ábrándos mn 15A (rég)

1. ’ábrándokba merülő, álmodozó 〈személy〉’ ❖ ábránd, ábrándos (Schwärmer, schwärmerisch) (1816 Helmeczy Mihály C1074, 10) | Az én fiatal, ábrándos, csaknem érzelgős barátom hévvel udvarolt Vilmának (1881 Vajda János 8503067, 276) | Ábrándos kislányok legszebb álma volt színésznővé lenni (1932 Szathmári Sándor 9641003, 257) | Amiről ábrándos költők, rajongó szerelmesek csak öntudatlanul képzelegnek (1979 Esterházy Péter 9129001, 61).

1a. ’ilyen személyre jellemző’ ❖ sápadt ábrándos arczának kedves vonásai megnyugtaták őt (1836 Bajza József ford. C0719, 22) | ábrándos lelke (1872 Toldy István 8482010, 146) | ábrándos pillantásokat (1913 Lengyel Géza CD10) | Leányos fehér arc, angyali szőke haj, ábrándos kék szem, kecsesen finom testalkat, csöndes hang, jó modor (1957 Benedek István 9041011, 336) | Feltűnik egy fiatal leány merész és ábrándos mosolya (1984 Vikár György 1164005, 175).

1b. ’a valóságot figyelmen kívül hagyó, vágyálmokra épülő 〈tevékenység, megnyilvánulás, elképzelés〉’ ❖ egy misztikus ábrándos szavaira milliók figyelmeztek (1847 Vasvári Pál 8515012, 230) | a szív megtelik holmi hóbortos, ábrándos vágyakkal, amik félig idea, félig semmi (1877 Mikszáth Kálmán 8312002, 123) | a kamasz-poézist féktelen és ábrándos egyéni célok érlelik, hírvágy, naggyáválás és közéleti szereplés vágya, esetleg nemzet- és világmegváltó ambíció (1939 Weöres Sándor 9788144, 13) | Gyerekként „alapító tagja” egy gyerekes, ábrándos diákszervezkedésnek (1989 Hitel 2015003, 4).

2. (rég) ’ábrándokat keltő(, szelíden mélabús), ill. ilyen hangulatú 〈dolog, jelenség〉’ ❖ a messze elsímuló völgyre … oly bájos-ábrándos kilátás esik (1834 Csató Pál C1266, 8) | A táncteremből halkan átszűrődtek egy keringő ábrándos hangjai (1886 Reviczky Gyula 8392098, 336) | az ábrándos őszi liget merengő útja (1919 Krúdy Gyula C2843, 103) | Már fent az ormokon hűs szél süvöltött, de még a föld meleg volt, ábrándos és meleg (1928 Gulyás Pál 9198024, 12).

Sz: ábrándosság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ábrándozik; ÉKsz.

ábrándos melléknév 15A (rég)
1.
ábrándokba merülő, álmodozó 〈személy〉
ábránd, ábrándos (Schwärmer, schwärmerisch)
(1816 Helmeczy Mihály)
Az én fiatal, ábrándos, csaknem érzelgős barátom hévvel udvarolt Vilmának
(1881 Vajda János)
Ábrándos kislányok legszebb álma volt színésznővé lenni
(1932 Szathmári Sándor)
Amiről ábrándos költők, rajongó szerelmesek csak öntudatlanul képzelegnek
(1979 Esterházy Péter)
1a.
ilyen személyre jellemző
sápadt ábrándos arczának kedves vonásai megnyugtaták őt
(1836 Bajza József ford.)
ábrándos lelke
(1872 Toldy István)
ábrándos pillantásokat
(1913 Lengyel Géza)
Leányos fehér arc, angyali szőke haj, ábrándos kék szem, kecsesen finom testalkat, csöndes hang, jó modor
(1957 Benedek István)
Feltűnik egy fiatal leány merész és ábrándos mosolya
(1984 Vikár György)
1b.
a valóságot figyelmen kívül hagyó, vágyálmokra épülő 〈tevékenység, megnyilvánulás, elképzelés〉
egy misztikus ábrándos szavaira milliók figyelmeztek
(1847 Vasvári Pál)
a szív megtelik holmi hóbortos, ábrándos vágyakkal, amik félig idea, félig semmi
(1877 Mikszáth Kálmán)
a kamasz-poézist féktelen és ábrándos egyéni célok érlelik, hírvágy, naggyáválás és közéleti szereplés vágya, esetleg nemzet- és világmegváltó ambíció
(1939 Weöres Sándor)
Gyerekként „alapító tagja” egy gyerekes, ábrándos diákszervezkedésnek
(1989 Hitel)
2. (rég)
ábrándokat keltő(, szelíden mélabús), ill. ilyen hangulatú 〈dolog, jelenség〉
a messze elsímuló völgyre … oly bájos-ábrándos kilátás esik
(1834 Csató Pál)
A táncteremből halkan átszűrődtek egy keringő ábrándos hangjai
(1886 Reviczky Gyula)
az ábrándos őszi liget merengő útja
(1919 Krúdy Gyula)
Már fent az ormokon hűs szél süvöltött, de még a föld meleg volt, ábrándos és meleg
(1928 Gulyás Pál)
Sz: ábrándosság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ábrándozik; ÉKsz.

Beállítások