búcsúzik tn ige 14a5
1. ’〈távozáskor, elváláskor, ill. vminek befejeztével〉(a szokásos kifejezésekkel, mozdulatokkal) elköszön, búcsút vesz (vkitől)’ ❖ De már tlünk bútsuzol, Réánk setét gyászt húzol (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 90) | a menyasszony keserves hegedű szó kisiretében – lány barátnéitól környezve – sirva bucsuzik: szülői, testvérei, rokonai s minden ismerőseitől (1857 Vasárnapi Újság CD56) | „Hamlet” címszerepében búcsúzott és jubilált [a 40 évet a pályán töltő] Mándoky (1901 Ady Endre C0534, 439) | Mindketten zavartan köszörülték a torkukat, várták, hogy melyikük nyújt előbb kezet, végül is főhajtással búcsúztak egymástól (1960 Kamondy László 9300003, 150).
1a. ’〈temetésen az elhunyttól〉 utolsó útjára kísérve, ill. gyászbeszédben méltatva búcsút vesz’ ❖ midőn búcsúzni megyünk a földi vándortól (1885 Löw Immánuel 8278005, 237) | Az Irodalomtudományi Intézet nevében búcsúzom Sőtér Istvántól, akinek halála immár történelemmé váló 27 közös évet tétet mérlegre velünk (1988 Bodnár György 2019028, 761).
2. (vál) ’(kényszerűségből) elválik, megválik vkitől, vmitől’ ❖ Azért bú ’s öröm könynyen butsuznak tle, úgy hagyván, mint találták, mindenre ingó félben (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 77) | ájultan hulla le, ’s kedves Arczaitól a’ vér látszott búcsúzni örökre (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 241) | [A csilpcsalpfüzike nevű madár] szeptember végén és október közepén bucsuzik tőlünk (1899 Chernel István CD34) | búcsúzik a maszek-élettől (1963 Sipos Gyula 9455011, 115).
3. (rendsz. mn-i ign-i alakban) (vál) ’〈vmely időszak〉 megszűnőben, múlóban van’ ❖ Síp’ ’s lant’ zengése mellett űlik a’ Búcsúzó Farsang’ napjait (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 363) | Fecskék elszálltak, búcsuzott a nyár (1897 Szalay Fruzina 8418014, 192) | a búcsúzó év harangjának zúgását (1935 Hegedüs Lóránt 9234003, 95) | A búcsúzó XX. század eseményeit tárgyaló kötet (2000 Figyelő CD2601).
3a. (rendsz. mn-i ign-i alakban) (vál) ’〈nap〉 lemenőben, lenyugvóban, ill. 〈a lenyugvó nap fénye〉 kihunyóban van’ ❖ Jaj! már tűnik a’ nap, ’s engem lementével Mennyi búra hágy el, bucsúzó fényével! (1790 Kazinczy Ferenc C2555, 134) | [a nap] messze nyugat fele búcsuzó sugárai egész veres palástot boritottak a távoli láthatárra (1865 e. Jósika Miklós 8212021, 171) | A kert végében álló nyárfák csúcsa lángolni kezdett a búcsúzó nap vörös ragyogásában (1956 Fekete István 9142001, 61).
4. (biz) ’〈sportoló v. csapat versenyből〉 vereséget szenvedve kiesik’ ❖ Újabb sztárcsapat búcsúzott a német labdarúgókupában: a Duisburg hazai pályán kapott ki 2–0-ra a másodosztályú Mainz 05-től (1994 Magyar Hírlap CD09) | [A teniszbajnokságon] a férfiaknál búcsúzott Sávolt Attila is, őt a francia Saulnier verte három játszmában (2000 Magyar Hírlap CD09).
Ö: el~.
Vö. CzF. búcsúzik · bucsuzik, búcsúzó · bucsuzó; ÉrtSz.; TESz. búcsú; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.