bökkenő fn 1C bekkenő (nyj)
1. (rég, átv is) ’döccenést, zökkenést okozó kiemelkedés v. bemélyedés, ill. vmely akadály az úton’ ❖ szököll [=] bökken, lökken, árok (1784 Kisded szótár C0815, 79) | a’ száraz Descriptiónak ez az egy utolsó Hexameter ád bökkenőt! (1803 Csokonai Vitéz Mihály C2556, 18) | magam lábán bajlakodni fel a’ Sarabos úton […] nem vala kedvem – [mert] mindenütt akadtam bekkenőre (1824 Fáy András¹ C1730, VIII) | A gondolkozó stilista fenakad minden lépten, egy egyszerű ő vagy az bökkenőt gördít eléje, mely és mi elállja útját (1861 Arany János C6505, 225) | Bökkenő, tulajdonképen a. m. egyenetlenség, akadály az uton, p. kő-, fadarab stb. (1893 PallasLex. CD02).
2. (gyakr. birtokszóként) ’bajt, gondot, nehézséget okozó tényező, körülmény’ ❖ Itt pedig az a bökkenje, hogy sem ez, sem amaz nem akar engedni (1781 Magyar Hírmondó C0269, 687) | eggy nagy baja van ’s nagy bökkenője. Elfogyott a’ Haykul boltjában a’ papiros (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 137) | azon korban nem kis bökkenő volt a leendő pár különböző vallása (1873 Fabó András CD57) | Mint általában a musicaleknél, e rockballada előadásának bökkenője is az, hogy bajos találni hozzá mindentudó, tökéletesen éneklő [tehetségeket] (1992 Bogácsi Erzsébet 2027041, 43).
3. ’nehezen fellelhető hiba, vminek a gyenge pontja, hibája, baja’ ❖ A’ fortélyos Márk-Grófné [= őrgrófné] értette mindjárt, hogy itt bekkenönek kell lenni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 141) | [a darabnak] csak egy bökkenője volt – hogy az anyatermészet még nem alkotott olyan tüdőt, amivel az egyes szerepeket el lehetett volna énekelni (1889 Mikszáth Kálmán 8312165, 122) | Kleopatra gyöngyeinek históriájában mindössze az a bökkenő, hogy a gyöngy borban nem oldódik (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 83) | e teóriában is van egy bökkenő (1996 Természet Világa CD50).
4. ’megoldásra váró kérdés, probléma’ ❖ Tsak az vala már moſt a bökkenje, hogy s miként lehetne ſzegény Andrét-is meg-menteni (1780 Magyar Hírmondó C0268, 803) | Meghalni, – elszunyadni, – és alunni! Talán álmodni: – ez a bökkenő (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | Tervnek nem is volt rossz, világosan és egyszerűen gondolta ki, csak az volt a bökkenő, hogy fogalma se volt, miképpen hajtsa végre (1936 Kosztolányi Dezső ford.–Carroll 9359190, 38) | az okoz bökkenőt, hogy bizonyos fajta mondatok – így az úgynevezett „nyomatéktalanok” – esetében sem témáról, sem rémáról nem beszélhetünk, mivel ezekben a közlésnek minden eleme új (1985 Balázs János² 1009001, 211).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bök; ÉKsz.; ÚMTsz.