadt, mikor az ijedőse jött a mesének (1884 Jókai Mór CD18) | Fájdalmam a fájdalmatok, itt tükrözik keresztetek, és borzadok és reszketek (1938 Dsida Jenő CD01).
2. ’(undorral vegyes) rémülettel irtózik, iszonyodik vkitől, vmitől’ ❖ Borzadva támad a’ bajnoki lélekben […] a’ vakmerő gondolat (1796 Kisfaludy Sándor 8243054, 317) | [a francia forradalom] véresen szép látvány Európa szinpadán, mellytől csak az borzadott, ki áldásteli következményeit gyenge szemeivel be nem látta (1848 Életképek C0107, 33) | Noémi kedvtelten csapta össze a kezeit, s már nem borzadt a varangytól annyira (1872 Jókai Mór CD18) | Borzadt ettől a beteg nőtől, akinek nem volt jobb dolga, mint másokat kémlelni (1931 Sárközi György ford.–Green 9587014, 81) | vannak, akik nem borzadnak a vértől (1953 Németh Andor ford.–Hemingway 9480008, 236).
3. ’erősen tart, idegenkedve fél vmitől, vkitől’ ❖ minden javitástul borzadva, igen is sokáig élvezték a’ nemtevési status quo [= állapot]-nak pangó örömeit (1843 Széchenyi István 8429030, 266) | a magyar borzad az osztrák egységbe való beolvasztástól (1880–1882 Pulszky Ferenc 8381004, 352) | Földbirtokreformtól nemcsak a nagybirtokos réteg borzad, hanem a középréteg is (1937 Féja Géza 9138002, 51) | előre borzadt a beszélgetéstől, amely most kezdődik a konyhaajtó és a mosogató között (1979 Domahidy András 1036001, 13).
4. (irod) ’〈irtózás, rémület kif-ére is: haj, szőrzet, tollazat〉 felmered(ve áll), ill. borzolódik’ ❖ Ezen ſzavaknak hállásával Czeſzárnak ſzive hirtelen írtódzástól verettetett által; haja homlokára borzadt (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus 7044040, 23) | Tí ſzelíd Madarak! […] Haj helyett a’ borzadt tollakat tépjétek (1796 Péteri Takáts József ford.–Ovidius 7268002, 73) | [A farkas] megáll, gerinczén borzad az ordas szőr (1846 Kuthy Lajos 8261001, 4) | az asszony jött ki, kócosan, mintha dühtől borzadna égnek a haja (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 75) | Színében megváltozik, és haja borzad; a szívét Rázza pedig vad háborgás kebelében (1967 Lakatos István ford.–Vergilius 9376015, 208).
Ö: bele, el~, fel~, meg~, össze~, vissza~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.