bosszú fn 1A  boszú (rég)

1. ’vmely elszenvedett sérelem (önhatalmú) büntetése, megtorlása (mint érzelmi kielégülést nyújtó reakció)’ ❖ [A méhek] kéſzek meg halni-is, ha boſzſzút üzhetnek (1774 Vesmás Márton 7374001, 17) | Szent Adrasztea, mérj bosszút ez otromba beszédért! (1809 Kazinczy Ferenc C2560, 184) | [sohasem történt, hogy] a törvény bosszúját felhívták volna ellenem (1836 Kossuth Lajos CD32) | Tudd meg: a legyilkolt atyafiak vére Boszuért kiált fel az egek egére (1846 Arany János C0648, 33) | Nem esküvék-e bosszut Attilára! (1893 Szász Károly² 8426055, 169) | sokan csak az oroszok ellen bosszút lihegő magyar embert látták bennem (1905 Vámbéry Ármin 8507005, 349) | Bosszúra éhes asszony (1968 Déry Tibor 9107011, 375) | ütött a bosszú órája (1980 Sebeők János 1139002, 161) | [a betyárok] bosszúból kirabolták a majki kocsmárost (1990 Hudi József CD17) | bosszúért lihegő ellenforradalmárok (2000 Magyar Hírlap CD09) • (vmilyen) bosszút áll (birt szjellel: rég) ’vmely elszenvedett sérelmet megtorol, megbosszul’ ❖ Álljon boſzſzút rajtam (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille 7343001, 96) | Én éretted boſzſzút akarok állani; pedig azon árúlón, ki tégedet itten zárva-tart, ki a’ fejedrl le-rablotta a’ koronát (1795 Dugonics András 7087019, 307) | Gennaro a barátjait méreggel étető Lucretián bosszúját akarván állni, ezt hajainál ráncigálja s gyilkot döf vétkes szívébe (1834–1835 Ormós Zsigmond 8341009, 204) | [a majmok] ingerléseket, megbántásokat egy könnyen nem felednek, és az első alkalommal busszut állani ügyekeznek (1847 Peregriny Elek 8360004, 17) | ha én most magamat szökéssel megmentem, akkor az itt maradt ezernyi ezer szegény rabtársamon fognak majd kegyetlen bosszút állani (1883 Jókai Mór CD18) | Lehet, hogy bosszút áll majd az arculütésért (1922 Kosztolányi Dezső CD10) | [a fogatos] azzal állt bosszút, hogy az elnöki tiltás ellenére is elvitte a csődörhöz mind a két kancát (1963 Csoóri Sándor 9090026, 138) | a szélsőséges Hamasz azzal fenyegetőzött: véres bosszút áll két katonai vezetőjéért (1998 Magyar Hírlap CD09) • bosszúját megállja (rég) ’ua.’ ❖ néki méltó oka vagyon arra, hogy boſzſzúját az Emiren, meg-állya (1792 Őri Fülep Gábor ford.–Haller 7252001, 90) | a magyarok hatalmas királya Elhatározá, hogy bosszúját megállja (1849–1853 Arany János CD01) | Bosszumat atyámért megállom én! (1907 Zempléni Árpád 8535003, 94).

1a. ’a megtorlás, bosszúállás eszköze(ként végrehajtott cselekedet)’ ❖ arra a gyalázatos bosszúra vetemedett, hogy két szolgálót moslékos vízzel az ajtóhoz rendelt, kik Sárosynét visszajövőben végigönték (1812 Kazinczy Ferenc 7163016, 325) | Vilma’ szerencsétlen kérői boszút akarnak állani egy megbántó levéllel. De semmi! ez ügyetlen és alacsony boszú (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 190) | a biró neve emlitésénél agyában a bosszú terve megfogamzék (1852 Bérczy Károly 8050003, 58) | A te pásztoraid velünk voltak és nem tettünk semmi boszút rajtok (1867 Tompa Mihály C4236, 207) | Ez az utolsó mondat bosszu volt a Mária következetesen elforditott fejéért (1919 Szabó Dezső 9623004, 250) | ádázul hasogató fájdalmat érzett a jobb lábában […]: eszébe jutott, hogy ezzel a lábával rúgta meg a feszületet. A Názáreti bosszúja ez? (1931 Herczeg Ferenc 9241006, 76) | És mi lesz az a rettenetes bosszú? (1967 Mándy Iván 9420010, 133).

2. (birtokszóként) ’vminek a káros következménye’ ❖ [az esztelen takarékoskodás] a szocializmus bosszúja […], mert azért, hogy néhány méter csövet megspóroljanak, kialakították az egykörös fűtési rendszereket (1997 Országgyűlési Napló CD62) | előbb-utóbb a gazdagokat is eléri saját tékozló életformájuk bosszúja (1998 Magyar Hírlap CD09) • bosszút áll ’káros következményekkel jár, megbosszulja magát’ ❖ a mellőzött, fel nem ismert, hibásan mérlegelt érdekek mindig bosszút állnak (1982 Rozsnyai Ervin 2029002, 499) | a krimi olyan kánon, amelyhez csak alázattal szabad közelíteni, különben bosszút áll (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. ’vmely sérelem, kellemetlenség, (kisebb) baj okozta ingerültség, feszültség, harag; bosszúság’ ❖ Artakserses … azokon öntötte ki boszszuját, a’ kik kereſéſében akarták akadályoztatni (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 62) | [a] hihetőleg igen épületes szónoklatnak, boszúmra, egy hangocskáját sem értettem (1838 Jósika Miklós 8212011, 138) | Ne Kivánd dühöm s boszúmat csillapítni Higgadt okokkal (1848 Petőfi Sándor ford.–Shakespeare 8366452, 363) | buszúnk e szavakban nyilatkozik (1872 Zichy Géza 8538019, 107) | Sz. panaszkodik, hogy a tejcsarnokban […] mindössze kétszáz forint havi fizetése van, de annál több munkája, baja, bosszúja (1948 Déry Tibor 9107001, 91) | Ha ittam volna, biztosan bemennék, gondoltam, kitölteném valakin a bosszúmat, és ha kijózanodnék, megbánnám (1962 Galambos Lajos 9166001, 117).

4. (rég) ’vkinek a sérelmére v. sértésül elkövetett cselekedet’ ❖ Gazdáját, mint hív eb lántzon úgy követi; De jaj másnak, ki t boſzſzúval illeti! (1786 Péczeli József ford.–Voltaire 7267016, 159) | Kiki Szive ſzerént jó és kegyes légyen, Senki másnak boſzſzút ezután ne tégyen (1801 Sándor István 7287103, 260) | Mi a’ bosszú, melly őt érte? (1838 Jósika Miklós 8212010, 62).

Ö: vér~.

ÖU: magán~, nép~, ön~.

ÖE: ~angyal, ~beszéd, ~érzés, ~eskü, ~harc, ~indulat, ~ittas, ~lihegés, ~szó, ~tétel.

Sz: bosszútlan.

Vö. CzF. bosszankodik · bosszant · bosszu, boszú · boszu; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.