bunkós mn és fn
I. mn 15A
1. ’vastagra (és gömbölyűre) kiszélesedő végű 〈hosszú(, egyenes) élőlény, dolog, tárgy, kül. bot〉, ill. vminek ilyen 〈vége〉’ ❖ [A bélgiliszta] teste rugó erej, tekergdzött, hátulja vastag bunkós, eleje hajszál forma (1799 Főldi János 7112017, 377) | A’ mikor a’ mártóban a’ Faggyú hidegszik: abból a’ gyertyára egyszerre sok szokott felragadni … E miatt a’ gyertyának alsó vége is, vastag bunkós lessz (1819 e. Nagyváthy János C3297, 119) | Legelőször Becskerekit éri Sulyos botja sulyos bunkós végi (1856 Tóth Endre¹ C4272, 50) | Görcsös, bunkós fütykös a kezebelije (1888 Balog István² C0759, 164) | a bunkós verővel törni kezdtem [a festéket] (1913 Babits Mihály C0694, 43) | A harangok bunkós nyelve (1918 Szélpál Árpád 9653011, 19) | kis, bunkós szivarja (1927 Krúdy Gyula CD54) | [a diftériabacilus] latin nevét onnan kapta, hogy egyik vége bunkósan megvastagodott (1986 Az emberi test 1114005, 1280) | [A rablópille] hosszú, bunkós csápjával, színes szárnyaival a nappali lepkékhez hasonlít (1995 Magyarország állatvilága CD14).
1a. (ritk) ’ilyen alakú eszközzel végzett 〈tevékenység〉’ ❖ a bunkós szőlőzúzást felváltotta részben a taposás, ill. legújabban szinte kizárólag a szőlőmalom használata (1980 NéprajziLex. CD47).
2. (átv is) ’bunkósbottal rendelkező, azt (fegyverként) ütésre, verekedésre, küzdésre használó 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Csípős szél ingatá a bunkós Andor fürteit (1825 Kisfaludy Károly C2679, 213) | a’ bunkós párt ujabb csatára készült (1843 Pesti Hírlap CD61) | fegyveres, bunkós csőcselék (1898 Ezernyolcszáznegyvennyolc CD45) | a bunkós vadember (1919 Krúdy Gyula CD54) | [Peiszisztratosz türannosz elérte, hogy] a népgyűlés bunkós testőrség tartását engedte meg neki (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | Bunkós, géppisztolyos, mérgezett mócsingos, késes, lasszós emberek vonultak alvégtől a felvégig [a kutyák kiirtására] (1998 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’bunkósbotot, ill. a kényszerítés, az erőszak egyéb eszközeit használó 〈tevékenység, megnyilvánulás〉’ ❖ A’ pártosság vihara, melly Cortes-Aeolusok torlasztotta fellegekből közénk erőszakot ’s bunkós csatát szórt, megyei közéletünkben lecsillapult (1841 Pesti Hírlap CD61) | egy bizonyos bunkós gyülésre (1844 Pesti Hírlap CD61) | [a táblabíró az] igen kis számú csoportot minden adógyűlölők’ elkoptatott bunkós okoskodásaival mumusként ijesztgette (1844 Pesti Hírlap CD61) | tiltakozom az ellen, hogy Magyarországon ilyen, a Zsil-völgyi bányászok bukaresti bunkós látogatásához hasonló esemény előfordulhasson (1998 Országgyűlési Napló CD62).
3. (/irod) ’durva, nyers, faragatlan 〈megnyilvánulás, stílus〉’ ❖ [Csató] a’ Vas-vármegyei földabrosz’ megrovását bunkós modorban irottnak mondja (1838 Figyelmező C0152, 703) | tőled is mindég a legegyenesb igazságot reménylem, sőt mentől bunkósabb … annál jobban látom, hogy szeretsz (1861 Madách Imre C0643, 391) | körmönfont s bunkós beszédei (1894 PallasLex. CD02) | bunkós jelzőkkel (1925 Laczkó Géza CD10) | bunkós szavait, a nyerseket, a félig állatiakat (1974 Csorba Győző 9091042, 31).
4. (rég) ’a lényeget érintő, nyomós, súlyos 〈ok, hiba stb.〉’ ❖ minden csel, ’s erkölcstelenségre legkészebbek azok, kik bunkósabb hibáikat … elpalástolni [törekednek] (1840 Athenaeum C0020, 632) | a’ bunkós ok a’ kétezer forintos váltó kézben levén … ujjonghatának (1843 Kovács Pál² C7050, 62) | az előadottakban van nem egy bunkós argumentum, de másrészről még nyomatékosabb indokok viaskodnak a szuezi út [ti. csatorna] mellett (1857 Széchenyi István CD1501).
II. fn 4A
1. (/nyj) ’egyik végén kiszélesedő, bunkóban végződő, vastag, nehéz bot, amelyet (fegyverként) ütésre, verekedésre, ill. állatok terelésére használnak; bunkósbot’ ❖ Embert, kit látasz könnyen te haragra fakadni, Észel [!], nem bunkós’ végivel helyre hozod (1813 Szluha Ádám C4046, 72) | A’ felingeredett juhász ’s bojtárjai bunkósokkal erednek a’ szekér után (1832 Fáy András¹ C1703, 42) | Jancsi sujtotta meg bunkósával a gyümölcspásztort (1856 Garay Alajos C1806, 85) | a fiu tovább somja bunkósával a bikát (1951 Tamás Gáspár C3634, 430).
2. ’bunkósbottal rendelkező, azt (fegyverként) ütésre, verekedésre, ill. állatok terelésére használó személy’ ❖ egy vmegyében, hol 20 ezer bunkós a’ törvényhozó, ott semmi sem marad bizonyos, csak az anarchia (1843 Pesti Hírlap CD61) | A bunkósok itt semmikép sem férhettek hozzájuk [ti. az oroszlánfókákhoz], de golyóink elől nem voltak biztonságban (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a Boris [ti. a tehén] már mondta magában ejnye de jó, ma megint jó napom lesz, a kis Csöre hajt vesszővel, nem a bunkósok (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 14).
Vö. CzF. ~, bunkósan; TESz. bunkó; ÚMTsz.