bökdös ige 4c2
1. ts ’〈vkit, élő testet, ill. annak vmely részét〉 hegyes, csúcsos végével, rendsz. hirtelen beléje mélyedve(, és így felsértve) döfköd(i), szurkál(ja) vmi’ ❖ [Buda-Pest városképe] szálkaként egyre bökdös és kinoz (1834–1837 Széchenyi István 8429018, 16) | Ne bökdössön engem Arany-Bika szarva (1911 Tóth Árpád CD01) | [a géppisztoly] az én nyakszirtemet bökdöste az anyósülésen (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rég, ritk) ’bánt, nyugtalanít, aggaszt vkit vmi’ ❖ Kegyelmes császárom, engem nem ismer, ha azt gondolja, hogy ilyesmi engem bökdös (1857 Széchenyi István CD1501).
2. ts ’(fájdalmat okozva) szurkál, döfköd (vmivel) vkit, vmit’ ❖ Bökdösni: szúrdalni, szurkálni (1792 Kisded szótár C0816, 26) | A kigyó fején állva szüntelen bökdöste azt a darázs fulánkjával (1845 Szabó István¹ ford.–Aiszóposz C3777, 309) | Az asszony napernyőjével bökdöste a padlót (1913 Lengyel Géza CD10) | a lábamon kell összevarrni a lefutott szemeket, sebtiben, egyik kezemben a kávés ibriket tartva, míg a másikkal ügyetlenül bökdösöm, szurkálom a bőrömet (1936 Palotai Boris CD10) | kötőtűvel bökdösték magukat (1999 Magyar Hírlap CD09).
3. tn ’〈hegyes (végű) tárggyal, ujjal stb.〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokkal többször beleszúr, ill. döf vhova, vmibe, es. vkibe vki’ ❖ Egyik Jobbágy a’ másiknak kurta gubáját Meg-rántá: más a’ mellette valóra könyökkel Titkonn bökdöse (1814 Fazekas Mihály 8138030, 10) | tovább bökdösött kezével sapkája bélésébe (1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | egyszerre bőszülten kezdtek jobbra-balra bökdösni a levegőbe ujjukkal (1928 Gellért Hugó ford.–Szergejev-Censzkij CD10) | Partvisnyéllel bökdös az ágy alá (1979 Kornis Mihály 1082001, 122).
4. ts ’〈hegyes (végű) tárgyat, eszközt〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokkal (úgy) szurkál, döfköd vkibe, vmibe(, hogy az beléje hatoljon)’ ❖ az izzó vasakat a szerencsétlen testébe bökdösik (1863 Lauka Gusztáv 8343006, 46) | malacpecsenyébe bökdösték villájukat (1930 Sárközi György CD10) | Undorral bökdöstem a tűt a vászonba (1931 Boncza Berta CD10).
5. ts ’hirtelen(, erőteljes mozdulatokkal) többször megtaszítva lökdös (vhova) vmit v. vkit’ ❖ [a macska] nyávog és fejével bökdösi az özvegy kezét (1891 Gyarmathy Zsigáné C1950, 134) | gyöngéden vállon bökdöste mélyen alvó urát (1917 Mariay Ödön CD10) | [Liszka Kornél] egymaga bökdöste a golyókat, lévén művésze a [biliárd]játéknak (1932 Krúdy Gyula CD54) | [a mackó] maga elé bökdösi a bocsokat (1953 Gagyi László C3634, 132).
6. tn ’〈rendsz. ujjával〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokka(, azt megérintve) vmire mutogat vki’ ❖ nagy mutató ujjával folyvást felém bökdös (1877 Balázs Sándor¹ C0746, 26) | ujjával vállamon keresztül a betűkre bökdösött, a könyvet az orrom alá tartva (1949 Radó György ford.–Gorkij 9544003, 74) | ceruzával egy ív papíron bökdös (1963 Végh Antal 9768003, 148).
6a. ts ’〈ujjával v. hegyes eszközzel〉 hirtelen(, erőteljes) mozdulatokkal többször megérint(ve mutat) vmit’ ❖ már derogált neki az ábécét bökdösni az ujjával (1885 Jókai Mór CD18) | Nézegették a rendkivüli kiadást és ceruzával bökdösték: – Itt is … Itt is … (1927 Markovits Rodion 9423001, 16) | ujjaival a műszaki képeket kezdte bökdösni. – Szóval [a víz] itt bemegy, itt végigmegy, itt meg kijön – mutogatta (1976 Bajor Andor 1006026, 218).
7. ts (rég, ritk) ’szúrós megjegyzésekkel illet vmit’ ❖ okoskodásimat […] egész Taglalatodon keresztül, hol csak eszedbe jutott, szurkáltad ’s bökdösted (1831 Széchenyi István CD1501).
ÖU: meg~, vissza~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bök; ÉKsz.; ÚMTsz.