bujdoklik l. bujdokol

bujdokol ige 6a (/vál)  bujdoklik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

1. tn ’〈(üldözött) személy〉(otthonától távol) hosszabb időn át bujkál, más-más helyen rejtőzködik’ ❖ Add-tudtokra nékiek, hogy  még életben vagyon, és e’ térségben bujdoklik (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 140) | még az elől kelőbb Házaknál is meg történik, hogy ollykor a’ harmadnapi vendég se láthatja, a’ konyhában vagy tseléd házban bujdokló gazdaszszonyt vagy Leányt (1792 Mátyási József 7221026, 83) | S mégis mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál (1848 Petőfi Sándor 8366344, 41) | [a szerelmesek] a vasúti töltések között bujdokoltak (1920 Krúdy Gyula CD54) | A terror miatt több százezer haiti polgár menekült el otthonából, s bujdokol (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn (rég) ’vmely távoli helyre megy, ill. menekül, hogy ott elrejtőzzék, ill. rejtőzködjék’ ❖ szégyenletembl a’ fld-gyomrába bujdoklottam vólna (1808 Holosovszky Imre C2096, 24) | Kópjay László, a [Zách] nemzetségnek életben maradt egyetlen tagja Havasalföldre bujdokolt (1859 Greguss Ágost C1912, 238) | [Jósika Miklós] a világosi gyásznapok után nejével együtt Lippára bujdokolt (1897 Magyar írók élete CD27).

1b. tn (vál) ’úgy megy, úgy változtatja a helyét vki, hogy észre ne vegyék’ ❖ [a kukoricásba] ugorván, abban bujdokolva csavarogtak (1828 Deák Ferenc CD51) | Mély vadonban, zizegő levélen Ki az, aki bujdokolva mégyen? (1849 Arany János CD01) | Kertek alatt bujdokolva jutott el a város végére (1882 Jókai Mór CD18) | A fiúk mind hátulról jönnek a gyümölcsös felől, bujdokolva, hogy ne lássák (1954 Fodor Sándor C3634, 85).

1c. ts (rég) ’〈vmely helyet, területet〉(be)jár, (be)barangol’ ❖ A’ nap már a’ … hegyeket bújdokolván (1775 Kónyi János ford.–Gessner C2732, 97) | Heteken keresztül bujdokolta összevissza e sziklatömkeleget új gazdája. Mit keresett benne? Ott még vad sem lakik (1903 Jókai Mór CD18).

1d. tn (rég) ’〈állat〉 rejtekhelyet találva meghúzódik, megbújik vhol’ ❖ az erdő csöndes magányában bujdokló párjavesztett gerle (1848 Sepsy Károly 8406002, 73) | tudom a halászoktól, […] hol bujdokolnak a vadludak a legnémább nádasban (1919 Krúdy Gyula CD54).

2. tn ’rejtve, észrevétlenül ott van, jelen van vmiben vmi, ill. észrevétlen lapul, rejtve van vhol vmi’ ❖ a badar tréfák szavai alatt megtorló igazság bujdokol (1857 Jókai Mór C2249, 79) | ujjaival dobol az oldalzsebében, a hol az én háromszáz forintom bujdoklik (1888 Pálffy Albert C3393, 10) | A lakodalom az életnek tavasza, az örömöknek teli zacskója, rejtetten bujdokló jókedveknek a csapja, bennünk eltitkolt víg hangoknak a kimuzsikálása (1919 Krúdy Gyula CD54) | Devecseri a tökéletes antihipochonder volt, de utolsó írásaiban már ott bujdokol, lappang, tavaszi füvek alatt terjeszkedik közeles pusztulásának tudata (1974 Galsai Pongrác 9171002, 87).

3. tn (irod) ’időnként v. helyenként eltűnik, majd ismét előbukkan vmi’ ❖ óhajtyuk, hogy támaszsza-fel az Úr Isten a’ Magyar Nemzetnek már egy darab idtl fogva bujdokló Csillagát (1790 Országgyűlési munkák C0687, 62) | [a csermely] mint ezüst fonalszál bujdoklik a füvek közt (1849 Szemere Bertalan 8437001, 49) | sürü felhőerdőkben bujdokol a nap (1914 Kassák Lajos CD10) | bujdokol a csillagok ezre felhők közt résre keresve (1934 Szemlér Ferenc CD10).

3a. (rég) ’〈ivóedény, pohár〉 kézről kézre jár, vándorol’ ❖ [a pohár] közöttünk bujdokolva vígan jár (1857 Majláth Béla C0685, 148).

J: bujdosik, bujkál.

Ö: el~.

Vö. CzF. bujdoklik, bujdokló, ~; ÉrtSz.; TESz. bújik; ÉKsz.; SzT. bujdákol, ~; ÚMTsz. bujdoklik, ~