bruhaha msz és fn 

I. msz 0

’〈kirobbanó, harsány hahotázás kif-ére, utánzására〉’ ❖ Duda? duda! hahaha! uhhaha! bruhaha! (táblabíró úr előtt rettenetes nevetséges szónak találtatott e szó: „duda”) (1846 Jókai Mór C2246, 239) | mikor rábíztad a táskádat… jobbnak látta megugrani vele… bruhhaha! (1915 Babits Mihály CD10) | elmondom a viccet. Egyszóval megy az ürge a Körúton, és azt mondja neki a haverje, hogy bruhaha… pardon… bröhahuhu… bocsánat… höhöhö… (1962 Esti Hírlap szept. 1. C4751, 5).

II. fn 6A

’kirobbanó, harsány hahotázás; hahota’ ❖ A’ rabok bruhahája fejezé be ezen nevetséges jelenetet (1839 Jósika Miklós C0110, 42) | az levén a [főispán] szájába adva, hogy „nagyon kecsegtetem magam”, ezt úgy ejté ki, hogy „nagy kecseget etem magam”; erre pedig egy kortes felkiáltott: „kedves egészségére váljék!” A felzendülő bruhahában a főispán aztán kérdezé mellette ülő sógorától: [„mit mondtam?”] (1872 Jókai Mór CD18) | térdcsapkodós bruhaha (2000 Magyar Hírlap CD09).

Sz: bruhaházik.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

bruhaha mondatszó és főnév
I. mondatszó 0
〈kirobbanó, harsány hahotázás kif-ére, utánzására〉
Duda? duda! hahaha! uhhaha! bruhaha! (táblabíró úr előtt rettenetes nevetséges szónak találtatott e szó: „duda”)
(1846 Jókai Mór)
mikor rábíztad a táskádat… jobbnak látta megugrani vele… bruhhaha!
(1915 Babits Mihály)
elmondom a viccet. Egyszóval megy az ürge a Körúton, és azt mondja neki a haverje, hogy bruhaha… pardon… bröhahuhu… bocsánat… höhöhö…
(1962 Esti Hírlap szept. 1.)
II. főnév 6A
kirobbanó, harsány hahotázás; hahota
A’ rabok bruhahája fejezé be ezen nevetséges jelenetet
(1839 Jósika Miklós)
az levén a [főispán] szájába adva, hogy „nagyon kecsegtetem magam”, ezt úgy ejté ki, hogy „nagy kecseget etem magam”; erre pedig egy kortes felkiáltott: „kedves egészségére váljék!” A felzendülő bruhahában a főispán aztán kérdezé mellette ülő sógorától: [„mit mondtam?”]
(1872 Jókai Mór)
térdcsapkodós bruhaha
(2000 Magyar Hírlap)
Sz: bruhaházik
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások