boszorkány fn 4A
1. ’〈a népi hiedelemben és a középkori, kora újkori (vallásos) felfogásban:〉 az ördöggel való kapcsolata miatt természetfölötti hatalmúnak (és ártó szándékúnak) tartott személy, kül. nő’ ❖ a gyermekeket kicsiny koruktól fogva nem ijesztgetnék ördögökkel, boszorkánnyal, szakálas farkassal, lidérccel (1778 Bessenyei György¹ 7044012, 18) | mind a’ ketten Baszorkányok voltanak (1785 Magyar Hírmondó C0273, 387) | Megakadt a szeme… a kiáltás torkán, Mint azé, kit éjjel nyom nehéz boszorkány (1851 Arany János CD01) | Éjféli misén a luczaszékre állók […] meglátják, ki a boszorkány (1886 Sirisaka Andor 8408012, 74) | Négyszázharminc vádlott állt a vésztörvényszék előtt. Mi volt a bűnük? Az, hogy a „boszorkány” valakinek az orrára fujt és az nyomban kiegyenesedett, vagy hogy a „homor” gyökerével gyógyítgat (1931 Kosztolányi Dezső 9359219, 120) | [a boszorkányperek jegyzőkönyveiből] az egyéni vagy közösségi önbíráskodás számos esetére is fény derül: például megverték a boszorkányt, nyilvános bűnvallásra kényszerítették, vagy a község hatóságai által vízpróbának vetették alá (1990 Magyar néprajz CD47).
1a. ’〈(nép)mesében:〉 vénasszony alakjában megjelenő gonosz lény’ ❖ Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen, Boszorkányok szálltak arra seprőnyélen (1844 Petőfi Sándor 8366136, 214) | [a népmesékben] a királylány szép és jó, a boszorkány csúnya és gonosz, a mesélő sem a szereplők jellemének, sem lélektani motivációjuknak ecsetelésére nem tér ki (1976 Kibédi Varga Áron 2030018, 33) | Az óvodában egy kisfiú a vasorrú bábákról és más boszorkányokról beszélt (1978 Török Sándor 1157002, 74).
2. ’gonosz (vén)asszony, szipirtyó’ ❖ az ocsmány Clorist szép szinnel festi le, mikor az egyűgyű Dorottyát boszorkánnyá teszi (1804 Fazekas Mihály C1701, 17) | ha valaki elvesz egy vén boszorkányt, csak azért, hogy eltartassa magát vele, […] az ilyen úr nem valami nagy jellem (1906 Ambrus Zoltán C0592, 121) | Péntek Verát az anyja kizavarta a házból. Megtette ezt máskor is a vén boszorkány, de főleg nyáron (1986 Gion Nándor 9190002, 12).
3. (kedvesk) ’〈temperamentumos, hamis(kodó), csintalan, gyakr. kacér fiatal nő v. serdülő lány megnevezéseként〉’ ❖ – No Isten neki; leszek násznagyod, te utálatos kis boszorkány (1857 Vasárnapi Újság CD56) | ha be hagytam magam fonatni annak a ravasz kis boszorkánynak a hálójába, hát most csak eviczkéljek benne (1900 Vértesi Arnold 8520008, 108) | azt akarom, ha este parfőmtől illatosan belépsz a ragyogó étterembe, szép, kivágott ruhában… mindenki csak téged nézzen… és mindenki engem irígyeljen… te… te… isteni kis boszorkány! (1937 Molnár Ferenc² 9453012, 51).
J: boszor, boszorka.
Fr: böjti.
ÖE: ~asszony, ~bíró, ~éj, ~gyökér, ~gyűlés, ~lövet, ~pogácsa.
Sz: boszorkányi.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.