bunkó fn és mn 

I. fn 1A

1. ’〈hosszú(, egyenes) dolognak, tárgynak, kül. botnak〉 vastagra (és gömbölyűre) kiszélesedő vége’ ❖ A’ [vérehulló fecskefű] négy újnyi ſzára’ tetején ſárga arany ſzín virágok tsillognak, a’ fejér gyökerén három négy árpa-ſzem forma bunkók rojtokon függenek (1797 Veszelszki Antal 7375001, 158) | a felragadt sár oly bunkókká tette lábainkat, hogy alig emelhettük (1829 Vörösmarty-emlékkönyv C5311, 273) | A bunkó a bot végén van (1846 Petőfi Sándor C3503, 103) | a kútgém hátulján a bunkó, mely folyton aláhúzza (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | volt egész gyűjteménye somfabotokból, miknek a bunkóját ő maga ritka talentummal madárfejekké faragta ki (1885 Jókai Mór CD18) | a buzogány bunkója (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 86) | [A nagy őzlábgomba] tönkje magas, karcsú, lefelé vastagodó, végén hagymaszerűen duzzadt bunkó van (1995 Természet Világa CD50) | Erdélyben a hengeres mellett gyakran találunk olyan hadarókat is, melyek végére bunkót faragnak (1999 Magyar néprajz CD47).

1a. (birtokszóként) (rég) ’〈szövegnek, ügynek〉 legfőbb, legfontosabb része, veleje, lényege’ ❖ hogy a dolognak bunkójára térjek (1853 Tóth Kálmán C4285, 41) | A magyar követek készitettek egy rettenetes tiltakozást, a minek az volt a bunkója, hogy ők nem fizetnek (1862 Kakas Márton naptára C0748, 120) | a vállalat bunkója don Lambertonak volt meghagyva (1865 Jókai Mór C2264, 126) | Mindnyájan értettük, hogy Kossuth oratiójának a bunkója itt van (1884 Beksics Gusztáv C0903, 118).

2. (átv is) ’egyik végén nyélszerűen megnyúlt, a másikon (gömbölyűn) kiszélesedő, rendsz. fából készült, gyakr. fegyverként haszn. kézi eszköz, bunkósbot’ ❖ bunkó [=] furkós, göntzös, tsögös bot (1784 Kisded szótár C0815, 14) | Ekkor valamennyi tárogató zendül, Bunkó nagy ütésin fa-bodon [= fabödön] dob rendül (1863 Arany János CD01) | Herkules módjára forgatja meg feje fölött a rettenetes bunkót (1876 Ágai Adolf C0546, 381) | Bunkó. Egyik végén vastagodó vagy görcsös (bütykös) bot; az első támadó fegyver, amelyet az ős ember használt (1893 PallasLex. CD02) | a rablók bunkója elől megmenekült (1925 Krúdy Gyula CD54) | túl sokszor ütünk nagyobbat a szavak bunkójával (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈társadalmi v. szellemi küzdelemben:〉 kényszerítőeszköz, fegyver’ ❖ [Thury Zoltán] minden kis társadalmi cikke egy-egy kis bunkó volt, mellyel az üldözötteket védte (1906 Kabos Ede CD53) | a kereszténységből bunkót csinálnak bősz fanatikusok (1938 Schöpflin Aladár CD10) | Az irodalomkritika mint a politikai bunkó? (1968 Gömöri György CD53) | a karikatúra bunkóul is szolgál (1995 Magyar Hírlap CD09).

2b. (rég) ’bűncselekmény v. szabálysértés elkövetéséért kiszabott büntetés’ ❖ ha nyilvánſágosak vólnának, 1000. arany vólna a’ bunkója, mellyet a’ Szegények’ Kaſsájába kellene le-tenni (1786 Szacsvay Sándor ford. C3788, 156) | Minden e részben elkövetendő hanyagság, vagy mulasztás haza elleni bün, és a hazaárulás rögtön ítéletet érdemel. Ezen bunkó tán felriasztja az aluszékony falusi polgárt (1848 Kossuth Hírlapja CD61).

3. ’véső v. ék (be)ütésére kalapácsként haszn. nyeles szerszám’ ❖ Egygyik [kő] olylyan formájú vólt, mint a’ bányászok’ és szekrénytsinálók’ bunkója (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 75) | Sulyok a. m. bunkoló, bunkó v. botóka, egy 12–20 cm. hosszu és 10–15 cm. átmérőjü nyeles henger gyertyánfából, melyet a fa- és kőfaragó, az asztalos és kocsigyártó faragásnál, vésésnél verőszerszám gyanánt használ, hogy a tulajdonképeni aktiv szerszámnak ütés révén eleven erőt adhasson át (1897 PallasLex. CD02) | jönnek a kőfejtők […] haza. Vállukon át csákány-fejek, s acélfejű bunkóik néznek a futó föld fele (1952 Simon István 9601029, 22) | [A szobrász] Németországból hozatott vésőket, a bunkót – amellyel majd a vésőt püföli –, a legjobb fából készíttette (1998 Magyar Hírlap CD09).

4. ’vmely anyag (zúzva történő) tömörítésére haszn. kézi eszköz, döngölő’ ❖ [a sáncoláshoz] kapák, bunkók (Stössel), léczek és zsinorok szükségeltetnek (1848 Görgey Artúr CD32) | A szüret alkalmával sok helyen még a bunkóval megzúzott szőllőt zsákba teszik és úgy lábbal kitiporják (1893 PallasLex. CD02) | türelmetlenül járkált fel-alá, azon a salakon, amit a gyárból hordott koksztörmelékkel gyakran javitgatott, egy nagy bunkóval döngölgetett (1936 Vadász Tibor CD10) | András leöntötte róla [ti. a főtt krumpliról] a vizet és nyírfából készült kis bunkóval szétnyomkodta (1962 Lengyel József 9395004, 271) | mintha valami súlyos bunkóval döngölnék a földet (1973 Balla László 1010014, 122).

5. (Isk, biz) ’a legrosszabb osztályzat, elégtelen’ ❖ bunkó: szekunda (1898 A magyar diáknyelv C1419, 34) | egyes (elégtelen) […] bukfenc, bukta, bunkó (1996 Mini-tini-szótár C6720, 48).

6. (Ját) ’〈Kártyajátékban haszn. kif-ként.〉’

6a. ’〈snapszliban:〉 a vesztes neve mellé írt nagy pont, pötty’ ❖ A férfiak esténként Habetlerék szobájában snapszliztak, írták a bunkót (1962 Fejes Endre C6024, 166).

6b. ’〈kirakós lórumban:〉 az a helyzet, amelyben vki a negyedik szín kezdő lapját végig visszatartja’ ❖ – Asszonyom, magának halvány dunsztja sincs a lórumhoz. Folyik a játék. – Bunkó! – kiáltja az asszony diadallal. Kiteszi az egyik lapot, azután leteríti kártyáit az asztalra. Egyenes lapja van, kár lenne folytatni a játszmát, lehet fizetni (1939 Nagy Lajos CD10).

6c. ’〈tarokkban:〉 a megütött kártyacsomókból a negyedik, amelyből a játékosok sorrend szerint választhatnak’ ❖ ÉrtSz.

7. (biz, pejor) ’műveletlen, ill. modortalan(ul viselkedő) ember, kül. férfi’ ❖ Nem akarta, hogy én is Budapestre menjek, nem tudom miért. Aki a faluból kiment, az azt akarja, hogy aki itt van a falun, az csak maradjon meg falusi bunkónak (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 149) | Nézz körül a villasoron. […] Balra bunkó, zöldséget árul, csak a havi ötven rongya érdekli. Jobbra bunkó, mérnök, még rosszabb: vitorlázik, nem olvasott el egy regényt az érettségi óta (1988 Lengyel Péter 9397006, 144) | kigyúrt testű, izomagyú bunkók (2000 Új Könyvek CD29).

II. mn 11A (biz, kissé durva)

’műveletlen, ill. modortalan(ul viselkedő) 〈ember〉’ ❖ mondta szegény, hogy ő nem akart férhe menni, parasztlegény veszi el, valami bunkóparaszt, de hozzá adják, mert az apja már öreg, gyenge, fájnak a lábai, nem meri tartani, hogy mi lesz belőle (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 119) | Olyan bunkók a rendőrök, hogy még olvasni sem igen tudnak (1964 Berkesi András 9050001, 117) | A bunkók még bunkóbbak lesznek (2000 Magyar Hírlap CD09).

a. ’ilyen emberre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Micsoda bunkó beszéd! (1995 Országgyűlési Napló CD62) | Bunkó módon viselkedik […] az, aki nem adja át a helyét az arra rászorulóknak (1998 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~ragya.

Sz: bunkóság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.