böllér fn 4B4bellér (rég, nyj)

1. ’disznóölésre, disznóvágásra, ill. a leölt állat húsának feldolgozására parasztházaknál alkalmilag vállalkozó(, nem szakképzett) személy, rendsz. falusi férfi’ ❖ Böllér – hentes (1854 Magyarország és Erdély Képekben C2964, 39) | Sódar Pált kellene megnyerni – szól egy tömzsi kis ember, ki nyáron … tüzoltó, télen böllér (1885 k. Tolnai Lajos C4197, 4) | Az disznóölésbül is hoztam két öreget s egy kisebb ártányt feltráncsérozva, mert csak éppen, hogy a bellérek kezibül kiszedtem (1930 Móricz Zsigmond CD10) | A mesterséget tanult hentesek és a falusi böllérek munkája abban különbözött egymástól, hogy a böllér a fekvő disznót bontotta fel, sonkát és orját (gerinc a farokkal) vágott ki belőle, ezzel szemben a hentes a horogra akasztott disznót kétfelé hasította és karmonádlit (gerinc fél bordával) vett (1991 Magyar néprajz CD47).

2. (rég) ’marhával, disznóval, ill. a leölt állatok húsával kereskedő személy, kupec’ ❖ Bellér v. böllér, némely vidéken így nevezik a marha- és sertéskereskedőt (1893 PallasLex. CD02) | Erre húztak el az ekhós vásáros szekerek, a drótosok, üvegesek, a stájerországi böllérek és káposztagyalulók zergeszakállas zöld kalapjukban (1932 Nagy Endre CD10) | László mészárosról 1514-től kezdve tudunk: […] a ferenceseknek ürühúst […] és disznóhúst ad el […], tehát tulajdonképpen bellér volt. Borral is kereskedik (1988 Mollay Károly CD52).

ÖE: ~bicska.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

böllér főnév 4B4
bellér 4B4 (rég, nyj)
1.
disznóölésre, disznóvágásra, ill. a leölt állat húsának feldolgozására parasztházaknál alkalmilag vállalkozó(, nem szakképzett) személy, rendsz. falusi férfi
Böllér – hentes
(1854 Magyarország és Erdély Képekben)
Sódar Pált kellene megnyerni – szól egy tömzsi kis ember, ki nyáron … tüzoltó, télen böllér
(1885 k. Tolnai Lajos)
Az disznóölésbül is hoztam két öreget s egy kisebb ártányt feltráncsérozva, mert csak éppen, hogy a bellérek kezibül kiszedtem
(1930 Móricz Zsigmond)
A mesterséget tanult hentesek és a falusi böllérek munkája abban különbözött egymástól, hogy a böllér a fekvő disznót bontotta fel, sonkát és orját (gerinc a farokkal) vágott ki belőle, ezzel szemben a hentes a horogra akasztott disznót kétfelé hasította és karmonádlit (gerinc fél bordával) vett
(1991 Magyar néprajz)
2. (rég)
marhával, disznóval, ill. a leölt állatok húsával kereskedő személy, kupec
Bellér v. böllér, némely vidéken így nevezik a marha- és sertéskereskedőt
(1893 PallasLex.)
Erre húztak el az ekhós vásáros szekerek, a drótosok, üvegesek, a stájerországi böllérek és káposztagyalulók zergeszakállas zöld kalapjukban
(1932 Nagy Endre)
László mészárosról 1514-től kezdve tudunk: […] a ferenceseknek ürühúst […] és disznóhúst ad el […], tehát tulajdonképpen bellér volt. Borral is kereskedik
(1988 Mollay Károly)
ÖE: böllérbicska
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások