ábrándos mn 15A (rég)
1. ’ábrándokba merülő, álmodozó 〈személy〉’ ❖ ábránd, ábrándos (Schwärmer, schwärmerisch) (1816 Helmeczy Mihály C1074, X) | Az én fiatal, ábrándos, csaknem érzelgős barátom hévvel udvarolt Vilmának (1869 Vajda János 8503067, 276) | Ábrándos kislányok legszebb álma volt színésznővé lenni (1932 Szathmári Sándor 9641003, 257) | Amiről ábrándos költők, rajongó szerelmesek csak öntudatlanul képzelegnek (1979 Esterházy Péter 9129001, 61).
1a. ’ilyen személyre jellemző’ ❖ sápadt ábrándos arczának kedves vonásai megnyugtaták őt (1836 Bajza József ford. C0719, 22) | ábrándos lelke (1872 Toldy István 8482010, 146) | ábrándos pillantásokat (1913 Lengyel Géza CD10) | Leányos fehér arc, angyali szőke haj, ábrándos kék szem, kecsesen finom testalkat, csöndes hang, jó modor (1957 Benedek István 9041011, 336) | Feltűnik egy fiatal leány merész és ábrándos mosolya (1984 Vikár György 1164005, 175).
1b. ’a valóságot figyelmen kívül hagyó, vágyálmokra épülő 〈tevékenység, megnyilvánulás, elképzelés〉’ ❖ egy misztikus ábrándos szavaira milliók figyelmeztek (1849 e. Vasvári Pál 8515012, 230) | a szív megtelik holmi hóbortos, ábrándos vágyakkal, amik félig idea, félig semmi (1877 Mikszáth Kálmán 8312002, 123) | a kamasz-poézist féktelen és ábrándos egyéni célok érlelik, hírvágy, naggyáválás és közéleti szereplés vágya, esetleg nemzet- és világmegváltó ambíció (1938 Weöres Sándor 9788144, 13) | Gyerekként „alapító tagja” egy gyerekes, ábrándos diákszervezkedésnek (1989 Hitel 2015003, 4).
2. (rég) ’ábrándokat keltő(, szelíden mélabús), ill. ilyen hangulatú 〈dolog, jelenség〉’ ❖ a messze elsímuló völgyre … oly bájos-ábrándos kilátás esik (1834 Csató Pál C1266, 8) | A táncteremből halkan átszűrődtek egy keringő ábrándos hangjai (1886 Reviczky Gyula 8392098, 336) | az ábrándos őszi liget merengő útja (1919 Krúdy Gyula C2843, 103) | Már fent az ormokon hűs szél süvöltött, de még a föld meleg volt, ábrándos és meleg (1928 Gulyás Pál 9198024, 12).
Sz: ábrándosság.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ábrándozik; ÉKsz.