bukta¹ fn 6A

1. ’kelt (kalács)tésztából készült, feldarabolva, rendsz. (lekvár v. túró) töltelékkel ízesítve, hasáb formára hajtva sütőben sütött tésztaféle’ ❖ Béllelt nagy formás bukta (1834 Pesti szakácskönyv C3483, 531) | [behozatott] a számomra egy nagy tál Kívül mákos, belül szilvás buktát (1898 Jókai Mór C2332, 166) | egy kis lekvárosbuktát tudok adni (1937 Déry Tibor 2045004, 25) | Édességnek kelt tésztákat ettünk. Liszt volt elég, sose fogytunk ki a buktákból (1980 Magyar Konyha 2206009, 29) | A buktákat olvasztott zsírral bekenjük, és zsírozott tepsibe tesszük, nem nagyon szorosan egymás mellé (1993 Frank Júlia CD19).

1a. (rég) ’ennek nyers tésztája, az ún. kelt tészta’ ❖ Bukta; tészta neme (1795 k. Takáts Rafael C4082, b7[r]) | Közönséges élesztős tészta, vagy bukta (1834 Pesti szakácskönyv C3483, 523) | Trézsi a buktát dagaszsza be; mert már eleget kelt a kovász (1857 Szegfi Mór 8430005, 13) | Egy váratlan paraszttehetség is akadt, a kövér Kertész Kata, akit csupa heccből vettek fel, mert olyan volt, mint a túlkelesztett bukta (1928 Németh László² 9485038, 204).

2. (/nyj) ’kelt v. gyúrt tésztából készült, rúddá formálva megsütött, majd apróbb darabokra vágott, vízzel v. tejjel leforrázott, rendsz. mákkal v. túróval ízesített, ún. öntött tésztaétel; guba²’ ❖ a buktát […] megapritva, mint a perecet szokás, szintén leöntve, szárazon ettük túróval behintve (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 51) | Sopronynak aszalt szilvája Pozsonynak mákos buktája [híres] (1872 Jókai Mór C1965, 128) | A kelt tésztából öntött tésztaétel elsősorban az É-i magyaroknál kedvelt. Elnevezései itt Ny-ról K felé haladva bukta (ez ismétlődik D-Dunántúlon), pupa (ismétlődik a déli magyar Duna-szakasz mentén), guba (a központi palóc vidéken gubó alakváltozatban) (1981 NéprajziLex. CD47).

3. (/nyj) ’főtt burgonyából (kukorica)liszt hozzáadásával készült, galuskának v. gombócnak kiszaggatva (megfőzött, majd) zsiradékban megsütött tésztaféle, amelyet tejföllel, túróval, hagymás zsírral, es. mákkal ízesítve (önálló ételként) fogyasztanak; dödölle’ ❖ Bukta: (dödlle) Maſsa pastillata (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 17) | Másutt a sűrűbbre főtt lisztes krumplipép, amelyet kis darabokra szaggatva, tejfeles vagy hagymás zsírral, pirított káposztával, morzsával, túróval vagy mákkal tálalnak, teljesen önálló ételként jelenik meg […]. Ez a kiszaggatott változat általánosan elterjedt étel dödölle néven a Ny-Dunántúlon, […] helyenként bukta néven a nyugati Felföldön és alföldi szomszédságában ismert (1977 NéprajziLex. CD47) | [az] elsősorban kukoricából készített ételt övezetenként váltakozva ganca, bukta, szuszogó, gánica és olykor dödöllének nevezik (1997 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz. bukta¹; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

bukta¹ főnév 6A
1.
kelt (kalács)tésztából készült, feldarabolva, rendsz. (lekvár v. túró) töltelékkel ízesítve, hasáb formára hajtva sütőben sütött tésztaféle
Béllelt nagy formás bukta
(1834 Pesti szakácskönyv)
[behozatott] a számomra egy nagy tál Kívül mákos, belül szilvás buktát
(1898 Jókai Mór)
egy kis lekvárosbuktát tudok adni
(1937 Déry Tibor)
Édességnek kelt tésztákat ettünk. Liszt volt elég, sose fogytunk ki a buktákból
(1980 Magyar Konyha)
A buktákat olvasztott zsírral bekenjük, és zsírozott tepsibe tesszük, nem nagyon szorosan egymás mellé
(1993 Frank Júlia)
1a. (rég)
ennek nyers tésztája, az ún. kelt tészta
Bukta; tészta neme
(1795 k. Takáts Rafael)
Közönséges élesztős tészta, vagy bukta
(1834 Pesti szakácskönyv)
Trézsi a buktát dagaszsza be; mert már eleget kelt a kovász
(1857 Szegfi Mór)
Egy váratlan paraszttehetség is akadt, a kövér Kertész Kata, akit csupa heccből vettek fel, mert olyan volt, mint a túlkelesztett bukta
(1928 Németh László²)
2. (/nyj)
kelt v. gyúrt tésztából készült, rúddá formálva megsütött, majd apróbb darabokra vágott, vízzel v. tejjel leforrázott, rendsz. mákkal v. túróval ízesített, ún. öntött tésztaétel; guba²
a buktát […] megapritva, mint a perecet szokás, szintén leöntve, szárazon ettük túróval behintve
(1851–1854 Táncsics Mihály)
Sopronynak aszalt szilvája Pozsonynak mákos buktája [híres]
(1872 Jókai Mór)
A kelt tésztából öntött tésztaétel elsősorban az É-i magyaroknál kedvelt. Elnevezései itt Ny-ról K felé haladva bukta (ez ismétlődik D-Dunántúlon), pupa (ismétlődik a déli magyar Duna-szakasz mentén), guba (a központi palóc vidéken gubó alakváltozatban)
(1981 NéprajziLex.)
3. (/nyj)
főtt burgonyából (kukorica)liszt hozzáadásával készült, galuskának v. gombócnak kiszaggatva (megfőzött, majd) zsiradékban megsütött tésztaféle, amelyet tejföllel, túróval, hagymás zsírral, es. mákkal ízesítve (önálló ételként) fogyasztanak; dödölle
Bukta: (dödlle) Maſsa pastillata
(1809 Végtagokra szedett szótár)
Másutt a sűrűbbre főtt lisztes krumplipép, amelyet kis darabokra szaggatva, tejfeles vagy hagymás zsírral, pirított káposztával, morzsával, túróval vagy mákkal tálalnak, teljesen önálló ételként jelenik meg […]. Ez a kiszaggatott változat általánosan elterjedt étel dödölle néven a Ny-Dunántúlon, […] helyenként bukta néven a nyugati Felföldön és alföldi szomszédságában ismert
(1977 NéprajziLex.)
[az] elsősorban kukoricából készített ételt övezetenként váltakozva ganca, bukta, szuszogó, gánica és olykor dödöllének nevezik
(1997 Magyar néprajz)
Vö. CzF.; ÉrtSz. bukta¹; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások