botlik tn ige 16a8  botol (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég v. irod)

1. (tárgyragos határozóval is) ’〈ember v. állat〉 járás v. futás közben (lábával vmibe akadva, ütközve v. kisebb mélyedésbe lépve) egyensúlyát vesztve meginog’ ❖ Botlani. Botladozni. Botlakozni (1792 Kisded szótár C0816, 24) | [a szamár] felemelvén végre tagonkint ólom inú testét, már minden gyáva göröngyönn botlani [kezdett] (1806 Verseghy Ferenc C4441, 154) | Jó vánkos a’ hó, bár hideg, kivált Mikor botolni, – esni, nem kerlheti- El a’ vadász (1824 Kisfaludy Sándor 8243049, 404) | Sötét szük völgyön tör keresztül, […] Minden nyomon egy kőbe botlik (1848 Petőfi Sándor C3508, 116) | egyet botlott a paripa (1854 Jókai Mór CD18) | Hasadt tunikámba botlom – nem is tudom ma mi lelt (1909 Babits Mihály 9014011, 31) | A sötét úton egyszer-kétszer kátyúba botlott, és elvágódott (1968 Szőllősy Klára ford.–Maltz 9685003, 228) | (Ahogy lép, megint botlik egy nagyot.) Hoppá! Az Isten verje meg ezt a sok kötelet! Kitörik a nyakam (1984 Szabó Magda 9630001, 164).

1a. (rég) ’〈ember v. állat〉(járás v. futás közben) egyensúlyát vesztve elesik, ill. valahonnan v. valahova leesik’ ❖ [a harcosok oly nagy erővel csaptak össze,] hogy Dárdájok ezer darabbá törött, és Lovak illy szokatlan öszve tsapáſt meg nem birhatván, orrokra botlának (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 48) | midön ö Pannoniának hegyén járt, ollyant botlott a’ leg-magaſſabbik kö-ſziklárol, hogy egy német mért-földet eſett alá (1782 Kónyi János C2729, 35) | Jó éjszakát mond ott benn társinak Egy részeg cimbora, S amint kilép a küszöbön, Olyat botlik, hogy képivel Barázdát húz a megfagyott havon (1848 Petőfi Sándor 8366401, 118).

2. botlik vmibe, vkibe (átv is) ’nekimenve vmibe v. vkibe mint akadályba ütközik’ ❖ elmélkedvén holmi aprolékos akadályokba botlottam, mellyekbe tanúlatlanságom miat világoſſágot nem kaphattam (1779 Bessenyei György¹ C1082, 66) | a’ helységnek nagy tornyát se látom, Míglen sövényjébe nem botlik az órrom (1790 Mindenes Gyűjtemény C0368, 56) | Amint a házajtón ki akart lépni, egy nehézkes fekete tömegbe botlott (1846 Jókai Mór CD18) | a sötétben egymásba botlottak a csuklyás őrök (1926 Babits Mihály C0698, 129) | ebbe-abba belekaptam, de nehézségekbe botoltam, s belesültem a darabba (1976 Tandori Dezső 9703041, 96) | A ház előtt, a kirakott székbe botolva, valaki elzuhant (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. botlik vmibe, vkibe ’véletlenül, váratlanul vkire v. vmire talál, akad, bukkan, találkozik vkivel v. vmivel’ ❖ Sok kanok magokban túrnak útfeleken, […] Pusztai vadászok beléjek botlanak Gyakorta, s kutyáik reájok támadnak (1777 Bessenyei György¹ CD01) | erős feltételem, addig kalandozni a világban, mig valahol szerencsébe botlom (1845 Degré Alajos 8100004, 16) | egy theaestélyen egymásba botlottak (1865 Toldy István C4186, 180) | a czimlapon nevembe botlotok (1881 Bánfalvy Lajos C0777, 6) | néha kinyitom az emlékes ládám és kezem régi irásokba, sárga levelekbe botlik (1909 Kosztolányi Dezső 9359116, 55) | A hangulatos belváros utcáin sétáló turista egymás után botlik a számtalan látnivalóba (1997 Magyar Hírlap CD09).

3a. botlik vmire, vkire (rég) ’ua.’ ❖ [Ágiaris] Bellyeb hat a’ koporsók közze [= közé], hol Agisnak hamvaira botlik, mellynek réz medentzéjét meg-öleli (1772 Bessenyei György¹ C1075, 113) | fut a’ báránykák’ meg-félemlett nyája, Midn a’ farkasok botlanak reája (1789 Kovács Ferenc¹ ford.–Boileau C2756, 114) | Majd [Hadadúr] egy kürtre botolt, ’s bele fúva hatalmas ajakkal A’ nagy üres pusztát harsány hangjával elönté (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 81) | Botlottunk egy pár időszámlálási hibára is (1843 Athenaeum C0026, 312) | a tájon […] valami gyermekekre botlik (1857 Kőváry László C2806, 110).

3b. botlik vkibe (rég) ’véletlenül, váratlanul megismer vkit, és beleszeret’ ❖ valahol Menyetskébe botlott, ’s azzal tlti kedvét (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2111, 353) | mindig csúfolódtam, ha egy-egy pajtásom asszonyba botlott! (1893 Tóth Béla¹ ford.–Bourget C4262, 153) | nemrégiben mindenáron meg akartam házasodni. Valami asszonyszemélybe botlottam, és apám, a várúr, szörnyen megharagudott (1906 Krúdy Gyula C2831, 111).

4. (átv is) ’(hirtelen, véletlenül v. váratlanul) vhova v. vkihez kerül, jut vki v. vmi’ ❖ [a meglőtt szarvas] veszedelmét sebes futással kerülvén, arra botlik, hol vagy sebet kap, vagy életét veszti (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 75) | eltévesztvén az útat, úgy botlottak Médiába (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 101) | ha egykor hozzája [ti. a várnagyhoz] találnál botlani, halálra tart majd igaz magyar vendégszeretetével (1848 Életképek C0107, 465) | Meg válogasd mi a nyelvedre botlik, mert én ugyan meg nem ijjedek tőle (1879 Lukácsy Sándor C2944, 9) | [A hegyi kocsma gazdája] hiába néz jobbra, balra: Ritkán botlik utas arra (1886 Jakab Ödön C2194, 166) | ő is úgy érezte itt magát, mint aki színfalak között tévelyegve véletlenül a színpadra botlik, egy ismeretlen darab zajos jelenetébe (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 91) | [Mányoki az asszony után] néz, s már messze jár, amikor eszébe botlik, hogy már Noskóékhoz se állíthat be, nincs ürügye (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 547).

4a. botlik vmibe (rég) ’〈vmely állapotba〉 jut, kerül’ ❖ a’ Felebaráti szeretetbl más szeretetbe botlott Férfiaknak hajadon leányokkal való szoros baráttságok nagyobb terével lészen öszveköttetve (1787 Magyar Kurír C0312, 81) | ily nagy Tévelygésbe miként botlik az emberiség? (1816–1817 Vörösmarty Mihály CD01) | [öccse] nem tudom miként botlott atyafiságba Józsa György urammal (1858 Vas Gereben C4379, 281).

5. (tárgyragos határozóval is) (szépítő) ’téved, hibázik, ballépést követ el’ ❖ egyet kettőt botlottam a’ békeségnek ajánlásában (1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford. 7401003, 119) | Magyarúl és tótúl is jól tud, noha néha botol (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 254) | Fritze botlik, midőn az illy környűlményekben a’ kénesővel élést ártalmosnak mondja; a’ tapasztalás ellent mond neki (1830 Horváth József ford.–Wendt 8187003, 147) | Azok, kik őt Herodes Atticusnak lenni gondolják, az időben szörnyet botlanak, mert ez 200 évvel később Hadrianus korában élt (1864 Fábián Gábor C1650, 198) | Spanga naivul botló nyelve Bereczet is hol Böröcznek, hol meg Bereczknek ejti (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | tollam botlik s téved a kezem (1964 Garai Gábor 9172002, 9) | a szerző fogalmazása szándékosan botlik, főként ha futólag utalást is tesz a szándékos „elírások” lehetőségére (1990 Lánczi András ford.–Strauss 2004010, 461).

5a. (tárgyragos határozóval is) (szépítő) ’erkölcsileg vétkezik, bűnbe esik’ ❖ Hogy én botlottam egyszer, nem tagadom! tehetek-e róla, hogy megcsaltak, hűtlenűl elhagytak? (1874 Tóth Ede 8486001, 24) | [mikor] elcsíptek, megígértem ám a jáger úrnak, hogy sose botlom többet (1896 Bársony István C0844, 137) | ellenség, ellenség köröskörül – azt várják csak, hogy a Mons lány mikor botlik egyet (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 337).

6. (tárgyragos határozóval is) (szépítő) ’〈produkció (rendezője), ill. sportban: csapat〉 bukást szenved el, ill. sikertelenül játszik’ ❖ Egy hajdan jó nevű rendező […] botlott óriásit egyébként kitűnő színészek és munkatársak asszisztálásával (1996 Magyar Hírlap CD09) | a mai futballban a világverő Juventus is tud botlani (1997 Magyar Hírlap CD09) | A magyar férfikézilabda sikercsapata […] igencsak nagyot botlott november közepén (1999 Magyar Hírlap CD09).

Ö: be~, bele~, csetlik-~, el~, meg~.

ÖE: keresztül~.

Vö. CzF. ~, botlott; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, botló; ÚMTsz. botlik²