búcsúzó fn 1A

(gyakr. határozóraggal) ’vkitől v. vmitől való búcsúzás, elköszönés (alkalma, helyzete, ideje, ill. gesztusa)’ ❖ huszonkét kemény botot vágata rá búcsúzóba (1824 Kazinczy Ferenc C4936, 3) | bucsúzóban fejdelmünk’ egészségére iszom, mert virradatkor indulok Erdélybe az ezredhez (1830 Bajza József ford.–Schröder¹ C0728, 113) | Kéler Béla karmester mult pénteken tartotta bucsuzóját a szinkörben (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [Nagyváradon] Karnevál herceg régi uralmának búcsúzója zajosabb lesz legfiatalabb éveinek uralkodásánál (1901 Ady Endre C0534, 418) | az ősz felhőit nézte, s arra gondolt, hogy az utolsó szerelem is búcsúzóban van (1915 Krúdy Gyula CD54) | [a fejedelem] búcsúzóra nyujtotta kezét a nádornak, aki azt alig fogadta el (1922 Móricz Zsigmond 9462004, 213) | Búcsúzóul szeretném emlékezetükbe idézni, hogy mit mondott rendünk szent alapítója (1957 Örkény István 9500036, 78).

a. ’vkinek a búcsúz(tat)ásakor elhangzó szöveg, ének’ ❖ a’ tsak most említett régi, lassú Menuetre írtam edgy jó Musikusnak illyen halotti bútsúzót (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 384) | [A menyasszony] búcsúzóját a násznagyja vagy a vőfényje mondja (1882 Szeged népe C2482, 213) | A sírásnak megvan a maga módja: mikor a tisztelendő az utolsó búcsúzót mondja, mikor leszegzik a koporsót és vállra emelik, mikor leengedik a föld alá (1920 Szabó Dezső 9623001, 26) | „Az értékelvű politizálás bukása szükségszerűen hozta magával az értékelvű újságírás bukását is” – írta búcsúzójában [a főszerkesztő] (1995 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~félben.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

búcsúzó főnév 1A
(gyakr. határozóraggal)
vkitől v. vmitől való búcsúzás, elköszönés (alkalma, helyzete, ideje, ill. gesztusa)
huszonkét kemény botot vágata rá búcsúzóba
(1824 Kazinczy Ferenc)
bucsúzóban fejdelmünk’ egészségére iszom, mert virradatkor indulok Erdélybe az ezredhez
(1830 Bajza József ford.Schröder¹)
Kéler Béla karmester mult pénteken tartotta bucsuzóját a szinkörben
(1858 Vasárnapi Újság)
[Nagyváradon] Karnevál herceg régi uralmának búcsúzója zajosabb lesz legfiatalabb éveinek uralkodásánál
(1901 Ady Endre)
az ősz felhőit nézte, s arra gondolt, hogy az utolsó szerelem is búcsúzóban van
(1915 Krúdy Gyula)
[a fejedelem] búcsúzóra nyujtotta kezét a nádornak, aki azt alig fogadta el
(1922 Móricz Zsigmond)
Búcsúzóul szeretném emlékezetükbe idézni, hogy mit mondott rendünk szent alapítója
(1957 Örkény István)
a.
vkinek a búcsúz(tat)ásakor elhangzó szöveg, ének
a’ tsak most említett régi, lassú Menuetre írtam edgy jó Musikusnak illyen halotti bútsúzót
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
[A menyasszony] búcsúzóját a násznagyja vagy a vőfényje mondja
(1882 Szeged népe)
A sírásnak megvan a maga módja: mikor a tisztelendő az utolsó búcsúzót mondja, mikor leszegzik a koporsót és vállra emelik, mikor leengedik a föld alá
(1920 Szabó Dezső)
„Az értékelvű politizálás bukása szükségszerűen hozta magával az értékelvű újságírás bukását is” – írta búcsúzójában [a főszerkesztő]
(1995 Magyar Hírlap)
ÖE: búcsúzófélben
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások