bú¹ fn 8A18 (vál)

1. (/irod) ’levertség, szomorúság, bánat, mély lelki fájdalom’ ❖ keseregj, és gyáſzt búba merlve viselj (1773 Révai Miklós ford.–Catullus 7283003, 12) | [az ember] búvába pipázik (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1329, 357) | Ez a’ fejedelem szűntelen nőjének hűtlenségén tépelődött, ’s mély búnak adta magát (1829 Vörösmarty Mihály ford. 8524424, 143) | A Jancsi majd búnak eresztette a fejét a nagy megbánástól (1885 Jókai Mór C2314, 57) | Bár megkinozta így a szivem már, azt hittem én, e szörnyű fájdalom a könnyeimben és jajomban elszáll (1939 Rónay György ford.–Michelangelo 9573158, 59) | most halk bút érzel, mély hiányokat (1966 Fodor József 9149012, 7).

1a. (irod) ’ennek külső megnyilvánulása, jele, kül. az arcon’ ❖ ortzáján vala (1790 Verseghy Ferenc CD01) | Ekkor Micz bán, szeme lángba, Arcza búba borúlva (1836 Kisfaludy Sándor CD01) | szemében láttad a remegését (1938 e. Dsida Jenő 9114053, 24).

2. (rég) ’levertséget v. fájdalmat okozó, nehezen megoldható, kilátástalan helyzet, gond, ill. veszteséggel járó esemény, baj’ ❖ Ezernyi búk és bajok alá vettettem (1776 Klein Efraim 7182001, 253) | Az itt való népnek most legnagyobb búja a 10% adó minden értéktől (1810 Csehy József C2560, 452) | munkás osztályunk kizárólag az eke-vas, a kasza, a kapa után is és aggodalom nélkűl el tud élni (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Gondolja meg, hányan széledtek el, mennyien szenvednek bút, gondot, éhséget, szomjúságot, mindenféle nyomorúságot (1910 Márki Sándor CD55).

2a. (rég) ’rossz következmény, kedvezőtlen eredmény’ ❖ nem jó dologba elegyítettem magamat, és már búját vallottam (1776 Esopus meséi ford. C1642, 191) | Búját látta tsalárd mesterségének (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 198) | Levelemet, legalább ezen utolsó lapot, ne közöld mindennel, […] mert azért bút vonhatnék fejemre (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 510).

Ö: honfi~, méla~.

ÖE: ~-baj, ~felhő, ~felleg, ~kergető, ~könny, ~özön.

Sz: bútalan.

Vö. CzF. bú¹; ÉrtSz. bú²; SzólKm.; TESz. bú¹; ÉKsz. bú¹; SzT.; ÚMTsz. bú¹

¹ főnév 8A18 (vál)
1. (/irod)
levertség, szomorúság, bánat, mély lelki fájdalom
keseregj, és gyáſzt búba merlve viselj
(1773 Révai Miklós ford.Catullus)
[az ember] búvába pipázik
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Ez a’ fejedelem szűntelen nőjének hűtlenségén tépelődött, ’s mély búnak adta magát
(1829 Vörösmarty Mihály ford.)
A Jancsi majd búnak eresztette a fejét a nagy megbánástól
(1885 Jókai Mór)
Bár megkinozta így a szivem már, azt hittem én, e szörnyű fájdalom a könnyeimben és jajomban elszáll
(1939 Rónay György ford.Michelangelo)
most halk bút érzel, mély hiányokat
(1966 Fodor József)
1a. (irod)
ennek külső megnyilvánulása, jele, kül. az arcon
ortzáján vala
(1790 Verseghy Ferenc)
Ekkor Micz bán, szeme lángba, Arcza búba borúlva
(1836 Kisfaludy Sándor)
szemében láttad a remegését
(1938 e. Dsida Jenő)
2. (rég)
levertséget v. fájdalmat okozó, nehezen megoldható, kilátástalan helyzet, gond, ill. veszteséggel járó esemény, baj
Ezernyi búk és bajok alá vettettem
(1776 Klein Efraim)
Az itt való népnek most legnagyobb búja a 10% adó minden értéktől
(1810 Csehy József)
munkás osztályunk kizárólag az eke-vas, a kasza, a kapa után is és aggodalom nélkűl el tud élni
(1857 Vasárnapi Újság)
Gondolja meg, hányan széledtek el, mennyien szenvednek bút, gondot, éhséget, szomjúságot, mindenféle nyomorúságot
(1910 Márki Sándor)
2a. (rég)
rossz következmény, kedvezőtlen eredmény
nem jó dologba elegyítettem magamat, és már búját vallottam
(1776 Esopus meséi ford.)
Búját látta tsalárd mesterségének
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Levelemet, legalább ezen utolsó lapot, ne közöld mindennel, […] mert azért bút vonhatnék fejemre
(1811 Kazinczy Ferenc)
ÖE: bú-baj, búfelhő, búfelleg, búkergető, búkönny, búözön
Sz: bútalan
Vö. CzF. ¹; ÉrtSz. ²; SzólKm.; TESz. ¹; ÉKsz. ¹; SzT.; ÚMTsz. ¹

Beállítások