bökdös ige 4c2

1. ts ’〈vkit, élő testet, ill. annak vmely részét〉 hegyes, csúcsos végével, rendsz. hirtelen beléje mélyedve(, és így felsértve) döfköd(i), szurkál(ja) vmi’ ❖ [Buda-Pest városképe] szálkaként egyre bökdös és kinoz (1834–1837 Széchenyi István 8429018, 16) | Ne bökdössön engem Arany-Bika szarva (1911 Tóth Árpád CD01) | [a géppisztoly] az én nyakszirtemet bökdöste az anyósülésen (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég, ritk) ’bánt, nyugtalanít, aggaszt vkit vmi’ ❖ Kegyelmes császárom, engem nem ismer, ha azt gondolja, hogy ilyesmi engem bökdös (1857 Széchenyi István CD1501).

2. ts ’(fájdalmat okozva) szurkál, döfköd (vmivel) vkit, vmit’ ❖ Bökdösni: szúrdalni, szurkálni (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 26) | A kigyó fején állva szüntelen bökdöste azt a darázs fulánkjával (1845 Szabó István¹ ford.–Aiszóposz C3777, 309) | Az asszony napernyőjével bökdöste a padlót (1913 Lengyel Géza CD10) | a lábamon kell összevarrni a lefutott szemeket, sebtiben, egyik kezemben a kávés ibriket tartva, míg a másikkal ügyetlenül bökdösöm, szurkálom a bőrömet (1936 Palotai Boris CD10) | kötőtűvel bökdösték magukat (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. tn ’〈hegyes (végű) tárggyal, ujjal stb.〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokkal többször beleszúr, ill. döf vhova, vmibe, es. vkibe vki’ ❖ Egyik Jobbágy a’ másiknak kurta gubáját Meg-rántá: más a’ mellette valóra könyökkel Titkonn bökdöse (1814 Fazekas Mihály 8138030, 10) | tovább bökdösött kezével sapkája bélésébe (1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | egyszerre bőszülten kezdtek jobbra-balra bökdösni a levegőbe ujjukkal (1928 Gellért Hugó ford.–Szergejev-Censzkij CD10) | Partvisnyéllel bökdös az ágy alá (1979 Kornis Mihály 1082001, 122).

4. ts ’〈hegyes (végű) tárgyat, eszközt〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokkal (úgy) szurkál, döfköd vkibe, vmibe(, hogy az beléje hatoljon)’ ❖ az izzó vasakat a szerencsétlen testébe bökdösik (1863 Lauka Gusztáv 8343006, 46) | malacpecsenyébe bökdösték villájukat (1930 Sárközi György CD10) | Undorral bökdöstem a tűt a vászonba (1931 Boncza Berta CD10).

5. ts ’hirtelen(, erőteljes mozdulatokkal) többször megtaszítva lökdös (vhova) vmit v. vkit’ ❖ [a macska] nyávog és fejével bökdösi az özvegy kezét (1891 Gyarmathy Zsigáné C1950, 134) | gyöngéden vállon bökdöste mélyen alvó urát (1917 Mariay Ödön CD10) | [Liszka Kornél] egymaga bökdöste a golyókat, lévén művésze a [biliárd]játéknak (1932 Krúdy Gyula CD54) | [a mackó] maga elé bökdösi a bocsokat (1953 Gagyi László C3634, 132).

6. tn ’〈rendsz. ujjával〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokka(, azt megérintve) vmire mutogat vki’ ❖ nagy mutató ujjával folyvást felém bökdös (1877 Balázs Sándor¹ C0746, 26) | ujjával vállamon keresztül a betűkre bökdösött, a könyvet az orrom alá tartva (1949 Radó György ford.–Gorkij 9544003, 74) | ceruzával egy ív papíron bökdös (1963 Végh Antal 9768003, 148).

6a. ts ’〈ujjával v. hegyes eszközzel〉 hirtelen(, erőteljes) mozdulatokkal többször megérint(ve mutat) vmit’ ❖ már derogált neki az ábécét bökdösni az ujjával (1885 Jókai Mór CD18) | Nézegették a rendkivüli kiadást és ceruzával bökdösték: – Itt is … Itt is … (1927 Markovits Rodion 9423001, 16) | ujjaival a műszaki képeket kezdte bökdösni. – Szóval [a víz] itt bemegy, itt végigmegy, itt meg kijön – mutogatta (1976 Bajor Andor 1006026, 218).

7. ts (rég, ritk) ’szúrós megjegyzésekkel illet vmit’ ❖ okoskodásimat […] egész Taglalatodon keresztül, hol csak eszedbe jutott, szurkáltad ’s bökdösted (1831 Széchenyi István CD1501).

