bozogány (4A) l. buzogány

buzogány fn 4A  bozogány (rég) , buzgány (rég) , buzugán (rég)

1. (Tört is) ’(tüskés) fémbunkóban végződő, ütésre haszn. rövid nyelű fegyver’ ❖ Ez elött tsimbókot, moſt haj por tornyot viselünk fejünkön, buzogány helyet, halhej búl [= halcsontból] tsinált páltzákkal verjük labúnk ſzárát (1779 Bessenyei György¹ 7044013, 18) | Dél tájban keszdének viaskodni: elször dárdákkal: […] azután hoszszas kardokkal, a’ Görögök bozogányokkal is (1808 Virág Benedek 8522058, 256) | Még nem ismerkedtek meg a’ magyar fők a’ cseh vasfejű hadaróval, a’ kétélű karddal, a’ csatacsillaggal, ’s a’ lánczos buzgánynyal (1838 Jósika Miklós 8212009, 329) | [Mirkó királyfi] fö’kapja a buzugánt, megforgassa a feje fölött s úgy visszadobja, hogy éppeg a Kutyafejü eleibe esött (1862 Vadrózsák C2827, 447) | [a töröknek] nem lándsa van a kezében, hanem láncra kötött szöges buzogány (1901 Gárdonyi Géza C8719, 172) | A lovagkor egyetlen tisztességes küzdelmet ismert: a lándzsával, karddal, buzogánnyal vívott test test elleni közelharcot (1997 Töll István CD17).

1a. ’vminek ilyen alakú része’ ❖ [a református templom tornyának] tetejében egyre vékonyodó nyúlvány, mely gömbben végződik, a gömbön lándsa, a lándsán csillagos buzogány. Igaz, való igaz, a torony nagyon szép (1930 Kodolányi János CD10) | [A kopjafa] csúcsa általában virág, gömb, buzogány, láng, szív stb. díszekben végződik, amely néhol a halott nemének megkülönböztetésére is szolgált (1979 NéprajziLex. CD47).

2. ’vmely növény henger, tojásdad v. gömb alakú virágzata, ill. az ebből fejlődő csoportos termés’ ❖ a’ ki megeſzi a’ [gyékény] buzogányát azt meg-fojtja (1775 Csapó József 7062001, 48) | [a borsfélék virága] a hengerded és többnyire kövér torzsán jelenik meg (füzér v. buzogány) (1893 PallasLex. CD02) | [A kontyvirágnál] a buzogány alján a női virágok, feljebb a himvirágok vannak (1895 PallasLex. CD02) | Ismert szobadísz a gyékény termése, a barna henger alakú „buzogány” (2000 Hárs József CD36).

2a. (rég) ’gyékény mint növény’ ❖ Bozogány: (Káka-bot) […] Typha (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 216) | Bús bikaként embert kikerülve megyen vala ingó Partjain a’ Sárnak, melly sással, rőt buzogánynyal És suhogó náddal koszorúzva tekerge (1831 Vörösmarty Mihály 8524387, 212) | a nádak és buzogányok mozdulatlanul álltak, noha mindig mélyen meghajolva, lecsüggesztve bokrétáikat (1935 Babits Mihály CD10).

3. (Sp is) ’〈tornában, ill. cirkuszművészetben:〉 szabadgyakorlatokhoz haszn., elkeskenyedő henger alakú kézi eszköz’ ❖ A [buzogány]gyakorlatokhoz használt eszköz a buzogány, egy 55–65 cm. hosszu, mintegy 6–8 cm. átmérőjü kemény fahenger, mely a kéz felvételére szolgáló vége felé kupalakban levékonyodik (1893 PallasLex. CD02) | Karikák, … buzogányok, borral telt poharak [röpködnek a zsonglőr kezéből] (1956 Irodalmi Újság ápr. 14. C5231, 8) | Csak terem kellene hozzá [ti. az állapotmegtartó tréninghez], és pár eszköz (labda, buzogány) (1997 Magyar Hírlap CD09) | [a kéziszercsapat] szinte hibátlanul mutatta be gyakorlatát tíz buzogánnyal (1999 Magyar Hírlap CD09).

3a. (Sp, biz) ’〈ritmikus sportgimnasztikában:〉 buzogánygyakorlat (mint versenyszám)’ ❖ [A Magyar Kupa szerenkénti döntőin] a buzogányt Holjevicz Eszter nyerte (1994 Magyar Hírlap CD09) | [a szerenkénti döntőben] Tóth kötéllel ezüst, karikával és buzogánnyal bronzérmet szerzett (1998 Magyar Hírlap CD09).

UB: -gyakorlat.

ÖU: béka~, érc~, fa~, káka~, réz~, vas~.

ÖE: ~csapás, ~fej, ~forma, ~fű, ~gomb, ~pehely, ~ütés.

Sz: buzogányos.

Vö. CzF. buzdogány · buzdovány, ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.