bús mn és fn 

I. mn 15A

1. (vál) ’bánatos, szomorú állapotú, ill. ilyen természetű 〈ember〉’ ❖ El-vagy hagyattatva mint egy ſzegény árva, Bús és halavány vagy mind ülve ’s mind járva (1777 Kónyi János 7190026, 201) | Pihenj, fiam! nem áll ugyan Kevély márvány álmod felett; De bús anyád, fájdalmival, Sirodnak élő szobra lett (1841 Tompa Mihály 8484024, 65) | Míg a vonatra várakoztak, míg egyre búsabban nézegetett visszafelé (1913 Lengyel Géza CD10) | a bús férfinak az önarcképe (1984 Cs. Szabó László 9093006, 542).

1a. (vál) ’a bánat, szomorúság érzését tükröző 〈arc, tekintet stb.〉, ill. ezt az érzést kifejező 〈megnyilatkozás, mű stb.〉’ ❖ El kellett nyomnom bús panaſzinkat (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 17) | Bús Verseim (1788 Ravazdy András 7276002, 267) | Leſzegezett bús Tekíntetét fggeſztette kis Gyermekére, eggy Könny reſzketett Szemében (1794 Kármán József² 7165014, 214) | bús ábrázatot ’s csüggedt elmét tettetvén – elbeszélé neki is gyászos esetét (1840 Horváth Zsigmond¹ 8190002, 62) | Nem szenveleg, nem áradozik, csak bús sötét szeme csillan meg, csak bajusza alatt mormog valamit (1905 Juhász Gyula¹ 9284806, 29) | Csorog bús könyeim patakja (1945 Heltai Jenő ford.–Grévin 9239049, 104) | Húzd, cigány, vén cigány, ezen a bús muzsikán egy-két korhely fennakad, kint már lesben áll a fagy (1981 Majtényi Erik 9416015, 43).

1b. (vál) ’szomorúsággal vegyes 〈érzés, lelkiállapot〉’ ❖ Nagy bús kedvetlenségbe és tétovázó gondolkodásban eſtem miattatok (1776 Klein Efraim 7182001, 240) | Szent Isten! mit tennék bús aggodalmamban? (1792 Péteri Takáts József 7448024, 480) | Máskor is ha jövök bus kedélylyel: Szívborúmat oszlassátok szélyel! (1841–1857 Losonczy László 8277036, 62) | Nincsenek rokonaim, – mondta bús makacssággal (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 64) | [Zelk Zoltán,] akit korábbi köteteiből a bús rezignáció halk költőjének ismertünk (1948 Vargha Kálmán 2052037, 122).

2. (rég, vál) ’szomorúságot, bánatot v. gondot okozó, kínnal, gyötrelemmel járó 〈esemény, helyzet stb.〉’ ❖ iſmét Trágédiát kezd’nek; Hol édes fájdalmat oszt’nak érzéſeknek. […] Tsak azért tettek-vólt, illyen bús változáſt, Hogy jobban érezzék a’ tbbi vídúláſt (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 10) | [a tudományoknak] ezernyi Bús akadályok köztt kell által törni Hazánkban (1791 Verseghy Ferenc 7373035, 12) | a’ bús nyavalyáknak […] orvoslást nyújtanak (1806 Verseghy Ferenc 8518008, 40) | Szakadár visszatér Hubához azon bús hírrel, hogy Hajnát meg nem találta (1826–1827 Toldy Ferenc 8481034, 26) | bus özvegység (1847 Tompa Mihály CD01) | Árvaságra itélt bús végzetem (1876 e. Tóth Ede 8486009, 99) | a Kollégyom körül latin-szag, szaga bús tanulási kínnak s száz régesrégi enyedi diáknak (1939 Jékely Zoltán 9278007, 10).

