búcsúztat ts ige 5a8
1. (átv is) ’〈(élete egy szakaszának végéhez érve) vhonnan távozó személyt〉 ünnepélyes búcsú formájában útjára bocsát’ ❖ Mikor és hogy lesz a lakodalom, mint fogják őt [ti. a leendő menyasszonyt] bucsúztatni, mint fognak sirni (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [Az évzáró ünnepélyen] a liceum igazgatója búcsúztatta a diáksereget (1905 Ady Endre CD0801) | [A frontra induló katonákat] virággal s zeneszóval búcsúztatták (1945 Darvas József 9101014, 88) | az Óbester borozóban, amikor [az Olaszországba készülő] Szalait búcsúztattuk (1989 Csengey Dénes 1028003, 57).
1a. ’〈vmely dologtól, kül. időszaktól, korszaktól vmi(vel vki v. vmi)〉(ünnepélyesen) búcsút vesz’ ❖ [Szabó Dávid] szép Lantyát […] minap majd bútsúztatta kezébl [ti. igen beteg volt, majdnem meghalt] (1805 Kováts Sámuel C2784, 51) | [a Korány című lapban megjelent] „A két barát” című vers a megszünt „Bimbónk”-at búcsúztatja és a meginduló „Korány”-t köszönti (1961 Soproni Szemle CD52) | Mikor trombitával, petárdákkal búcsúztatják az óesztendőt, nem gondolnak arra, hogy milyen ősi gonoszűző, bőségvarázsló mágikus eljárásoknak az emlékei élnek ezekben a szokásokban is (1990 Magyar néprajz CD47) | [Márai Búcsú című tárcájában] az újabb világháború kirobbanásának napjaiban mély megrendüléssel búcsúztatja az európai kultúrát és szellemet (1994 Új Könyvek CD29).
2. (tárgy n. is) ’〈gyászbeszéd, -szertartás v. nekrológ, ill. ezzel vki elhunytat〉 méltat, és így elköszön tőle’ ❖ az élő embert eltemeti és búcsúztatja (1815 Berzsenyi Dániel C2566, 550) | [a vándordiák] elvégez mindent, amit pap, kántor és rektor szokott teljesíteni; beharangoz, beénekel, prédikál: gyerekeket tanít, keresztel, kopulál [= esket], búcsúztat (1897 Jókai Mór CD18) | [halálakor] a Nyugat újra írt róla, nekrológok sora búcsúztatta a már tegnappá távolodott Holnapnak ragyogószemű énekesét [ti. Juhász Gyulát] (1940 Rédey Tivadar CD10) | [Frankenburg Adolf] sírjánál Jókai és Paulay Ede beszélt az íróvilág nevében, majd Vadnay Károly az Akadémia és a Kisfaludy Társaság képviseletében búcsúztatta (1961 Soproni Szemle CD52) | [a Farkasréti temetőben] katonai tiszteletadással búcsúztatják Guba József rendőr ezredest, a légirendészet parancsnokát (1994 Magyar Hírlap CD09).
2a. (tárgy n. is) (/nyj v. Népr) ’〈kántor, es. más (egyházi) személy〉 temetéskor az elhunyt nevében, rendsz. versben v. énekelve búcsúszavakat mond a hozzátartozókhoz’ ❖ Bútsúztatni. Temetés eltt a’ halott képében a’ Vérrokonoktól ’s esmérsöktl szomorú énekkel bútsút venni (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 37) | Holtakat énekel az ’s bútsuztat az itt maradóktól (1815 Kölcsey Ferenc–Szemere Pál C2801, 55) | Az egyszerű átlagbúcsúztatóban csak a legközelebbiektől búcsúztatta a halottat a kántor név szerint, a többieket a rokonság foka szerint egybefogta (1978 Jung Károly 1073002, 145).
3. (biz) ’〈ellenfelet versenyből〉 jobb eredménnyel kiszorít, kiejt’ ❖ [a nemzetközi teniszbajnokságon Nargisót] már az első fordulóban búcsúztatta a bahamai Smith (1994 Magyar Hírlap CD09) | [Jenei Imre] 1990-ben a román válogatottal a legjobb nyolc közé jutott a világbajnokságon, s ott is csak tizenegyesekkel búcsúztatták őket az írek (1995 Magyar Hírlap CD09).
Ö: el~.
Vö. CzF. búcsúztat · bucsuztat, búcsúztató · bucsuztató; ÉrtSz.; TESz. búcsú; ÉKsz.; SzT.