bosszuló mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → bosszul.

II. mn 11A9

1. ’vmely bosszút végrehajtó, ill. bosszúállásra kész, képes v. bosszúálló természetű 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Ti a sértett jusnak bosszúló baráti! Fényes trónusokból mennydörögjetek le (1798 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | a’ boszúló rendeket fel-dúlni vezet [a király] dühödő haragja (1819 Vörösmarty Mihály 8524056, 139) | a boszuló atya (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Leto bosszuló gyermekei fegyvereikkel üldözik az erőszakos óriást (1904 ÓkoriLex. CD28) | A törvényhozó, bosszúló Isten fogalmának a keleti kereszténységben kevés sikere van (1938 Korunk Szava 2131001, 423) | [a vigyázók riasztó jelekkel] adták tudtul a bosszuló hadak közeledtét (1961 Lipták Gábor 9400001, 69).

1a. ’bosszúállásra indító, késztető 〈indulat, ösztön〉’ ❖ [Pluto] boszulló haragját nem tartóztathatta (1779 Kreskay Imre C2816, 58) | nem a multak sebeinek felszaggatásában, nem a boszuló indulatban, hanem a jövendő iránti intézkedésben keressük a kérdésnek megoldását (1848 Kossuth Lajos CD32) | hogyan levél ily nyomorék? felelj […] Zeus tett ilyenné bosszuló dühében (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0660, 181) | [Pikler Gyula] a büntetésnek a bosszuló ösztönből származtatását elvetette, és azt vallotta […], hogy a büntetésnek egyetlen forrása a büntetés hasznosságának a belátása (1973 Szabó Imre² CD30).

2. ’bosszúállásra, annak végrehajtására irányuló 〈terv, tevékenység stb.〉’ ❖ Hersik leánya visszagondola boszuló szándékára (1839 Vajda Péter C4662, 69) | a haza igazságos minden polgárai iránt, s a bosszuló és megtámadó háborúhoz csak sajnálattal folyamodik (1848 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Ezen közhangulatot alkalmasnak tartá III. Henrik arra, hogy régi boszuló tervét végrehajthassa (1901 Nagy képes világtörténet CD03) | a főkapitányi szállásra mentek megtanácskozni részletesen a bosszuló eljárást (1912 Bán Ferenc CD10) | Jeruzsálem királya őt [ti. Jáfiát] is bevonta a gibeóniak elleni bosszuló hadjáratba (1993 BibliaiLex. CD1207).

3. ’megtorlás, bosszúállás, ill. büntetés végrehajtásának eszközéül szolgáló, arra alkalmas 〈kéz, fegyver, törvény stb.〉’ ❖ az igazságnak bosszúló tüzei szoktak mennydörögni (1779 Bessenyei György¹ C1085, 56) | [a férjét vesztett asszony] boszuló nyilat indít a’ lator ellen (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 109) | A nemesis boszuló karja elébb-utóbb eléri őket (1882 Szabó Ignác C3776, 58) | Forrásaink csak jelzik Tiberius tetteit, s utalnak a bosszuló igazságszolgáltatásra, mely bűnei nyomában járt (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Kés. Hirtelenebb, rövidebb a kardnál, Közelebbi, bosszulóbb, makacsabb (1925 Bodor Aladár 9060003, 41) | Lackner Kristóf diplomáciai tehetsége kellett, hogy a város megmeneküljön a bécsi udvar bosszuló kardjától (1966 Csatkai Endre CD52).

III. fn 1A (/ritk)

’vmely sérelemért, tettért v. vmely sértett személyért bosszút álló, vmely megtorló tettet, tevékenységet végrehajtó személy’ ❖ Egy nagy magyar vitézt zengedezz hazádnak, […] a’ kit a’ megtsúfoltt békesség’ Bosszúllójának szűlt a’ vitéz Szepesség (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1320, 108) | Azt kiabálták azok, hogy „éljen Ottó – Nénnye’ boszszúlója”! (1819 Katona József 8226029, 298) | Az eskü legfőbb őre s a hamis eskü boszulója, Zeus (1902 ÓkoriLex. CD28) | A bosszuló meglepve áll a halott mellett, mert ráébred, hogy annak már nem büntetés, hogy megölte (1921 Füst Milán CD10) | [az Úr, a kiontott] vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

J: bosszúálló.

