bosszont (4a3) l. bosszant
bosszant ts ige 4a3 boszant (rég) , boszont (/nyj) , bosszont (/nyj)
1. ’〈embert, állatot〉(szándékosan) mérgesít, ingerel’ ❖ boſzſzontottál az által, hogy Perdikáſſal tettzéſem ſzerént bánni akadályoztattál (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède 7031008, 4) | Igaz, egy munkáját sem olvastam el egészen, de már fele, harmada is bosszantott (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 115) | [ha] Márton egyébbel nem tudta bosszúját tölteni, Gáspár szélütött kutyáját bosszantotta a kapu alatt (1846 Jókai Mór CD18) | Babákkal játszott gyermekkorában, gyűlölte a fiúkat, akik csúfolták és bosszantották (1941 Wass Albert 9786001, 90) | mind jobban bosszant az emberek önhittsége (1973 Déry Tibor 9107018, 70).
2. (rég) ’méltóságában, önérzetében v. érdekeit tekintve sért vkit’ ❖ Ne boszontsd az Isteneket (1780 Kónyi János ford.–Gessner C2735, 18) | a merőben nyakas kálomistákból álló kurucz katonaság vérig boszantá őt (1879 Csukássi József C1341, 370) | A magyarok, kiket bosszantott a királynak a kunok iránt tanusított kedvezése (1893 PallasLex. CD02).
2a. (rég) ’〈kellemetlen látvány, zaj stb. vkit, ill. vkinek vmely érzékszervét〉 zavar(ja), sért(i)’ ❖ füleket boszszontó tárogató sípon (1791 Laczkovics János 7033001, 152) | gróf Széchenyi elszoktatta a’ magyarokat a’ köpéstől, melly a’ külföldieket olly igen boszantá (1841 Pesti Hírlap CD61) | a’ házakbóli kellemetlen szagú kifolyások orrunkat boszantják (1844 Pesti Hírlap CD61) | Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! (1857 Arany János C0647, 79) | Nem esett jól a pipa a szegény csősznek, azt hivé a füst boszantja szemeit (1878 Erdélyi Gyula 8130001, 29).
2b. (rég) ’nyugalmában, összhangjában zavar, ill. folyamatosságában v. egységében megbont vmit’ ❖ Ollyan most ő, mint a’ széltől hányva boszontott Tenger (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 92) | A szerviták klastroma és kertje még mindég bosszantja a VI. Károly alatt […] épült Invalidus-házat (1828 Kazinczy Ferenc 7163030, 541) | a magány csöndét csak a hársfatetőkön Játszadozó szélnek bágyadt susogása boszantá (1845 Arany János CD01) | De ezek a barbarok [ti. a szőlősgazdák] a fekete televényt boszantották szőlőültetvénynyel (1868 Jókai Mór C2280, 269).
Ö: fel~.
ÖU: meg~.
Vö. CzF. boszont, bosszankodik · bosszant · bosszu; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, bosszantatik, bosszanthat; ÚMTsz.