ÖU: meg~, vissza~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bök; ÉKsz.; ÚMTsz.

bökdös ige 4c2
1. tárgyas
〈vkit, élő testet, ill. annak vmely részét〉 hegyes, csúcsos végével, rendsz. hirtelen beléje mélyedve(, és így felsértve) döfköd(i), szurkál(ja) vmi
[Buda-Pest városképe] szálkaként egyre bökdös és kinoz
(1834–1837 Széchenyi István)
Ne bökdössön engem Arany-Bika szarva
(1911 Tóth Árpád)
[a géppisztoly] az én nyakszirtemet bökdöste az anyósülésen
(1996 Magyar Hírlap)
1a. (rég, ritk)
bánt, nyugtalanít, aggaszt vkit vmi
Kegyelmes császárom, engem nem ismer, ha azt gondolja, hogy ilyesmi engem bökdös
(1857 Széchenyi István)
2. tárgyas
(fájdalmat okozva) szurkál, döfköd (vmivel) vkit, vmit
Bökdösni: szúrdalni, szurkálni
(1792 Baróti Szabó Dávid)
A kigyó fején állva szüntelen bökdöste azt a darázs fulánkjával
(1845 Szabó István¹ ford.Aiszóposz)
Az asszony napernyőjével bökdöste a padlót
(1913 Lengyel Géza)
a lábamon kell összevarrni a lefutott szemeket, sebtiben, egyik kezemben a kávés ibriket tartva, míg a másikkal ügyetlenül bökdösöm, szurkálom a bőrömet
(1936 Palotai Boris)
kötőtűvel bökdösték magukat
(1999 Magyar Hírlap)
3. tárgyatlan
〈hegyes (végű) tárggyal, ujjal stb.〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokkal többször beleszúr, ill. döf vhova, vmibe, es. vkibe vki
Egyik Jobbágy a’ másiknak kurta gubáját Meg-rántá: más a’ mellette valóra könyökkel Titkonn bökdöse
(1814 Fazekas Mihály)
tovább bökdösött kezével sapkája bélésébe
(1926 Gellért Hugó ford.Gorkij)
egyszerre bőszülten kezdtek jobbra-balra bökdösni a levegőbe ujjukkal
(1928 Gellért Hugó ford.Szergejev-Censzkij)
Partvisnyéllel bökdös az ágy alá
(1979 Kornis Mihály)
4. tárgyas
〈hegyes (végű) tárgyat, eszközt〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokkal (úgy) szurkál, döfköd vkibe, vmibe(, hogy az beléje hatoljon)
az izzó vasakat a szerencsétlen testébe bökdösik
(1863 Lauka Gusztáv)
malacpecsenyébe bökdösték villájukat
(1930 Sárközi György)
Undorral bökdöstem a tűt a vászonba
(1931 Boncza Berta)
5. tárgyas
hirtelen(, erőteljes mozdulatokkal) többször megtaszítva lökdös (vhova) vmit v. vkit
[a macska] nyávog és fejével bökdösi az özvegy kezét
(1891 Gyarmathy Zsigáné)
gyöngéden vállon bökdöste mélyen alvó urát
(1917 Mariay Ödön)
[Liszka Kornél] egymaga bökdöste a golyókat, lévén művésze a [biliárd]játéknak
(1932 Krúdy Gyula)
[a mackó] maga elé bökdösi a bocsokat
(1953 Gagyi László)
6. tárgyatlan
〈rendsz. ujjával〉 hirtelen, erőteljes mozdulatokka(, azt megérintve) vmire mutogat vki
nagy mutató ujjával folyvást felém bökdös
(1877 Balázs Sándor¹)
ujjával vállamon keresztül a betűkre bökdösött, a könyvet az orrom alá tartva
(1949 Radó György ford.Gorkij)
ceruzával egy ív papíron bökdös
(1963 Végh Antal)
6a. tárgyas
〈ujjával v. hegyes eszközzel〉 hirtelen(, erőteljes) mozdulatokkal többször megérint(ve mutat) vmit
már derogált neki az ábécét bökdösni az ujjával
(1885 Jókai Mór)
Nézegették a rendkivüli kiadást és ceruzával bökdösték: – Itt is … Itt is …
(1927 Markovits Rodion)
ujjaival a műszaki képeket kezdte bökdösni. – Szóval [a víz] itt bemegy, itt végigmegy, itt meg kijön – mutogatta
(1976 Bajor Andor)
7. tárgyas (rég, ritk)
szúrós megjegyzésekkel illet vmit
okoskodásimat […] egész Taglalatodon keresztül, hol csak eszedbe jutott, szurkáltad ’s bökdösted
(1831 Széchenyi István)
ÖU: megbökdös, visszabökdös
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bök; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások