bújócskázik tn ige 14a5 búvócskázik
1. (átv is) ’bújócska elnevezésű gyermekjátékot játszik’ ❖ [A gyerekek] egy omladozó házban bujócskáztak (1900 Budapesti Hírlap aug. 23. C0055, 6) | Könnyelmű kölykök nyargalásztak, búvócskáztak napközben a kőmeredek peremén (1947 Tersánszky Józsi Jenő 2005100, 16) | Szerelmes vagyok a feleségedbe […]. Mi nem akarunk bújócskázni (1983 Polgár András 1121003, 109) | Nem akartok bújócskázni még egy kicsit? […] Ki lesz a hunyó? (1987 Márton László 1107003, 152).
2. (irod) ’〈állat〉 rejtőzködik, megbújik vhol’ ❖ Hullámzó vetés közt Búvócskázik a fürj (1848 Arany János C0646, 51) | Erdő sűrűjében bújócskázott a kakuk (1950 Jankovich Ferenc ford.–Rolland 9275031, 97).
3. ’gondolatait, szándékait rejtegeti vki elől’ ❖ tisztába kell jönniük egymással. Nem bújócskázhatunk tovább, ezt meg kell érteniük (1976 Gáll István 9170001, 229) | Nem bújócskázom tovább: a Kaszáskeresztes Párt irányítójáról, Böszörmény Zoltánról szól a mese (1998 Magyar Hírlap CD09) | Hitler hajlamos volt a döntések halogatására, a lehető legkevesebb rendelet aláírására, a labdák lepasszolására, és a külpolitikában is évekig bújócskázott, igazi szándékait még az érdekelt német személyiségek előtt is eltitkolva (1999 Ormos Mária CD17).
4. ’el-eltűnik vkinek a szeme elől vmi v. vki’ ❖ Ott volt alatta, előtte, valóban ott volt, a tenger volt […]. De ki sem élhette ámulatát, máris eltűnt. A tenger búvócskázott vele (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 58) | Maga bújócskázott velem kisgyerek korom óta, hol felbukkant, hol eltünt (1934 Kürti Pál CD10).
4a. ’időnként eltűnik, majd ismét előbukkan vmi’ ❖ piros vére olyan színjátszást csinált arca finom bőre alatt, mint a hajnalpir, ha virradóra a keleti égbolton bujócskázik a ködös fellegek mögött (1914 Budapesti Hírlap máj. 15. C4702, 1) | – Én nem tudom, tőle kérdje – felelt Pistike ártatlan, miközben vonásain bizonyos kárörömféle bújócskázott (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Mindazt ami hol-nincs hol-van, most fölbukkan, meg elillan, bujócskázó dőreséget úgy unom hogy szinte éget (1963 Weöres Sándor 9788099, 73).
Vö. ÉrtSz.; TESz. bújik; ÉKsz.; ÚMTsz.