böcs (3C) l. becs

becs fn 3Bböcs (rég)

1. (rendsz. birtokszóként) (vál) ’vmely (tárgyi) dolognak tulajdonított (eszmei) érték’ ❖ [a német nép] is azóta nemesb felségbenn fényleni látja Nyelvét, hogy maga is többre emelte betsit (1777 Révai Miklós 7283006, 19) | Nevelik a’ Gyűjteménynek becsét következendő Ritkaságok is (1817 Tudományos Gyűjtemény C5490, 41) | A’ régi pénznek böcse úgyszólván megbukik; mert a’ kereskedésben már új hasonló nevű pénz is vagyon (1833 Rédly Károly ford.–Montesquieu 8320005, 252) | Nem értette a kincs becsét (1922 Fényes Samu 9144002, 38) | Becsüket akkor látjuk világosan, ha rámutatunk: ezek az öreg kopott könyvek társadalomtudományunk egészének elsőrangú forrásai (1972 Tarnóc Márton 2018022, 523).

1a. ’becsérték’ ❖ [a szükségtelen] fákból álló erdket kéntelenittetnek ottan-ottan ki-vágni és el-égetni, ne hogy azoknak bvségében a’ fa-hajnak betse meg-óltsódjék (1789 Mátyus István 7222027, 377) | ma négyszáz, ötszáz sőt több aranyat is ér, pedig nem képzelet és szenvedelem de valódi becs szerint, egy egy három évü csikó is, azaz illy summán adhatni el az egy kissé jó reményüt (1838 Széchenyi István CD1501) | [tárgyául szolgálhat] a váltói szerződésnek mind az, mi adásvevésnek, annálfogva a kereskedésnek köz életi tekintetben tárgya lehet, s a minek következőleg becse, ára van; hanem a’ váltóban e becsnek, ezen árnak készpénzben kell meghatároztatnia és kifejeztetnie (1844 Császár Ferenc 8081022, 22).

2. ’vki, vmi értékének v. tekintélyének elismerése, megbecsülés, tisztelet’ ❖ meg-vetképen tekintek alá-réájok, kik nem olly gazdagok, nem olly betsben állok, mint én (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190034, 94) | E’ két fiúnak nagyra termett Valója; Virtusokra, érdemekre, És díszre, becsre, hírre, névre vágyó Tűzlelke (1814 Kisfaludy Sándor 8243048, 55) | az emberiség szebbik felének keves becset ad, talán férfiui dölyfből, szeretetlenségből (1839 Erdélyi János² 8131109, 67) | a környék lakossága előtt nagy becsben levő savanyúvízforrás (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a Sanyi külön becsben őrzött tulajdona lett a megtépázott dühös kutya (1912 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Ezen gyárnak a készítményei olyan becsnek és hírnek örvendenek (1925 MűvészetiLex. C6812, 290) | mit kell azt annyira hangsúlyozni, hogy őt becsben tartják, ezt megszolgálta (1989 Berkovits György 2039021, 66).

Ö: bel~.

ÖE: ~érzés, ~mérték.

Sz: becsel, becsít.

Vö. CzF. bėcs¹; ÉrtSz.; TESz. becsül; ÉKsz.; SzT. becsü · becs; ÚMTsz.

böcs lásd becs
becs főnév 3B
böcs 3C (rég)
1. (rendsz. birtokszóként) (vál)
vmely (tárgyi) dolognak tulajdonított (eszmei) érték
[a német nép] is azóta nemesb felségbenn fényleni látja Nyelvét, hogy maga is többre emelte betsit
(1777 Révai Miklós)
Nevelik a’ Gyűjteménynek becsét következendő Ritkaságok is
(1817 Tudományos Gyűjtemény)
A’ régi pénznek böcse úgyszólván megbukik; mert a’ kereskedésben már új hasonló nevű pénz is vagyon
(1833 Rédly Károly ford.Montesquieu)
Nem értette a kincs becsét
(1922 Fényes Samu)
Becsüket akkor látjuk világosan, ha rámutatunk: ezek az öreg kopott könyvek társadalomtudományunk egészének elsőrangú forrásai
(1972 Tarnóc Márton)
1a.
[a szükségtelen] fákból álló erdket kéntelenittetnek ottan-ottan ki-vágni és el-égetni, ne hogy azoknak bvségében a’ fa-hajnak betse meg-óltsódjék
(1789 Mátyus István)
ma négyszáz, ötszáz sőt több aranyat is ér, pedig nem képzelet és szenvedelem de valódi becs szerint, egy egy három évü csikó is, azaz illy summán adhatni el az egy kissé jó reményüt
(1838 Széchenyi István)
[tárgyául szolgálhat] a váltói szerződésnek mind az, mi adásvevésnek, annálfogva a kereskedésnek köz életi tekintetben tárgya lehet, s a minek következőleg becse, ára van; hanem a’ váltóban e becsnek, ezen árnak készpénzben kell meghatároztatnia és kifejeztetnie
(1844 Császár Ferenc)
2.
vki, vmi értékének v. tekintélyének elismerése, megbecsülés, tisztelet
meg-vetképen tekintek alá-réájok, kik nem olly gazdagok, nem olly betsben állok, mint én
(1773 Kónyi János ford.Fénelon)
E’ két fiúnak nagyra termett Valója; Virtusokra, érdemekre, És díszre, becsre, hírre, névre vágyó Tűzlelke
(1814 Kisfaludy Sándor)
az emberiség szebbik felének keves becset ad, talán férfiui dölyfből, szeretetlenségből
(1839 Erdélyi János²)
a környék lakossága előtt nagy becsben levő savanyúvízforrás
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
a Sanyi külön becsben őrzött tulajdona lett a megtépázott dühös kutya
(1912 Tersánszky Józsi Jenő)
Ezen gyárnak a készítményei olyan becsnek és hírnek örvendenek
(1925 MűvészetiLex.)
mit kell azt annyira hangsúlyozni, hogy őt becsben tartják, ezt megszolgálta
(1989 Berkovits György)
Ö: belbecs
ÖE: becsérzés, becsmérték
Sz: becsel, becsít
Vö. CzF. bėcs¹; ÉrtSz.; TESz. becsül; ÉKsz.; SzT. becsü · becs; ÚMTsz.

Beállítások