2a. (vál) ’szomorú érzelmeket keltő, bánatos hangulatot árasztó’ ❖ Verd-ki a’ fejedbl, elmédbl ezen bús gondolatidat (1776 Klein Efraim 7182001, 247) | Még a bús gerliczék is tán Vígabb éneket zengnek (1811 k. Dukai Takách Judit 8117018, 74) | eljő az a bús hervadás (1869 Tóth Ede 8486021, 116) | [A harang hangjai] megszállják a bús őszi tarlót (1908 Kemény Simon CD10) | A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett (1973 Simon István 9601034, 255).

2b. (rég) ’borús, sötét 〈éjszaka, felhő, köd stb.〉’ ❖ Gyakran íjedelmes barlangok ürege Rejtekem; ott titkol az éj bús fellege (1790 Dayka Gábor ford.–Abaelardus 7075010, 66) | Itt a’ bús rengeteg, ott a’ Kormos agyú sziklák, rettentőn kelnek előmbe (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 154) | De a nappal ködös, bús; Az éj deres, hideg (1855 Tompa Mihály 8484088, 207) | Bús esti köd rémít s borul rám (1906 Ady Endre 9003108, 94) | [Venus] a bús égről tovahajtja a felhőt (1982 e. Kerényi Grácia ford.–Tibullus 9324051, 140).

2c. (rég) ’kevés világosságot adó, halvány 〈fény(forrás)〉’ ❖ Szomorú tsillagzat! melly bús súgárokkal Játſzol a’ tsendesen tserg patakokkal (1780 Ányos Pál 7012003, 68) | a’ bús hold’ sugárai A’ vizeken reszketnek (1797–1799 Berzsenyi Dániel 8054012, 23) | A’ gyertya előtte búsan pislokolván Gyászt látszott viselni elkonyúló hamván (1844 Vörösmarty Mihály 8524321, 84) | a férj bús lámpa fénye mellett Pusztult hazája sorsán elmereng (1846 Petőfi Sándor 8366294, 71) | A hold reá bús fényt vete (1857 Arany János ford.–Frankl 8014093, 279).

3. (rég, vál)(sok) szomorúsággal, bánattal, ill. gonddal, bajjal teli 〈hely, időszak stb.〉’ ❖ Örökös vendégem bús házamnál legyél (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 193) | enyhíts, óh kegyelmes Isten! e’ bús sorsokon! (1800 Csokonai Vitéz Mihály 7069069, 168) | Megérjük boldogabb korát A bús magyar hazának (1844 Petőfi Sándor 8366113, 159) | jöhet a bús jelen, Bajait könnyü szívvel viselem (1902 Csizmadia Sándor¹ 9089006, 24) | bús gyermekkoromban (1929 Juhász Gyula¹ 9284706, 80).

4. (rég, irod) ’bősz, dühös, vad 〈indulat〉’ ❖ követvén haragod első bús hevét (1791 Batsányi János CD01) | Káldor erős volt Bús dühödésében (1830–1831 Vörösmarty Mihály CD01) | bús mérgében, haragjában Szeme sürű szikrát hányt (1836 Kisfaludy Sándor CD01) | Teste béburkolva őszi nap ködével, Lelke bús haragnak sötét fellegével (1847–1848 Arany János CD01).

4a. (rég, irod) ’ilyen indulattól vezérelt 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Kérjed Leónidást ’s a’ bús Isteneket, Engeszteld ha lehet, értem az Egeket (1772 Bessenyei György¹ C1075, 115) | a’ bús férjfiak megrázván lánczokot, hasztalan’ forralták titkos bosszújokot (1806 Verseghy Ferenc CD01) | nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára (1823 Kölcsey Ferenc 8253013, 101) | mint hulla el szörnyű csapás alatt Ákos a had feje, a bús vitéz előtt (1846 Tompa Mihály C4235, 163).

4b. (rég, irod)(ilyen indulattól fűtött,) nagy erővel, lendülettel végrehajtott 〈tevékenység〉’ ❖ Harcol ő, de bús harcában Keble s arca sebesűl (1823 Kölcsey Ferenc 8253014, 105) | bús csaták (1828 Vörösmarty Mihály CD01).

