búcsú fn 1A 

1. ’vhonnan való eltávozás v. elbocsátás, vki(k)től v. egymástól való elköszönés, búcsúz(kod)ás (alkalma, aktusa), ill. az ilyenkor(, szokásos) szavakkal, mozdulatokkal nyilvánított köszönés v. az ekkor mondott beszéd’ ❖ Nem marad hat [!] soha szívedbl-ki Ágis? Kezdjem-é bútsúmat tled Ágiaris (1772 Bessenyei György¹ C1075, 125) | mi vigadtunk minden időben, Igy hát szomorú a búcsu se légyen (1845 Petőfi Sándor C3506, 273) | A férj magasra emelt föveggel int búcsút, de viszonoztatás nélkül (1858 Kemény Zsigmond 8235015, 31) | Midőn szíves hálánkat kifejező búcsút mondunk az eltávozó államférfiúnak, […] lehetetlen nem üdvözölnünk teljes szívünkből Magyarország új miniszterelnökét is (1875 Mikszáth Kálmán CD04) | a jó öreg asszonytól szíves búcsút véve folytattam utamat (1887 Vachott Sándorné 8500003, 275) | búcsú nélkül elutazott (1910 Ady Endre 9003057, 47) | Szivesen elhallgatta volna tanárját még sokáig, de az kezét bucsura nyujtotta (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 87) | [Mikes Kelemen leveleit] különösen szerettük, a haldokló fejedelem búcsúját betéve tudtam (1933 Cs. Szabó László CD10) | a végső búcsú órájában (1939 Herczeg Ferenc 9241010, 166) | [a tartományi miniszterelnök] mintha 67 évesen nem hallaná meg a búcsúját sürgető hangokat (1998 Magyar Hírlap CD09) • búcsút ad vkinek, vminek (rég) ’elbocsát, elküld vkit, ill. megválik, megszabadul vmitől, felhagy vmivel’ ❖ a’ mint futhatok, ſzaladok Kupidótúl, ’s bútsút Venusnak-is adok (1780 Pálóczi Horváth Ádám 7257001, 47) | Bútsú-adás: el-eresztés, el-kldés. Bútsút-adok. Bútsút veszek (1792 Kisded szótár C0816, 27) | Végre a’ Tsáſzártól, noha nehezen, engedelmet nyert, hogy az hadi ſzolgálatnak bútsút adhasson (1796 Mindszenthy Sámuel ford.–Ladvocat 7228018, 104) | a’ grammatizálásnak különösen bútsút adok (1817 Pázmándi Horvát Endre C2568, 100) | kézi mesterségéről lemondott, a szövőszéknek örökre bucsut adott (1859 Vasárnapi Újság CD56) • búcsút int vkinek, vminek (kissé vál) ’elköszön(ve elválik, elszakad) vkitől, ill. megválik vmitől, felhagy vmivel’ ❖ [az erdélyiek közül sokan] készebbek voltak szülőföldük erdőkoszorúkkal ékes bérczeinek búcsut inteni, semmint zsarnokhatalom eszközeivé aljasuljanak (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Az öregedő Arany örökre búcsút int hű Toldijának és Csabájának s [a Bolond Istókkal] byroni kesernyességű verses regényt kezd, felemás epikát, ahol a megénekelt hős már maga a költő (1919 Tóth Árpád CD10) | méregetem, mekkora lesz a koporsó, ha egyszer búcsút kell intenem a világnak (1938 Berda József 9046041, 4) | A tizenhat éves Scarlett O’Hara boldog gyermekkorát csakhamar „elfújja a szél”: az Észak és Dél kegyetlen háborújának kitörésekor a régi életformának búcsút kell intenie (1994 Új Könyvek CD29) | a határidő jogvesztő hatályú, ami azt jelenti, hogy – akik túllépik azt – búcsút inthetnek pénzüknek (1997 Magyar Hírlap CD09) • búcsút mond vkinek, vminek (kissé vál) ’ua.’ ❖ velem már nyóltzadik ſz is Tsak bútsút mondat, kedves Virt, néked! az’ óra Fel mikoron kél már, hogy azoknak teſtek is eggyütt Légyen, kik ſzívbenn eggyek? (1786 Baróti Szabó Dávid 7021029, 7) | [az] asszonyka rövid betegség után mindörökre bucsut mondott e gyarló világnak (1858 Vasárnapi Újság CD56) | A danka sirály költözködő madár. Legnagyobb részök tél idejére bucsút mond vidékeinknek (1899 Chernel István CD34) | bucsút mondott a katonai pályának (1903 Magyar írók élete CD27) | az ifjúságnak búcsút mond, és a férfikorba lép (1931 Krúdy Gyula CD54) | búcsút mondhatnak láb- és derékfájdalmaiknak mindazok, akik rendszeresen megmártóznak a termálmedence vizében (1999 Magyar Hírlap CD09) • búcsút vesz vkitől, vmitől (kissé vál) ’ua.’ ❖ Nem elég tsak kívánságodnak nem lenni a’hoz a’mit nem érdemleſz, hanem ſzükség bútsut venned még elöre azoktól-is a’ miket meg-érdemlenél (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel 7497001, 71) | Bosszankodván, hogy egy előmozdítás’ alkalmával elmellőztetett, mint kapitány bucsut vőn a’ hadi szolgálattól, tartományi tanácsnok lett (1834 Fillértár 8623003, 232) | bucsut vehet fejétől azon esetben, ha küldetése nem sikerül (1854 Vasárnapi Újság CD56) | a húszéves ifjú búcsút akar venni a világtól, és Istennek akarja szentelni életét (1940 Pintér Jenő CD44) | el kellett menekülnie a „Coimbra” teherhajón, anélkül, hogy búcsút vehetett volna apjától és kisöccsétől (1965 Makai Imre ford.–Pausztovszkij 9418005, 61) | jövőre búcsút vehetünk a dicstelen pályafutású kettős adórendszertől (1996 Országgyűlési Napló CD62).

