búbos mn és fn 

I. mn 15A

1. (rég) ’domború, ill. olyan 〈dolog〉, amelyen gömbölyded kidudorodás, kiálló rész van’ ❖ miképpen illik az újmódi búbos fökötö (1782 Kónyi János C2729, 156) | homloka inkább bubos mint domboru (1867 Tolnai Lajos C4213, 254) | Amott látszik már a fürdőház aranyozott búbos fedele is (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | A bubos kövezet a kapu alatt rejtelmesen döngött (1913 Krúdy Gyula C2834, 9) | A 18. század végére ez a búbos főkötő […] tarajos főkötőnek is emlegetve Alföld-szerte elterjedt, és a szatmári, tiszaháti falvakon, a Fekete-Körös völgyén át a Székelyföldig eljutott (1997 Magyar néprajz CD47) búbos kemence (/nyj) ’sárból, agyagból, téglából rakott (csonka) kúp alakú kemence; boglyakemence’ ❖ a másik szögletben terjedelmes búbos kemence állott (1844 Nagy Ignác 8324010, 35) | A búboskemence alsó és felső ülőkéjén is gyermekek sorakoztak, sűrűn egymás mellé szorulva, mint valami túlzásba esett barokk mester oltárán (1936 Illyés Gyula 9274057, 150) | Búboskemence ontja a meleget (1961 Népszabadság nov. 19. C4813, 4).

2. (rég)(magas) fejkötőt viselő 〈nő〉’ ❖ a’ patyolatos, és búbos rendet [ti. a nőket] nem számlálom a’ vetk közé (1792 Szabó József¹ C3780, 74) | Ezek nem mások, hanem szoba vagy is házi leányok, kik mint Dámák fejkötsen (bubosan) járnak (1793 Sándor István C3665, 527) | a’ fa tzipben járó búbos Fehér nép (1795 Endrődy János C1577, 51) | az a bubos parasztasszony hogy örül (1872 Tolnai Lajos C4208, 93).

3. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll is) ’olyan 〈madár〉, amelynek a fején bóbita van’ ❖ Picus Pileatus. Bubos Harkály (1780 Molnár János C3200, 66) | Búbos ludat tömök sátoros ünnepre, Lúdzsíros pirítóst készítek reggelre (1851 Lisznyai Damó Kálmán C2923, 89) | a kis kertjükkel, meg a búbos galambjaikkal annyit se törődtek többé mint a fületlen gombbal (1893 Herczeg Ferenc 9241018, 54) | Búbos kékszajkó (Cyanocitta cristata L.) (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) (1998 Tények könyve CD37).

4. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’kidomborodó, gömbölyded virágzatú 〈növény〉’ ❖ búbos Bibikra […] fűzérje gömbölyűded, galléros (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 95) | Búbos loncz. Lonicera Periclymenum L. (1902 Wagner János CD35) | bajuszpázsit Crypsis; C. [= Crypsis] aculeata (búbos bajuszpázsit) (1998 Növényneveink C6120, 41).

II. fn 4A (nyj)

1. ’sárból, agyagból, téglából rakott (csonka) kúp alakú kemence; boglyakemence’ ❖ hozz egy kis szalmát … és gyujts a búbosba (1845 Nagy Ignác C3247, 57) | a búbos mellett melegedett (1901 Gárdonyi Géza C1824, 439) | Öreganyám tapaszti a búbost (1959 Fodor János C5420, 333) | nem volt mivel begyújtani a búbosba (1972 Hubay Miklós² 9264004, 371).

2. ’bóbitás fejű tyúk’ ❖ Tehenet kapsz a bubos helyett (1877 Boross Mihály C1155, 188) | a gazdasszony megcsóválja a fejét: ez a búbos megint nem tojik (1934 Gelléri Andor Endre CD10).

ÖE: ~padka.

Sz: búboska, búbosodik.