4c. (rég) ’felbőszült, dühös 〈állat〉’ ❖ bús bika módjára (1790 Főldi János C1759, 228) | A’ Secláverekkel ott úgy megütközött, Mint a’ bús oroszlány a’ több vadak között (1793 Gvadányi József C1940, 478) | a két bús bikának türökje [= tülke, szarva], homloka, Dühöngve összeütvén, keményen csattoga (1846 Tompa Mihály 8484078, 54).

4d. (rég, irod) ’nagy erővel megnyilvánuló, vad 〈(természeti) elem v. jelenség〉’ ❖ Ah menny-drgj bús Ég! (1772 Bessenyei György¹ C1075, 120) | Forr a’ világ’ bús tengere oh Magyar! Ádáz Erynnis’ lelke uralkodik (1807 Berzsenyi Dániel 8054063, 74) | láttuk a bús, nemzetölő veszélyt (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | Szembe haladni a széllel, ázni, ha bús zivatar vág, megszáradni, ha nap süt (1938 e. Dsida Jenő 9114054, 26).

5. ’〈indulatos beszédben, kül. szitkozódásban〉’ ❖ Megyek ám már, kamerádok! – Hova a bús fenébe? – kérdi Ignác (1932 Gelléri Andor Endre CD10) | még egyik se hozta ki annyira a sodrából, hogy káromkodni kezdjen és elküldje őket a bús fenébe (1978 Galgóczi Erzsébet 9168001, 176) | akinek nem tetszik, az menjen a bús francba (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 25A15 (szépítő)

’〈indulatos beszédben, szitkozódásban〉’ ❖ Eredj a búsba a földrajzoddal! – mondta egy kövér, öreg spiné (1958 Szekeres György ford.–Sabatier C3925, 42) | nem bántam volna, ha elmegy onnan a búsba (1989 Bólya Péter 1023007, 84) | generációm több mint fele biztosan darabokra tépi ezt az oldalt, és elküld a búsba (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: édes-~, méla~.

ÖE: ~édes, ~fenyő, ~-haragos, ~kórság, ~méla, ~mogorva.

Vö. CzF. ~, búsan; ÉrtSz.; TESz. ¹; ÉKsz.; SzT.