Vö. CzF. boszúló · boszuló

bosszuló melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévbosszul
II. melléknév 11A9
1.
vmely bosszút végrehajtó, ill. bosszúállásra kész, képes v. bosszúálló természetű 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
Ti a sértett jusnak bosszúló baráti! Fényes trónusokból mennydörögjetek le
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
a’ boszúló rendeket fel-dúlni vezet [a király] dühödő haragja
(1819 Vörösmarty Mihály)
a boszuló atya
(1855 Vasárnapi Újság)
Leto bosszuló gyermekei fegyvereikkel üldözik az erőszakos óriást
(1904 ÓkoriLex.)
A törvényhozó, bosszúló Isten fogalmának a keleti kereszténységben kevés sikere van
(1938 Korunk Szava)
[a vigyázók riasztó jelekkel] adták tudtul a bosszuló hadak közeledtét
(1961 Lipták Gábor)
1a.
bosszúállásra indító, késztető 〈indulat, ösztön〉
[Pluto] boszulló haragját nem tartóztathatta
(1779 Kreskay Imre)
nem a multak sebeinek felszaggatásában, nem a boszuló indulatban, hanem a jövendő iránti intézkedésben keressük a kérdésnek megoldását
(1848 Kossuth Lajos)
hogyan levél ily nyomorék? felelj […] Zeus tett ilyenné bosszuló dühében
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
[Pikler Gyula] a büntetésnek a bosszuló ösztönből származtatását elvetette, és azt vallotta […], hogy a büntetésnek egyetlen forrása a büntetés hasznosságának a belátása
(1973 Szabó Imre²)
2.
bosszúállásra, annak végrehajtására irányuló 〈terv, tevékenység stb.〉
Hersik leánya visszagondola boszuló szándékára
(1839 Vajda Péter)
a haza igazságos minden polgárai iránt, s a bosszuló és megtámadó háborúhoz csak sajnálattal folyamodik
(1848 Kossuth Lajos összes munkái)
Ezen közhangulatot alkalmasnak tartá III. Henrik arra, hogy régi boszuló tervét végrehajthassa
(1901 Nagy képes világtörténet)
a főkapitányi szállásra mentek megtanácskozni részletesen a bosszuló eljárást
(1912 Bán Ferenc)
Jeruzsálem királya őt [ti. Jáfiát] is bevonta a gibeóniak elleni bosszuló hadjáratba
(1993 BibliaiLex.)
3.
megtorlás, bosszúállás, ill. büntetés végrehajtásának eszközéül szolgáló, arra alkalmas 〈kéz, fegyver, törvény stb.〉
az igazságnak bosszúló tüzei szoktak mennydörögni
(1779 Bessenyei György¹)
[a férjét vesztett asszony] boszuló nyilat indít a’ lator ellen
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
A nemesis boszuló karja elébb-utóbb eléri őket
(1882 Szabó Ignác)
Forrásaink csak jelzik Tiberius tetteit, s utalnak a bosszuló igazságszolgáltatásra, mely bűnei nyomában járt
(1899 Nagy képes világtörténet)
Kés. Hirtelenebb, rövidebb a kardnál, Közelebbi, bosszulóbb, makacsabb
(1925 Bodor Aladár)
Lackner Kristóf diplomáciai tehetsége kellett, hogy a város megmeneküljön a bécsi udvar bosszuló kardjától
(1966 Csatkai Endre)
III. főnév 1A (/ritk)
vmely sérelemért, tettért v. vmely sértett személyért bosszút álló, vmely megtorló tettet, tevékenységet végrehajtó személy
Egy nagy magyar vitézt zengedezz hazádnak, […] a’ kit a’ megtsúfoltt békesség’ Bosszúllójának szűlt a’ vitéz Szepesség
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Azt kiabálták azok, hogy „éljen Ottó – Nénnye’ boszszúlója”!
(1819 Katona József)
Az eskü legfőbb őre s a hamis eskü boszulója, Zeus
(1902 ÓkoriLex.)
A bosszuló meglepve áll a halott mellett, mert ráébred, hogy annak már nem büntetés, hogy megölte
(1921 Füst Milán)
[az Úr, a kiontott] vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról
(1996 Katolikus Biblia ford.)
Vö. CzF. boszúló · boszuló

Beállítások