bosszuló mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → bosszul.
II. mn 11A9
1. ’vmely bosszút végrehajtó, ill. bosszúállásra kész, képes v. bosszúálló természetű 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Ti a sértett jusnak bosszúló baráti! Fényes trónusokból mennydörögjetek le (1798 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | a’ boszúló rendeket fel-dúlni vezet [a király] dühödő haragja (1819 Vörösmarty Mihály 8524056, 139) | a boszuló atya (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Leto bosszuló gyermekei fegyvereikkel üldözik az erőszakos óriást (1904 ÓkoriLex. CD28) | A törvényhozó, bosszúló Isten fogalmának a keleti kereszténységben kevés sikere van (1938 Korunk Szava 2131001, 423) | [a vigyázók riasztó jelekkel] adták tudtul a bosszuló hadak közeledtét (1961 Lipták Gábor 9400001, 69).
1a. ’bosszúállásra indító, késztető 〈indulat, ösztön〉’ ❖ [Pluto] boszulló haragját nem tartóztathatta (1779 Kreskay Imre C2816, 58) | nem a multak sebeinek felszaggatásában, nem a boszuló indulatban, hanem a jövendő iránti intézkedésben keressük a kérdésnek megoldását (1848 Kossuth Lajos CD32) | hogyan levél ily nyomorék? felelj […] Zeus tett ilyenné bosszuló dühében (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0660, 181) | [Pikler Gyula] a büntetésnek a bosszuló ösztönből származtatását elvetette, és azt vallotta […], hogy a büntetésnek egyetlen forrása a büntetés hasznosságának a belátása (1973 Szabó Imre² CD30).
2. ’bosszúállásra, annak végrehajtására irányuló 〈terv, tevékenység stb.〉’ ❖ Hersik leánya visszagondola boszuló szándékára (1839 Vajda Péter C4662, 69) | a haza igazságos minden polgárai iránt, s a bosszuló és megtámadó háborúhoz csak sajnálattal folyamodik (1848 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Ezen közhangulatot alkalmasnak tartá III. Henrik arra, hogy régi boszuló tervét végrehajthassa (1901 Nagy képes világtörténet CD03) | a főkapitányi szállásra mentek megtanácskozni részletesen a bosszuló eljárást (1912 Bán Ferenc CD10) | Jeruzsálem királya őt [ti. Jáfiát] is bevonta a gibeóniak elleni bosszuló hadjáratba (1993 BibliaiLex. CD1207).
3. ’megtorlás, bosszúállás, ill. büntetés végrehajtásának eszközéül szolgáló, arra alkalmas 〈kéz, fegyver, törvény stb.〉’ ❖ az igazságnak bosszúló tüzei szoktak mennydörögni (1779 Bessenyei György¹ C1085, 56) | [a férjét vesztett asszony] boszuló nyilat indít a’ lator ellen (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 109) | A nemesis boszuló karja elébb-utóbb eléri őket (1882 Szabó Ignác C3776, 58) | Forrásaink csak jelzik Tiberius tetteit, s utalnak a bosszuló igazságszolgáltatásra, mely bűnei nyomában járt (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Kés. Hirtelenebb, rövidebb a kardnál, Közelebbi, bosszulóbb, makacsabb (1925 Bodor Aladár 9060003, 41) | Lackner Kristóf diplomáciai tehetsége kellett, hogy a város megmeneküljön a bécsi udvar bosszuló kardjától (1966 Csatkai Endre CD52).
III. fn 1A (/ritk)
’vmely sérelemért, tettért v. vmely sértett személyért bosszút álló, vmely megtorló tettet, tevékenységet végrehajtó személy’ ❖ Egy nagy magyar vitézt zengedezz hazádnak, […] a’ kit a’ megtsúfoltt békesség’ Bosszúllójának szűlt a’ vitéz Szepesség (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1320, 108) | Azt kiabálták azok, hogy „éljen Ottó – Nénnye’ boszszúlója”! (1819 Katona József 8226029, 298) | Az eskü legfőbb őre s a hamis eskü boszulója, Zeus (1902 ÓkoriLex. CD28) | A bosszuló meglepve áll a halott mellett, mert ráébred, hogy annak már nem büntetés, hogy megölte (1921 Füst Milán CD10) | [az Úr, a kiontott] vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
J: bosszúálló.
Vö. CzF. boszúló · boszuló