bőkezű mn 18C7
1. ’(rendszeresen) jelentős (pénz)adományt adó, adakozó 〈személy〉’ ❖ a’ Hazafiak bv kezek lesznek (1792 Magyar Hírmondó C5809, 503) | Grisette nem igen bőkezü a’ borravalókkal (1844 Tóth Lőrinc 8490020, 33) | bőkezü és szives házi gazda, ki teritett asztallal [várja vendégeit] (1862 e. Szemere Bertalan 8437006, 12) | a bőkezű gavallér egyszerre fösvénnyé vált, s éppen akkor, amikor gazdag lett (1961 e. Bókay János 9065002, 311).
1a. (átv is) ’ilyen személyre jellemző 〈adakozás〉, ill. jelentős összegű v. értékű 〈adomány〉’ ❖ meg-hagyá ottan bökezü gondviselése nyomdokát X-dik Leo (1783 Molnár János C0292, 52) | a hivatalok roppant száma s a nemeslevelek bőkezű osztogatása mellett száz út nyilt minden, némileg kitünőbb embernek kiemelkedni a nép soraiból (1857 Eötvös József C1598, 189) | Királyaink kincsesháza […] telve lehetett arany-ezüst holmival. Ezek nagyrésze elpusztult vagy külföldre került, mint királyaink bőkezű ajándéka és mint a királyleányok hozománya (1939 Magyar művelődéstörténet CD43) | bőkezű állami megbízások (1956 Végvári Lajos 2005083, 766).
2. (átv is) ’olyan 〈személy〉, aki bőven mér, oszt, ad vmiből, ill. ilyen személyre jellemző 〈cselekedet〉’ ❖ [a hírek] olly bőkezűleg koholtattak (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3517, 294) | legyünk bőkezűek, számitsunk 20,000 deákul értő felnőtt nemesre még 20,000 iskolás figyermeket ’s ifjut (1843 Wesselényi Miklós 8528006, 70) | ön nem igen bőkezü a bókokban (1883 Szász Károly² ford.–Theuriet C3838, 133) | bőkezűbben bánni a szómagyarázatokkal (1898 Budapesti Szemle C0060, 152) | A rizsbe bőkezűen kevertek bele tisztított mandulaszeletkéket és mazsolát (1938 Baktay Ervin 9018001, 131) | az ingre sandítottak, amelyre Jeronimo bőkezűen öntötte a vidám lakoma mártásait és borait (1959 Benedek Marcell ford.–France 9042008, 298).
3. (kissé rég) ’az ember számára hasznos javakban bővelkedő, ill. jótékony, adakozó 〈természet〉’ ❖ mint bóldogulhatna hazánk, ha tudományt, mesterséget és szorgalmatosságot szerkeztetnénk-egybe a b kez természettel (1781 Magyar Hírmondó C0269, 603) | [az ifjú sokat] köszönhetett a bőkezű természetnek; mert mind testileg, mind lelkileg elég gazdagon megvala ajándékozva (1836 Táncsics Mihály 8463007, 4).
Vö. CzF. ~, bőkezűleg · bőkezüleg; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.