2. (Vall) ’〈katolikusoknál:〉 a meggyónt és bocsánatot nyert bűnökért járó időleges büntetés (bizonyos részének) elengedése’ ❖ aki az eretnekek, az elszakadtak vagy a pogányok ellen hadakozni megy, vagy maga helyett katonát állít, teljes búcsút nyerjen (1790 k. Verseghy Ferenc 7373006, 103) | A’ szorgalmas imádkozóknak, kik ezenfelül 14 nap alatt meggyónnak ’s szivből megbánják büneiket, ’s ugyanez idő alatt a’ püspök által kijelelt templomban háromszor megjelennek, és ott a’ főpásztor utmutatása szerint a’ béke ’s egység fentartásaért buzgón imádkoznak, pápa ő szentsége teljes bucsut és bünbocsánatot igér (1842 Pesti Hírlap CD61) | Az egyház tanítása szerint, aki a templombúcsú napján részt vesz a misén, teljes búcsút nyer (1990 Magyar néprajz CD47).

2a. (rég, kül. katol) ’(ennek elnyerése céljából vmely búcsújáró helyre tett) zarándokút, zarándoklat’ ❖ azt akartam fogadni, hogy az  [ti. Szent Péter] tetemeihez Romába tsak meg-teſzek egy Bútsút (1786 Szacsvay Sándor 7301001, 9) | Bútsú. A’ Szent Hellyekre való útazás, mellynek tzélja az Isteni tiſztelet (1792 Mindszenthy Sámuel ford.–Broughton 7228033, 355) | hogy bűneitől tisztulhasson, Chersonésus Taurieába Bútsúra ment Diánához (1821 Mátyási József 7221004, 98) | [Mekkában] már sokan vannak, kik bucsujokat szerencsésen bevégezték (1847 Hetilap CD61) • búcsút jár(vhova v. vkihez) a) (rég v. katol) ’(búcsújáró helyre tett) zarándoklaton részt vesz’ ❖ [a szerzetesek elöljárójának] Bagdád vároſában nyugovó ſzent hamvához mind  magok, mind más buzgó musulmanok bútsukat járnak (1788 Decsy Sámuel C1381, 285) | Szent búcsúkat járunk A te félelmedben, Győzedelmet várunk Szent segedelmedben (1813 Pálóczi Horváth Ádám C2122, 142) | [Benáresz] a hinduk egyik legnevezetesebb fürdőhelye, hová bucsut járnak, hogy itt a Ganges szent vizében megfürödvén, ez által megtisztuljanak büneiktől (1857 Vasárnapi Újság CD56) | a mi hatalmas egyesült keresztes táborunknak, melyet Endre királyunk vezetett, a Szentföldön nem akadt egyéb dolga, mint búcsút járni egyik szent emléktől a másikhoz és ereklyéket gyűjtögetni (1884 Jókai Mór CD18) | [A zömében katolikus palócok] a böjtöt híven tartják, templomoznak szorgalmasan, búcsút járni messze földre elgyalogolnak (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | [Apátfalván azt