búbos mn és fn
I. mn 15A
1. (rég) ’domború, ill. olyan 〈dolog〉, amelyen gömbölyded kidudorodás, kiálló rész van’ ❖ miképpen illik az újmódi búbos fökötö (1782 Kónyi János C2729, 156) | homloka inkább bubos mint domboru (1867 Tolnai Lajos C4213, 254) | Amott látszik már a fürdőház aranyozott búbos fedele is (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | A bubos kövezet a kapu alatt rejtelmesen döngött (1913 Krúdy Gyula C2834, 9) | A 18. század végére ez a búbos főkötő […] tarajos főkötőnek is emlegetve Alföld-szerte elterjedt, és a szatmári, tiszaháti falvakon, a Fekete-Körös völgyén át a Székelyföldig eljutott (1997 Magyar néprajz CD47) • búbos kemence (/nyj) ’sárból, agyagból, téglából rakott (csonka) kúp alakú kemence; boglyakemence’ ❖ a másik szögletben terjedelmes búbos kemence állott (1844 Nagy Ignác 8324010, 35) | A búboskemence alsó és felső ülőkéjén is gyermekek sorakoztak, sűrűn egymás mellé szorulva, mint valami túlzásba esett barokk mester oltárán (1936 Illyés Gyula 9274057, 150) | Búboskemence ontja a meleget (1961 Népszabadság nov. 19. C4813, 4).
2. (rég) ’(magas) fejkötőt viselő 〈nő〉’ ❖ a’ patyolatos, és búbos rendet [ti. a nőket] nem számlálom a’ vetk közé (1792 Szabó József¹ C3780, 74) | Ezek nem mások, hanem szoba vagy is házi leányok, kik mint Dámák fejkötsen (bubosan) járnak (1793 Sándor István C3665, 527) | a’ fa tzipben járó búbos Fehér nép (1795 Endrődy János C1577, 51) | az a bubos parasztasszony hogy örül (1872 Tolnai Lajos C4208, 93).
3. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll is) ’olyan 〈madár〉, amelynek a fején bóbita van’ ❖ Picus Pileatus. Bubos Harkály (1780 Molnár János C3200, 66) | Búbos ludat tömök sátoros ünnepre, Lúdzsíros pirítóst készítek reggelre (1851 Lisznyai Damó Kálmán C2923, 89) | a kis kertjükkel, meg a búbos galambjaikkal annyit se törődtek többé mint a fületlen gombbal (1893 Herczeg Ferenc 9241018, 54) | Búbos kékszajkó (Cyanocitta cristata L.) (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) (1998 Tények könyve CD37).
4. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’kidomborodó, gömbölyded virágzatú 〈növény〉’ ❖ búbos Bibikra […] fűzérje gömbölyűded, galléros (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 95) | Búbos loncz. Lonicera Periclymenum L. (1902 Wagner János CD35) | bajuszpázsit Crypsis; C. [= Crypsis] aculeata (búbos bajuszpázsit) (1998 Növényneveink C6120, 41).
II. fn 4A (nyj)
1. ’sárból, agyagból, téglából rakott (csonka) kúp alakú kemence; boglyakemence’ ❖ hozz egy kis szalmát … és gyujts a búbosba (1845 Nagy Ignác C3247, 57) | a búbos mellett melegedett (1901 Gárdonyi Géza C1824, 439) | Öreganyám tapaszti a búbost (1959 Fodor János C5420, 333) | nem volt mivel begyújtani a búbosba (1972 Hubay Miklós² 9264004, 371).
2. ’bóbitás fejű tyúk’ ❖ Tehenet kapsz a bubos helyett (1877 Boross Mihály C1155, 188) | a gazdasszony megcsóválja a fejét: ez a búbos megint nem tojik (1934 Gelléri Andor Endre CD10).
ÖE: ~padka.
Sz: búboska, búbosodik.
Vö. CzF. búbos · bubos[¹], búbos · bubos[²], búbosan · bubosan; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. búb; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, búbosalma, búbosbúvár, búboskemence