Vö. CzF. búbos · bubos[¹], búbos · bubos[²], búbosan · bubosan; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. búb; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, búbosalma, búbosbúvár, búboskemence

búbos melléknév és főnév
I. melléknév 15A
1. (rég)
domború, ill. olyan 〈dolog〉, amelyen gömbölyded kidudorodás, kiálló rész van
miképpen illik az újmódi búbos fökötö
(1782 Kónyi János)
homloka inkább bubos mint domboru
(1867 Tolnai Lajos)
Amott látszik már a fürdőház aranyozott búbos fedele is
(1891 Mikszáth Kálmán)
A bubos kövezet a kapu alatt rejtelmesen döngött
(1913 Krúdy Gyula)
A 18. század végére ez a búbos főkötő […] tarajos főkötőnek is emlegetve Alföld-szerte elterjedt, és a szatmári, tiszaháti falvakon, a Fekete-Körös völgyén át a Székelyföldig eljutott
(1997 Magyar néprajz)
búbos kemence (/nyj)
sárból, agyagból, téglából rakott (csonka) kúp alakú kemence; boglyakemence
a másik szögletben terjedelmes búbos kemence állott
(1844 Nagy Ignác)
A búboskemence alsó és felső ülőkéjén is gyermekek sorakoztak, sűrűn egymás mellé szorulva, mint valami túlzásba esett barokk mester oltárán
(1936 Illyés Gyula)
Búboskemence ontja a meleget
(1961 Népszabadság nov. 19.)
2. (rég)
(magas) fejkötőt viselő 〈nő〉
a’ patyolatos, és búbos rendet [ti. a nőket] nem számlálom a’ vetk közé
(1792 Szabó József¹)
Ezek nem mások, hanem szoba vagy is házi leányok, kik mint Dámák fejkötsen (bubosan) járnak
(1793 Sándor István)
a’ fa tzipben járó búbos Fehér nép
(1795 Endrődy János)
az a bubos parasztasszony hogy örül
(1872 Tolnai Lajos)
3. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll is)
olyan 〈madár〉, amelynek a fején bóbita van
Picus Pileatus. Bubos Harkály
(1780 Molnár János)
Búbos ludat tömök sátoros ünnepre, Lúdzsíros pirítóst készítek reggelre
(1851 Lisznyai Damó Kálmán)
a kis kertjükkel, meg a búbos galambjaikkal annyit se törődtek többé mint a fületlen gombbal
(1893 Herczeg Ferenc)
Búbos kékszajkó (Cyanocitta cristata L.Linnaeus)
(1933 Az állatok világa ford.)
Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)
(1998 Tények könyve)
4. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ)
kidomborodó, gömbölyded virágzatú 〈növény〉
búbos Bibikra […] fűzérje gömbölyűded, galléros
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Búbos loncz. Lonicera Periclymenum L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
bajuszpázsit Crypsis; C. [= Crypsis] aculeata (búbos bajuszpázsit)
(1998 Növényneveink)
II. főnév 4A (nyj)
1.
sárból, agyagból, téglából rakott (csonka) kúp alakú kemence; boglyakemence
hozz egy kis szalmát … és gyujts a búbosba
(1845 Nagy Ignác)
a búbos mellett melegedett
(1901 Gárdonyi Géza)
Öreganyám tapaszti a búbost
(1959 Fodor János)
nem volt mivel begyújtani a búbosba
(1972 Hubay Miklós²)
2.
bóbitás fejű tyúk
Tehenet kapsz a bubos helyett
(1877 Boross Mihály)
a gazdasszony megcsóválja a fejét: ez a búbos megint nem tojik
(1934 Gelléri Andor Endre)
ÖE: búbospadka
Sz: búboska, búbosodik
Vö. CzF. búbos · bubos[¹], búbos · bubos[²], búbosan · bubosan; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. búb; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, búbosalma, búbosbúvár, búboskemence

Beállítások