bosszul ige 1a

1. ts (rég, irod) ’〈elszenvedett sérelmet, veszteséget〉 önhatalmúlag megtorol, megbosszul’ ❖ kivánván Öttsének boszszullani halálát, érkezett … meg ölésemre (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 161) | ő a duellumot nem tartja semmi tekintetben vétkesnek, s kész, ha megbántatik, sérelmét ezen úton bosszulni (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 214) | koholt vádjával tehát boszulni akarja azt, mit vétket utáló lelkének tiszta érzetében ezen alperes rajta elkövetett (1841 Ormós Zsigmond 8341002, 208).

1a. ts (rég, irod) ’elégtételt vesz vkiért’ ❖ S el-múlt minden vígság, a’ le-írt rendekkel. Igy boſzſzúlta magát a’ Magyar tiſztesség; Tſudálván pompáját, a’ Bétſi fényesség (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 15) | Kendit boszulni jöttem én, Vagy veszsz, vagy Kendit add elő (1826 Vörösmarty Mihály 8524397, 281) | [a francia lapigazgató] magát azzal boszulja, hogy csak a legostobább dolgoknak ád helyet (1866 Ludvigh János CD32) | A ki atyát boszúl, mindenre képes (1873 Greguss Ágost ford.–Corneille 8163008, 26).

1b. tn (irod) ’bosszút áll (vkiért)’ ❖ Egyik úgy sóhajtoz: uram, érted halok. Másik ismét kiált: Istenért bosszulok (1778 Bessenyei György¹ CD01) | Édes bosszúlni, de szép ’s nagy, Ha megbocsátok én! (1815 Kis János¹ 8240021, 111) | a sértés hirire fegyverben állott már egy nemzet véresen boszulni (1841 Teleki László² 8473003, 148) | [Isten] nem int, nem bosszul, nem jutalmaz (1908 Ady Endre 9003170, 27) | Az Igazság, ha győz, csupa irgalom, Sok sérelmére nem sír bűntetést, Nem bosszúl más, csak a vétkes (1961 Weöres Sándor ford.–Shelley 9788001, 34).

2. ts (rég) ’〈törvénybe ütköző tettet〉 büntet’ ❖ Betstelenétést boszszúló Per (1806 Ottlik Dániel C3373, 41) | a vétket bosszuló igazság útját gátolva magát a közbátorságot háborgatni nemcsak törvénytelen cselekedet, hanem valóban alávalóság (1830 Deák Ferenc CD51) | miért nem boszulja azt a’ törvény? (1831 Széchenyi István CD1501).

3. ts (rég) ’〈vmely sérelem v. gonosztett elkövetőjét〉 önhatalmúlag megbünteti’ ❖ szeretjét hogy ezzel boszszulja (1776 Kónyi János ford.–Gellert C2737, 15) | A’ Hartz, vak dühösség a’ főld’ színét dúlta, Éris a’ Békesség’ fiait bosszúlta (1800 Vályi Nagy Ferenc C4348, 142) | [Kendi] búsúlva voná ki utólszor Harcz edzette vasát, mellyel bosszúlja az Osmant (1832 Baksay Dániel 8359019, 108).

Ö: meg~.

Sz: bosszulás, bosszulat.

Vö. CzF. boszúl · boszul, boszúló · boszuló; ÉrtSz.; TESz. bosszú; ÉKsz.

bosszul ❖ ige ◦ 1a ◦
permalink
1. tárgyas (rég, irod)
〈elszenvedett sérelmet, veszteséget〉 önhatalmúlag megtorol, megbosszul
kivánván Öttsének boszszullani halálát, érkezett … meg ölésemre
(1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède)
ő a duellumot nem tartja semmi tekintetben vétkesnek, s kész, ha megbántatik, sérelmét ezen úton bosszulni
(1812 Kazinczy Ferenc)
koholt vádjával tehát boszulni akarja azt, mit vétket utáló lelkének tiszta érzetében ezen alperes rajta elkövetett
(1841 Ormós Zsigmond)
1a. tárgyas (rég, irod)
elégtételt vesz vkiért
S el-múlt minden vígság, a’ le-írt rendekkel. Igy boſzſzúlta magát a’ Magyar tiſztesség; Tſudálván pompáját, a’ Bétſi fényesség
(1772 Bessenyei György¹)
Kendit boszulni jöttem én, Vagy veszsz, vagy Kendit add elő
(1826 Vörösmarty Mihály)
[a francia lapigazgató] magát azzal boszulja, hogy csak a legostobább dolgoknak ád helyet
(1866 Ludvigh János)
A ki atyát boszúl, mindenre képes
(1873 Greguss Ágost ford.–Corneille)
1b. tárgyatlan (irod)
bosszút áll (vkiért)
Egyik úgy sóhajtoz: uram, érted halok. Másik ismét kiált: Istenért bosszulok
(1778 Bessenyei György¹)
Édes bosszúlni, de szép ’s nagy, Ha megbocsátok én!
(1815 Kis János¹)
a sértés hirire fegyverben állott már egy nemzet véresen boszulni
(1841 Teleki László²)
[Isten] nem int, nem bosszul, nem jutalmaz
(1908 Ady Endre)
Az Igazság, ha győz, csupa irgalom, Sok sérelmére nem sír bűntetést, Nem bosszúl más, csak a vétkes
(1961 Weöres Sándor ford.–Shelley)
2. tárgyas (rég)
〈törvénybe ütköző tettet〉 büntet
Betstelenétést boszszúló Per
(1806 Ottlik Dániel)
a vétket bosszuló igazság útját gátolva magát a közbátorságot háborgatni nemcsak törvénytelen cselekedet, hanem valóban alávalóság
(1830 Deák Ferenc)
miért nem boszulja azt a’ törvény?
(1831 Széchenyi István)
3. tárgyas (rég)
〈vmely sérelem v. gonosztett elkövetőjét〉 önhatalmúlag megbünteti
szeretjét hogy ezzel boszszulja
(1776 Kónyi János ford.–Gellert)
A’ Hartz, vak dühösség a’ főld’ színét dúlta, Éris a’ Békesség’ fiait bosszúlta
(1800 Vályi Nagy Ferenc)
[Kendi] búsúlva voná ki utólszor Harcz edzette vasát, mellyel bosszúlja az Osmant
(1832 Baksay Dániel)
Ö: megbosszul
Sz: bosszulás, bosszulat
Vö. CzF. boszúl · boszul, boszúló · boszuló; ÉrtSz.; TESz. bosszú; ÉKsz.
ÚESz: ↪bosszú (bosszul)

Beállítások