bús melléknév és főnév
I. melléknév 15A
1. (vál)
bánatos, szomorú állapotú, ill. ilyen természetű 〈ember〉
El-vagy hagyattatva mint egy ſzegény árva, Bús és halavány vagy mind ülve ’s mind járva
(1777 Kónyi János)
Pihenj, fiam! nem áll ugyan Kevély márvány álmod felett; De bús anyád, fájdalmival, Sirodnak élő szobra lett
(1841 Tompa Mihály)
Míg a vonatra várakoztak, míg egyre búsabban nézegetett visszafelé
(1913 Lengyel Géza)
a bús férfinak az önarcképe
(1984 Cs. Szabó László)
1a. (vál)
a bánat, szomorúság érzését tükröző 〈arc, tekintet stb.〉, ill. ezt az érzést kifejező 〈megnyilatkozás, mű stb.〉
El kellett nyomnom bús panaſzinkat
(1774 Révai Miklós ford.Révai)
Bús Verseim
(1788 Ravazdy András)
Leſzegezett bús Tekíntetét fggeſztette kis Gyermekére, eggy Könny reſzketett Szemében
(1794 Kármán József²)
bús ábrázatot ’s csüggedt elmét tettetvén – elbeszélé neki is gyászos esetét
(1840 Horváth Zsigmond¹)
Nem szenveleg, nem áradozik, csak bús sötét szeme csillan meg, csak bajusza alatt mormog valamit
(1905 Juhász Gyula¹)
Csorog bús könyeim patakja
(1945 Heltai Jenő ford.Grévin)
Húzd, cigány, vén cigány, ezen a bús muzsikán egy-két korhely fennakad, kint már lesben áll a fagy
(1981 Majtényi Erik)
1b. (vál)
szomorúsággal vegyes 〈érzés, lelkiállapot〉
Nagy bús kedvetlenségbe és tétovázó gondolkodásban eſtem miattatok
(1776 Klein Efraim)
Szent Isten! mit tennék bús aggodalmamban?
(1792 Péteri Takáts József)
Máskor is ha jövök bus kedélylyel: Szívborúmat oszlassátok szélyel!
(1841–1857 Losonczy László)
Nincsenek rokonaim, – mondta bús makacssággal
(1902 Herczeg Ferenc)
[Zelk Zoltán,] akit korábbi köteteiből a bús rezignáció halk költőjének ismertünk
(1948 Vargha Kálmán)
2. (rég, vál)
szomorúságot, bánatot v. gondot okozó, kínnal, gyötrelemmel járó 〈esemény, helyzet stb.〉
iſmét Trágédiát kezd’nek; Hol édes fájdalmat oszt’nak érzéſeknek. […] Tsak azért tettek-vólt, illyen bús változáſt, Hogy jobban érezzék a’ tbbi vídúláſt
(1772 Bessenyei György¹)
[a tudományoknak] ezernyi Bús akadályok köztt kell által törni Hazánkban
(1791 Verseghy Ferenc)
a’ bús nyavalyáknak […] orvoslást nyújtanak
(1806 Verseghy Ferenc)
Szakadár visszatér Hubához azon bús hírrel, hogy Hajnát meg nem találta
(1826–1827 Toldy Ferenc)
bus özvegység
(1847 Tompa Mihály)
Árvaságra itélt bús végzetem
(1876 e. Tóth Ede)
a Kollégyom körül latin-szag, szaga bús tanulási kínnak s száz régesrégi enyedi diáknak
(1939 Jékely Zoltán)
2a. (vál)
szomorú érzelmeket keltő, bánatos hangulatot árasztó
Verd-ki a’ fejedbl, elmédbl ezen bús gondolatidat
(1776 Klein Efraim)
Még a bús gerliczék is tán Vígabb éneket zengnek
(1811 k. Dukai Takách Judit)
eljő az a bús hervadás
(1869 Tóth Ede)
[A harang hangjai] megszállják a bús őszi tarlót
(1908 Kemény Simon)
A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett
(1973 Simon István)
2b. (rég)
borús, sötét 〈éjszaka, felhő, köd stb.〉
Gyakran íjedelmes barlangok ürege Rejtekem; ott titkol az éj bús fellege
(1790 Dayka Gábor ford.Abaelardus)
Itt a’ bús rengeteg, ott a’ Kormos agyú sziklák, rettentőn kelnek előmbe
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
De a nappal ködös, bús; Az éj deres, hideg
(1855 Tompa Mihály)
Bús esti köd rémít s borul rám
(1906 Ady Endre)
[Venus] a bús égről tovahajtja a felhőt
(1982 e. Kerényi Grácia ford.Tibullus)
2c. (rég)
