bukfencezik tn ige 14b2 (tárgyragos határozóval is)

1. ’〈testgyakorlásként, ill. játékból:〉 fejét és kezét a talajra téve a hátán (többször) átfordul’ ❖ ketske bakot hányni, bakázni, bukfentzezni (1792 Kisded szótár C0816, 15) | [a gyerekek] felszöktek, meg leheveredtek S a zöld gyepen vigan bukfenceztek (1841 Lukács Pál 8279028, 141) | Péntek Lajos felment [a dombtetőre], bukfencezett húszat, és azután már nem tudott megállni, úgy legurult, mint a görögdinnye (1986 Gion Nándor 9190002, 17).

1a. ’〈(magasból való) elrugaszkodás után, ill. repülés v. úszás közben:〉 szélességi tengelye körül (többször) átfordul’ ❖ [a bumeráng] bukfencezve repül egy ideig előre és felfelé, azután pedig hirtelen megfordul és oda tér vissza, ahonnan felhajították (1893 PallasLex. CD02) | uszott, evickélt, bukfencezett a habokban, akárcsak valami delfin (1899 Budapesti Hírlap szept. 17. C4746, 3) | [a magasban] trapézok lengedeznek, csillogó kötelek feszülnek, feszes trikóban légtornásznők úszkálnak és bukfenceznek (1942 Rónay György 9573162, 72) | mint a pincsikutya, bukfencezett örömében (1983 Polgár András 1121002, 88).

2. ’estében a tengelye körül (többször) átfordul, ill. így vhova tart v. kerül’ ❖ nem sok héja vólt, hogy egygytt nem bukfentzeztek (1803 Gaal György C1777, 24) | No ugy-e, milyen furcsa az, mikor az ember az első nyulat lövi s az egyet bukfenczezik és elnyulik a földön, véresen (1894 Almanach 1895-re C0009, 225) | [a szék] fölfordult vele, Cocoa a szék alá és onnan az asztal alá bukfencezett (1912 Szini Gyula CD10) | [a sziklaszirt peremén] a világon semmi sem jelezte a felülről jövőnek, hogy hirtelen a mélybe bukfencezhet (1947 Tersánszky Józsi Jenő 2005100, 16) | [a kocsi] átbukott a töltés szélén, és gurult, bukfencezett lefelé (1996 Magyar Hírlap CD09).

Ö: fel~, le~.

ÖU: át~, keresztül~.

Vö. CzF. bukfėncėz, bukfėncėzik; ÉrtSz.; TESz. bukfenc; ÉKsz.; ÚMTsz.

bukfencezik tárgyatlan ige 14b2 (tárgyragos határozóval is)
1.
〈testgyakorlásként, ill. játékból:〉 fejét és kezét a talajra téve a hátán (többször) átfordul
ketske bakot hányni, bakázni, bukfentzezni
(1792 Kisded szótár)
[a gyerekek] felszöktek, meg leheveredtek S a zöld gyepen vigan bukfenceztek
(1841 Lukács Pál)
Péntek Lajos felment [a dombtetőre], bukfencezett húszat, és azután már nem tudott megállni, úgy legurult, mint a görögdinnye
(1986 Gion Nándor)
1a.
(magasból való) elrugaszkodás után, ill. repülés v. úszás közben:〉 szélességi tengelye körül (többször) átfordul
[a bumeráng] bukfencezve repül egy ideig előre és felfelé, azután pedig hirtelen megfordul és oda tér vissza, ahonnan felhajították
(1893 PallasLex.)
uszott, evickélt, bukfencezett a habokban, akárcsak valami delfin
(1899 Budapesti Hírlap szept. 17.)
[a magasban] trapézok lengedeznek, csillogó kötelek feszülnek, feszes trikóban légtornásznők úszkálnak és bukfenceznek
(1942 Rónay György)
mint a pincsikutya, bukfencezett örömében
(1983 Polgár András)
2.
estében a tengelye körül (többször) átfordul, ill. így vhova tart v. kerül
nem sok héja vólt, hogy egygytt nem bukfentzeztek
(1803 Gaal György)
No ugy-e, milyen furcsa az, mikor az ember az első nyulat lövi s az egyet bukfenczezik és elnyulik a földön, véresen
(1894 Almanach 1895-re)
[a szék] fölfordult vele, Cocoa a szék alá és onnan az asztal alá bukfencezett
(1912 Szini Gyula)
[a sziklaszirt peremén] a világon semmi sem jelezte a felülről jövőnek, hogy hirtelen a mélybe bukfencezhet
(1947 Tersánszky Józsi Jenő)
[a kocsi] átbukott a töltés szélén, és gurult, bukfencezett lefelé
(1996 Magyar Hírlap)
ÖU: átbukfencezik, keresztülbukfencezik
Vö. CzF. bukfėncėz, bukfėncėzik; ÉrtSz.; TESz. bukfenc; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások