buffog (2a) l. bufog
bufog tn ige 2a buffog
1. (rég) ’〈állat〉 ismételten, többször öblös, mély hangot ad’ ❖ A másik bojtár […] sántítva ügetett a buffogó csorda mellett (1851 Jókai Mór C2248, 207) | a vezérkopó ümmögve, buffogva arra a pontra ér, ahol a nyúl átvetette magát a vízmosáson (1894 Bársony István C4964, 81) | [A zselici disznó] nem volt csöndes, mint a mangali, hanem buffogott, bu-bu hangot adott (1933 Ébner Sándor C6054, 150).
1a. (rég) ’〈ember nevetés, es. sírás közben〉 ismételten mély, öblös hangokat hallat, ill. 〈nevetés〉 ilyen hangot ad’ ❖ [Az énekbe] belédalolt morgó kemény hangjával az első legény is, s ott buffogott a sarok asztalnál a teljes jó kedv – s megelégedéstől ragyogó ragyás-arcu rongyos pajtás (1867 Tolnai Lajos 8483018, 99) | szájára tette a kezét és buffogott, sirt (1890 Tolnai Lajos C4203, 73) | Utoljára Hinkár is elkezdett buffogni, vigyorogni (1899 Bársony István C0834, 125) | egy pillanat mulva buffogó kacagás, rihegés, büffögés tört ki (1920 Móricz Zsigmond C3223, 144).
1b. (nyj) ’mélyről, tompán, erősen köhög’ ❖ Maga is mög van hűve, igëm bufog (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 42).
2. (irod) ’〈ütésektől v. ütődésektől〉 ismételten tompa, mély hangot ad, pufog vmi’ ❖ Füttyöngve sikongatott a síp, recsegett a trombita, buffogott a dob (1913 Laczkó Géza CD10) | [Az emeletről lehajított] nehéz tárgyak buffognak, üveg és érc csörömpöl (1928 Kosztolányi Dezső ford.–Mell CD10) | mint a boxkesztyűvel ütött punching ball [= bokszzsák] buffog a tankágyú hangja (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 13) | buffog a dob és lép a sereg (1986 Szepesi Attila 9666005, 28).
3. (/nyj) ’(mély hangon morogva) mérgelődik, dohog vki’ ❖ Soká bufogtam csak magamban eddig: Tovább a hallgatást nem állhatom (1875 Jókai Mór C2337, 170) | őszülő szakállát tépdelte, … úgy buffogva, mintha a föld alól hallatszanék a hangja (1892 Tolnai Lajos C4212, 131) | bufog – dohog (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).
Sz: bufogás, bufogat.
Vö. CzF. ~, bufogat; ÉrtSz.; TESz. buffant; ÉKsz.; ÚMTsz.