kevés világosságot adó, halvány 〈fény(forrás)
Szomorú tsillagzat! melly bús súgárokkal Játſzol a’ tsendesen tserg patakokkal
(1780 Ányos Pál)
a’ bús hold’ sugárai A’ vizeken reszketnek
(1797–1799 Berzsenyi Dániel)
A’ gyertya előtte búsan pislokolván Gyászt látszott viselni elkonyúló hamván
(1844 Vörösmarty Mihály)
a férj bús lámpa fénye mellett Pusztult hazája sorsán elmereng
(1846 Petőfi Sándor)
A hold reá bús fényt vete
(1857 Arany János ford.Frankl)
3. (rég, vál)
(sok) szomorúsággal, bánattal, ill. gonddal, bajjal teli 〈hely, időszak stb.〉
Örökös vendégem bús házamnál legyél
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
enyhíts, óh kegyelmes Isten! e’ bús sorsokon!
(1800 Csokonai Vitéz Mihály)
Megérjük boldogabb korát A bús magyar hazának
(1844 Petőfi Sándor)
jöhet a bús jelen, Bajait könnyü szívvel viselem
(1902 Csizmadia Sándor¹)
bús gyermekkoromban
(1929 Juhász Gyula¹)
4. (rég, irod)
bősz, dühös, vad 〈indulat〉
követvén haragod első bús hevét
(1791 Batsányi János)
Káldor erős volt Bús dühödésében
(1830–1831 Vörösmarty Mihály)
bús mérgében, haragjában Szeme sürű szikrát hányt
(1836 Kisfaludy Sándor)
Teste béburkolva őszi nap ködével, Lelke bús haragnak sötét fellegével
(1847–1848 Arany János)
4a. (rég, irod)
ilyen indulattól vezérelt 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
Kérjed Leónidást ’s a’ bús Isteneket, Engeszteld ha lehet, értem az Egeket
(1772 Bessenyei György¹)
a’ bús férjfiak megrázván lánczokot, hasztalan’ forralták titkos bosszújokot
(1806 Verseghy Ferenc)
nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára
(1823 Kölcsey Ferenc)
mint hulla el szörnyű csapás alatt Ákos a had feje, a bús vitéz előtt
(1846 Tompa Mihály)
4b. (rég, irod)
(ilyen indulattól fűtött,) nagy erővel, lendülettel végrehajtott 〈tevékenység〉
Harcol ő, de bús harcában Keble s arca sebesűl
(1823 Kölcsey Ferenc)
bús csaták
(1828 Vörösmarty Mihály)
4c. (rég)
felbőszült, dühös 〈állat〉
bús bika módjára
(1790 Főldi János)
A’ Secláverekkel ott úgy megütközött, Mint a’ bús oroszlány a’ több vadak között
(1793 Gvadányi József)
a két bús bikának türökje [= tülke, szarva], homloka, Dühöngve összeütvén, keményen csattoga
(1846 Tompa Mihály)
4d. (rég, irod)
nagy erővel megnyilvánuló, vad (természeti) elem v. jelenség〉
Ah menny-drgj bús Ég!
(1772 Bessenyei György¹)
Forr a’ világ’ bús tengere oh Magyar! Ádáz Erynnis’ lelke uralkodik
(1807 Berzsenyi Dániel)
láttuk a bús, nemzetölő veszélyt
(1830 Vörösmarty Mihály)
Szembe haladni a széllel, ázni, ha bús zivatar vág, megszáradni, ha nap süt
(1938 e. Dsida Jenő)
5.
〈indulatos beszédben, kül. szitkozódásban〉
Megyek ám már, kamerádok! – Hova a bús fenébe? – kérdi Ignác
(1932 Gelléri Andor Endre)
még egyik se hozta ki annyira a sodrából, hogy káromkodni kezdjen és elküldje őket a bús fenébe
(1978 Galgóczi Erzsébet)
akinek nem tetszik, az menjen a bús francba
(2000 Magyar Hírlap)
II. főnév 25A15 (szépítő)
〈indulatos beszédben, szitkozódásban〉
Eredj a búsba a földrajzoddal! – mondta egy kövér, öreg spiné
(1958 Szekeres György ford.Sabatier)
nem bántam volna, ha elmegy onnan a búsba
(1989 Bólya Péter)
generációm több mint fele biztosan darabokra tépi ezt az oldalt, és elküld a búsba
(2000 Magyar Hírlap)
ÖE: búsédes, búsfenyő, bús-haragos, búskórság, búsméla, búsmogorva
Vö. CzF. ~, búsan; ÉrtSz.; TESz. ¹; ÉKsz.; SzT.

Beállítások