bök ige 2c 

1. ts (átv is) ’〈vkit v. vkinek vmely testrészét〉(fájdalmat okozva) hegyes, csúcsos végével(, hirtelen) beléje mélyedve (meg)szúr(ja) vmi’ ❖ Hegyes nyilad [a szívet] bökje bár még; Minek: ha nem érezi (1825 Erdélyi János¹ C1626, 113) | Lépen bök egy rúd (1861 Arany János 8014107, 306) | „Memento mori! Egy híres paripa felfordulása alkalmából.” […] Téged, kit eddig Szent sarkantyú bökött: Aljas peczér csapott le; Mint egy kiélt dögöt! (1876–1881 Ábrányi Emil C0507, 43) | A pillantások a hátamat bökték (1934 Németh László² 9485073, 50).

1a. (rég, ritk) ’bánt, nyugtalanít, aggaszt vkit vmi’ ❖ [a magyarok] nagy rabulisták [= igazságot kiforgatók], – mi engem természet szerint […] kimondhatlanúl sért, bök és kinoz (1857 Széchenyi István CD1501).

2. tn (átv is) ’〈hegyes (végű) tárgy test(rész)be〉 behatolva, belemélyedve, belenyomódva fájdalmat okoz(ni képes)’ ❖ Az epigrammák csak ugy érnek valamit, ha van bennök él, különben nem „böknek.” (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a vívómester tőre, […] bök, de nem árt (1871 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | [Kuvasz] összehúzott szemmel hol egyiket, hol másikat nézte. Olyan hegyes volt a tekintete, szinte bökött (1954 Vidor Miklós 9778001, 80).

3. ts ’〈hegyes (végű) tárgyat, eszközt, ill. állat a szarvát〉 hirtelen, erőteljes mozdulattal (úgy) döf(i), ill. szúr(ja) vkibe, vmibe(, hogy az beléje hatoljon)’ ❖ ? [Tiszán innen:] döfni [Dunán túl:] Bökni (1788 Kis magyar frazeológia C3795, 154) | bökjük a kést az ágyékcsigolyák gerincz tövisei mellett az izmokba (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305001, 26) | [a vadjakok a szelídítetteket] megtámadják és arra törekszenek, hogy szarvukat oldalukba bökhessék (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Feri egy palló alá bökte az ácskapocs egyik szögét (1964 Domahidy Miklós 1035002, 361).

3a. (ritk) ’〈vmely anyagot vkibe, vkinek a testrészébe〉 szúrással bejuttat’ ❖ a nyakába bökte a kokainnal dúsított heroinoldatot (1998 Magyar Hírlap CD09).

4. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈hegyes (végű) tárgy v. tárggyal, testrész v. testrésszel〉 hirtelen, erőteljes mozdulattal (fájdalmat okozva) beledöf, beleszúr, ill. belevág, belecsap vkibe, vmibe’ ❖ a boros hordókon töltöm-ki boſzſzúmat, mellyekbe […] kegyetlenül bkök (1782 Kónyi János C2729, 153) | az én lapátomnak nesze Hallott, mikor egygyet egygyet bökék A’ vizbe (1806 Döbrentei Gábor C2557, 35) | nem mond egy igét, Melynél nagyobbat bökne fransz ököl (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | már a varrótű nem jár oly biztosan kezében, nem is látja hova bök egyenlők-e az öltések? (1884 Sikor Margit C3742, 13) | [Misilló] kemény falábával ijesztgetőn az ajtóba bökött (1916 Kassák Lajos CD10) | [Szemjon a szemét] csak reggel nyitotta fel, amikor Zaharka rámászott, és ujjával a fülébe bökött (1969 Makai Imre ford.–Platonov 9418004, 68) | villája a tojással elegy burgonya alatt szép szelet húsba bökött (1988 Kertész Imre² CD41) | oda teszi a kést a nyakra, és kedvesen mosolyogva azt mondja: nem fogok ám bökni (1995 Országgyűlési Napló CD62) | engem nem tud megütni senki, mert tizszer visszaadom. Így ni – bök a hasába (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

4a. tn (rég, ritk) ’〈állat〉 szarvával döfve, taszítva öklel’ ❖ Ha [a tehén] minduntalan bőg, bök (1844 e. Edvi Illés Pál 8573002, 55).

4b. ts ’〈hegyes (végű) eszközzel〉 megszúr vkit, ill. vmit (úgy, hogy az rajta maradjon)’ ❖ egy borjuvesét villájára bökött (1855 Vas Gereben C4375, 345) | A baljában hordott háromélű tőrrel úgy bökte fejbe az albánt (1876 Jókai Mór CD18) | villahegyre bökve az uborkát (1940 Németh László² 9485002, 18) | gyufaszállal bökik szembogarát (1980 Marsall László 1103012, 20).

4c. ts ’(hegyes eszközzel) megszúrva létrehoz vmit’ ❖ egy pipa fejére papirost buritnak, mellyen tövel [= tűvel] sok lyikatskákat bknek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 414) | a mozgó tűvel a papirszalagra jelet bökünk (1893 PallasLex. CD02) | Az oroszlánon mély sebet bökött egy hős nagyszarvu állat (1943 Radnóti Miklós ford.–La Fontaine 9543230, 31).

5. ts ’(rendsz. könyökével, ujjával) hirtelen(, erőteljes mozdulattal) megérint és meglök vkit, es. vmit’ ❖ eggy másik hevesebb böki hátba könyökkel (1825 Kis János¹ ford.–Iuvenalis C2661, 64) | Jenő tréfás nehezteléssel bökte oldalba bátyját ujjával (1869 Jókai Mór CD18) | lábammal gorombán oldalba böktem [az állatot] (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Látom, maga is piált, – bökte mellbe [a nő] kuncogva, egyujjal [!] Miklóst (1956 Urbán Ernő C4486, 249) | Michael Schumacher ezúttal nem Villeneuve-öt bökte oldalba, hanem az addig élen autózó Coulthardot taszította félre (1998 Magyar Hírlap CD09).

5a. ts (ritk) ’hirtelen, erőteljes mozdulattal vmihez nyom vmit’ ❖ a kávéskanállal sokszor elvéti a száját, s a kanalat az állához böki (1936 Nagy Lajos 9472003, 91) | homlokára bökve a mutatóujját (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 199).

5b. tn ’〈ujjával v. hosszú, hegyes (végű) tárggyal, kül. köszönést kifejező mozdulatként:〉 határozott mozdulattal hozzáér vmihez’ ❖ búcsúzásul ostora nyelével süvegéhez bökött (1916 Laczkó Géza CD10) | ujjával a halántékára bök, ezzel is jelzi, hogy a „mama” már benne van a korban, gyagyás kicsit (2000 Magyar Hírlap CD09).

5c. ts ’hirtelen, erőteljes mozdulattal vhova taszít, lök vmit v. vkit’ ❖ Mozdulj – kiálta a kőszívű bakter – mert odább böklek (1823 Kisfaludy Károly C2679, 149) | közéjök böki hosszú ragadós nyelvét (1901 Herman Ottó CD34) | oldalról böki eléjük a bögrét (1995 Magyar Hírlap CD09).

5d. tn (tárgyragos határozóval is) bök vkin, vmin (kissé rég) ’taszít, lök vkin v. vmin’ ❖ mutató ujjával egyszer egyik, másszor másik orlyukán egyet bökött (1867 Tolnai Lajos C4213, 228) | ujjával nagyot bökve az asztalon fekvő dudán (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | Minden harmadik szavánál bökött vagy rántott egyet rajta a felesége […]. Így jutottak ki végre a szobámból (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706005, 87).

5e. ts (irod) ’hirtelen elhatározással mond, odavet vmit’ ❖ [a villámcsapás] nem okozhatott volna különb zenebonát annál az egy szónál, melyet Csermák káplár bökött közibénk (1892 Herczeg Ferenc C2069, 113) | Lassú szuszogással a pipázás nyugalmával bökte szomorú torokhangon a fiához az öreg (1915 Kertész István CD10) | mégis itt vagyok, – szokta bökni az öreg (1929 Móricz Zsigmond CD10).

6. tn ’hirtelen, erőteljes mozdulattal(, azt megérintve) vmire, vkire mutat (vmivel) vki’ ❖ „Micsoda szó ez, biró uram, kérem átossággal [= alázattal]?” kérdi a másik az ujságba bökve. „Algir.” (1857 Vas Gereben 8514011, 38) | Be ne gyere így, te! – bökött fejével szigorúan Matyira (1911 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | hosszú ceruzájával felém bökött (1936 Palotai Boris CD10) | Nem lehet arra kimenni? – bökött [Pong] a tüzek felé (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 134) | ide azt írta – bökött az egyik lapra az ügyvéd –, hogy két esztendeig vak cimbalmos volt (1976 Bajor Andor 1006031, 236) | a kurzornyíllal nehéz volt a kiszemelt betűre vagy kisebb ikonra bökni (1998 Byte Magazin ford. CD38).

7. ts (tárgy n. is) (rég) ’szóban v. cselekedettel bánt, sért vki vkit v. vmit’ ❖ Reménylem, hogy ezzel az Úr nem engemet akar bökni, mondá a’ Báróné; egyébaránt megemlékeztetném az Urat ama’ jussomra, hogy goromba vendégemnek útat is mutathatok (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 110) | [a versnek] a’ Gyüjteményben helyet nem adtam volna, valaminthogy a’ Recensens sem, ha az egész szerzetünket bökni kedve nem lett volna (1817 Guzmics Izidor C5272, 77) | Senkit sem bántasz, hogy senki se bántson, azonban Mintha nem is böknél, fát, füvet összemesélsz (1834 Vörösmarty Mihály C4540, 16).

Ö: át, fel~, ki~, meg~, oda~.

ÖU: be~, bele~, hátra~, keresztül~, le~, össze~.

Sz: bökdöz.

Vö. CzF. bök¹, bökő, böktet; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. bök¹