tartották, hogy] aki búcsút járt, az már megtisztult a tűzben (2000 Tóth Ferenc CD36) b) (rég) ’(tiszteletből, csodálatból) tömegesen fölkeres vkit, vmit’ ❖ mindenütt bucsút jár Attyához [ti. Hunyadi Jánoshoz] a’ Magyar Nemesség (1814 Kisfaludy Sándor 8243048, 43) | [a fiatalember] Győrben nehány magyar honleánynak annyira megtetszett, hogy bucsut jártak utána a’ bástyákra – nézni (1848 Életképek C0107, 862) | tegnap óta búcsút járnak a [Severin] boltjába az előkelő urak, mind azt kérdik, mikor lesz kapható Puskin Czigány leánya (1879 Jókai Mór C2305, 121).

3. (katol) ’vmely templom védőszentjének v. felszentelésének emléknapja, ill. ennek szentmisével, körmenettel, búcsújárással stb. való megünneplése’ ❖ Kulánge nevü falunak butſuját innepelték (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel 7031005, 241) | Márton-napi búcsút tartott Szilvás község; Volt is ám országra szóló nagy vendégség! (1892 Rozgonyi György 8399001, 6) | Néhány helyen, például Andocson a 20. század folyamán a pünkösdi búcsúnap elvesztette jelentőségét, és a nagyobb búcsúk a Mária-ünnepekre tolódtak át. Csíksomlyón és Ferencszálláson azonban máig a pünkösdi búcsú vonzza a legnagyobb tömegeket (1990 Magyar néprajz CD47) | Egy-egy templom védőszentjének ünnepét is búcsúnak nevezik az ünnephez kötődő búcsú miatt (1995 MagyarNagyLex. C5817, 635).

3a. ’vmely település(rész) templombúcsújának ünnepén v. vmely búcsújáró hely búcsús napján tartott kirakodó(- és állat)vásár’ ❖ [Lejars műlovartársulata] a mult telet Berlinben tölté, innen a lipcsei bucsúra indult (1846 Pesti Divatlap C5838, 439) | a széles külvárosi utcán, az akácok közt búcsúra készülődnek: a mutatványosok most szerelik föl bódéikat (1956 Karinthy Ferenc C2492, 110) | Bálint fiam búcsúban vett pici műanyag órácskáján (1989 Csengey Dénes 1028004, 106).

Ö: legény~, templom~, vég~.

ÖE: ~adás, ~áldomás, ~bankett, ~ének, ~este, ~estély, ~formula, ~hang, ~intés, ~irat, ~járat, ~jel, ~kéz, ~korty, ~köszöntés, ~menet, ~mosoly, ~nap, ~pillanat, ~puszi, ~szónoklat, ~tekintet, ~tisztelgés, ~tor, ~üdvözlés, ~ünnep, ~ünnepély, ~ünnepség, ~vásár, ~vers.

Vö. CzF. búcsú · búcsu · bucsú · bucsu¹, bulcsó · bulcsú; ÉrtSz. búcsú¹, búcsú²; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. búcsú¹, búcsú²; SzT.; ÚMTsz. búcsú¹, búcsú²