bosszús mn 15A 

1. ’türelmetlenségében, elégedetlenségében stb. indulatos, bosszankodó 〈személy〉’ ❖ Boſſzús vagyok, hogy Pennám nem ír olly tzes Vonásokkal, mint a’ millyekkel ezen Érzések Szívemben írva vannak (1794 Kármán József² 7165022, 165) | Rövid szunnyadtából boszúsan ébredt fel (1832 Fáy András¹ 8139008, 240) | Nagyon bosszús volt rá [ti. a kapitányra] (1884 Jókai Mór CD18) | Éreztem, hogy rossz, ideges napja van, bosszús valamiért (1960 Ignácz Rózsa 9269001, 198) | jobbjával bosszúsan taszította be a fiókot (1982 Jékely Zoltán 9278103, 19).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈arc, megnyilvánulás, tulajdonság〉’ ❖ De mint a’ Kísértet, ide is kergetett az  ſzenved, Kétségben es, vagy boſſzús Ábrázattya (1794 Kármán József² 7165022, 155) | te boszús képpel kerűléd-ki karjaimat (1834 Kovács Pál² 8251007, 63) | bosszús hangon visszafelelt (1881 Mikszáth Kálmán 8312029, 67) | gyors és bosszús kézlegyintése (1909 Karinthy Frigyes CD10) | Bosszús káromkodásba vesző kiáltás sivít fel, aztán megint ráül a csend a magas tetőkre (1931 Sárközi György 9587011, 193) | bosszús megjegyzés (1984 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343007, 138).

1b. ’bosszúsággal, haraggal vegyes 〈érzés, indulat〉’ ❖ Gertrudis (boszszús elkeseredéssel) Távozzatok! (1819 Katona József 8226028, 263) | boszús aggodalom (1894 Váczy János C2558, XIII) | Béla bosszús megértéssel szemlélte bukdácsolásomat (1972 Várkonyi Nándor 2021054, 1041).

2. (rég) ’vmely bosszút végrehajtó, ill. bosszúállásra kész, képes v. bosszúálló természetű 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Az egész Osmani hadi seregek között a’ Jantsárok leg-bosszusabbak (1788 Decsy Sámuel C1382, 260) | [mintha] valamely bosszús istenség akarná mezeinket büntetni (1833 Berzsenyi Dániel 8054201, 153) | Zászlónk eltépve, s az elárvult népen Vérbíró már a bosszus hatalom (1848 Gyulai Pál C3426, 138) | Csuda-e, ha e harczias szellemü nép elégületlen volt s boszus a kormányzat és a kegyetlenkedő nemesség ellen? (1869 Orbán Balázs CD22).

2a. (rég) ’bosszúállásra indító, késztető 〈érzelem, indulat stb.〉’ ❖ Juno, tőltd [!] ki rajta bosszús haragodat, Mért merte bosszantni isteni rangodat (1787 Csokonai Vitéz Mihály C6221, 42) | Ha Török fenyeget boſzſzús dühöſséggel: Magyar! Vitéz-véred akkor oncsd bövséggel (1790 Jó szerencse kívánása ford. 7361001, 8) | azonnal eggy levelet írtam az Anyámnak […]. Kértem, hogy tegyen le minden bosszús emlékezetet, ’s legyünk jól. Még nem vettem levelét. Talán megszűn a’ fergeteg (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 57).

2b. (rég) ’megtorlásra, bosszúállásra irányuló 〈terv, tevékenység〉’ ❖ A’ boſzſzús hartznak senki se nyegte [!] baját (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 7) | hogy tűrnöm kell ezt a bosszús rúgást Én úgy tekintem, mint a kétszeres halált (1819 Virág Benedek ford. CD01).

2c. (rég) ’a bosszút végrehajtó, a bosszúállás eszközéül szolgáló 〈kéz, fegyver〉’ ❖ akkornap, mikor azt tevétek, nem setétült meg a nap? Az ég nem lőtte-é reátok bosszús nyilait? (1804 Kazinczy Ferenc ford.–Marmontel 7163075, 382) | Halmokra hullott a’ Török, Kit a’ Magyarnak bús haragja Elért dühös boszszús kezével (1814 Kisfaludy Sándor 8243048, 45) | Ezen Dsabul bosszús fegyverével bérontott Persiába (1825 Tudományos Gyűjtemény C5582, 31).

3. (rég) ’felbőszült, dühös 〈állat〉’ ❖ felkele a’ boszszús gyilkos matska, nagy dühösséggel, neki ugrék az Urának (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 459) | a’ napszámos hű kutyája boszúsan ugatá a’ poroszlókat (1843 Pesti Hírlap CD61) | mintha nem is ember viselne harczot ember ellen, hanem egy boszús fenevad a másik ellen (1855 Jókai Mór C2258, 267) | Rám dőlne részeg álom, mint nagy agyagkolosszus S nem érezném a bút, a szennyes és a bosszus Hiénát, amint tépi szivem s morogva habzsol (1917 Tóth Árpád C4230, 82).

Sz: bosszúskodik.

Vö. CzF. boszús · boszus; ÉrtSz.; TESz. bosszú; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.