bujaság fn 3A8 (vál)
1. (pejor) ’a buja emberre jellemző érzéki túlfűtöttség, ill. annak gátlástalan kiélésére, a nemi élvezetek hajszolására való hajlam’ ❖ gyógyitsa-meg Lelkünkben a’ kevélységnek daganattyát, a bujaságnak viſzketegét (1772 Vajda Sámuel 7365001, 147) | bennem féktelen A bujaság; nőitek, leányitok, A tisztes aggnők s gyönge szűzek együtt Nem töltenék be vágyaimnak éh Torkát (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | A középkori francia népmesékben a kakas még nem testesít meg semmilyen etnikai tulajdonságot, sőt, olykor kifejezetten a bujaság, ostobaság vagy a harag képviselőjeként jelenik meg (2000 Rubicon CD17).
1a. (pejor) ’vkinek, es. vminek érzékien túlfűtött, ill. a nemi élvezeteket hajszoló volta’ ❖ ? [a pap] a’ Férjem’ neve alatt azt tanátsolja vala, hogy Svétziát, minél hamarébb lehetne, el-hagynám, hogy a’ Printz’ bújaságának, és boſzſzú-állásának, továbbá-is tárgyul ki ne tétettetném (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353002, 42) | Messalina Valeria, Claudius római császárnak felesége; egyaránt hirhedett volt bujaságáról és kegyetlen voltáról (1896 PallasLex. CD02) | A keleti népek közül soknak tilos nyúlhúst enni és pedig azon hiedelem alapján, hogy az állat főtulajdonságai átmennek húsának élvezőire; a nyulak bujasága pedig a régi népek előtt is ismert tulajdonság volt (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A női szeméremtest önkéntes felfedése a fajtalanságnak és a bujaságnak a jele (1995 BibliaiLex. CD1207).
1b. (rendsz. pejor) ’ennek érzékien kihívó külső megjelenésben, magatartásban, ill. kicsapongó, parázna életmódban való megnyilvánulása’ ❖ [a vétkek közül] ſemmi ſem ſzolgál a’ Kereſztényeknek nagyobb gyalázatjokra, mint a’ bújaság (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190034, 98) | zenéjök csupán érzékes ’s bujaságra ingerlő kezd lenni, mint Joniában volt, és ez az oka, miért magasb czélra nem vezette föl a’ görögöket a’ zene (1846 Bartay András 8031001, 73) | [Az ifjú] kerüljön mindent, mi ábrándját fölgerjesztheti, s bujaságra vezethet, eszébe jutván a kicsapongó élet mind erkölcsi mind testi veszélyei (1861 Lengyel Dániel 8270001, 23) | [Lotz Károly] képein korának érzékisége fölötte fínoman szellemült át egy emberfeletti világ fátyolosan álmodozó, minden bujaságtól ment, szinte szűzies testkultuszává (1933 Farkas Zoltán CD10) | Szája virít: ajkai bujaságát csak még jobban kiemeli a szélesen felkent olcsó rúzs (1962 Népszabadság okt. 13. C4814, 6).
2. ’dús, sűrű, burjánzó növés, ill. növény(zet)nek dús, sűrű, szabadon burjánzó volta’ ❖ az éghajlat kedvező befolyása, a vegetatio bujasága (1828 Kossuth Lajos CD32) | A kertek sövénye eleven bújasággal pompázik (1896 Bársony István C0844, 138) | szőkés hajával, amely oly dús volt […], hogy csak a nyáreleji mező bujaságát lehetett hozzá hasonlítani (1914 Móricz Zsigmond CD10) | [Latin-Amerikában] az őserdők bujaságán felbuzdulva nagy tömegben kezdtek növényeket termeszteni az ideérkező telepesek (1996 Természet Világa CD50).
2a. ’termékenység, ill. föld(terület)nek növényzetben gazdag, bőven termő volta’ ❖ luxuries: bujasság, nagy termékenység (1825 Lexicon valachico C2915, 69) | Árpád vezér és nemesi bemenvén a [Csepel-]szigetbe s azon hely termékenységét és bujaságát, s a Duna vizeinek erősségét látván, a helyet kimondhatatlanúl megszerették (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | ennek a mi korszakunknak művészi tehetséget termelő csodálatos termékenysége csak olyan természeti jelenség, mint a televényföld bujasága (1928 Fónagy Béla CD10).
3. (pejor is) ’(túlzott, pazar) bőség, gazdagság, ill. vminek vmiben (túláradóan) bővelkedő, gazdag volta’ ❖ [Jókai] tehetsége sehol se érvényesül ily bravúrral; koloritja itt [ti. a Janicsárok végnapjai című regényében] a legstílszerűbb, képzelmének bujasága itt nem túlságos (1905 Mikszáth Kálmán CD04) | csodálatos bujaságban a füzikék kék ragyogású csoportja (1920 Déry Tibor CD10) | a modern olasz irodalom egyik szembetűnő vonása a nyelv bujasága, az önuralom hiánya és a szentimentalizmus (1934 Végh Hanna CD10).
Sz: bujaságos.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. buja; ÉKsz.; SzT.