busa¹ mn 16A

1. (átv is) ’nagy, erős(en domborodó) 〈fej, homlok〉’ ❖ [az ún. gömbölyű farkú rozmár] feje busa ’s gömbölyeg (1808 Márton József¹ ford.–Bertuch C4952, 43) | Halvány arc, busa homlok, erős feketéjü szemöldök (1845 Arany János CD01) | Busa fejét leszegte, hogy ne lásson az arcába senki (1914 Oláh Gábor 9487063, 168) | Másodszeren egy nagy nagy busafejű bika szaladt feléje, szörnyű bőgésével, meg jónagy [!] szarvaival iparkodván őt megijeszteni (1925 Népélet C6936, 182) | Hatalmas, busa feje, értelmes tekintete, kedves pofája, fényes, hosszú szőrzete igencsak vonzóvá teszi [a berni pásztorkutya] külsejét (1992 Szinák János–Veress István CD59).

1a. ’(dús, erős szőrzete miatt) ilyen(nek tűnő) fejű 〈állat〉’ ❖ Hozza Bánfi büszkén busa ökre szarvát (1853–1855 Arany János CD01) | az őstulok feje is feltűnt a busa ősbölény mellett (1929 TolnaiÚjLex. C5731, 17) | [Az erdélyi szürke marha] egyik változata az erdélyi Kárpátokban élő románság által tenyésztett busa marha (1999 Magyar néprajz CD47).

1b. (kissé rég v. nyj) ’jókötésű, zömök, vaskos 〈ember, kül. fiú〉’ ❖ karjain egy busa leánykát tartva (1887 Baksay Sándor C0730, 155) | van a házban egy kis hűvös szoba, abban lakott régesrégen egy kis busa gyerek (1897 Baksay Sándor C0736, 269) | [A vasgyúró szót] a nép rendszerint kisebb-nagyobb erős (vacskos, tömött, zsufa, busa, zuhin) gyerekekről mondja, ilyenformán: „jó vasgyúró”, „igazi vasgyúró” (1905 Lehr Albert C0357, 371) | Izmos, busa legényke, Sok torna- s bajnokverseny győztese (1915 Kaffka Margit CD01).

2. (kissé rég, irod) ’(nagyságában lenyűgözően) robusztus, erőteljes’ ❖ Balzsamozó kikelet szellője lebegje keresztül Völgyedet, e’ Bajnok [ti. Árpád] busa harczait írva, Magányod Lombos fája alatt (1821 Döbrentei Gábor C2570, 642) | vastag busa hangon igy szólt (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 37) | lusta, szép nőstényvadak busa és királyi morczossága (1911 Kaffka Margit 9290047, 20) | bárka-orra, bárka-farra hányt a hullám, hányt a lég, merre busa bálna köpdös, rémített a bárka-lék (1915 Babits Mihály CD10) | a lávákból jeges ürbe meredt Busa Montblanc (1929 Telekes Béla CD10).

2a. (rég, ritk) ’vaskos, nyersen durva, bárdolatlan’ ❖ E’ busa nép kártyát ’s lakomát kér, Nympha: te nékem Nyújts orvosvizeket, és, mikor égek, homályt (1827 Kazinczy Ferenc C2519, 89).

3. ’sűrűre nőtt, dús, erős 〈szőrzet, ill. növényi rész〉’ ❖ Busa szemöldökét ráncolva keményen (1853–1855 Arany János CD01) | haja fekete, busa erdő (1914 Lányi Sarolta CD10) | Alszik a sűrű, jó magyar föld, S oly különös, ahogy mogorván Sütteti sok busa kalászát (1927 Tóth Árpád 9720010, 10) | Kibomlik a fák busa lombja (1934 Szemlér Ferenc CD10) | Palicsek bácsinak gyönyörű, hatalmas, busa magyar bajsza volt (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. (rég) ’módos, gazdag 〈személy〉’ ❖ Tólnát Baranyát öſzve járta a’ kárvallott, ftl fától tudakozik, de sohol se híre, se hamva a’ paripáknak; mellyeket pedig nagy hírrel, mint alfldi busa gazda, a’ Havasalfldi Vajda ménessébl válaſztva hozatott a’ lótsiszárokkal (1795 Magyar Kurír C0328, 586).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

busa¹ ❖ melléknév ◦ 16A ◦
permalink
1. (átv is)
nagy, erős(en domborodó) 〈fej, homlok〉
[az ún. gömbölyű farkú rozmár] feje busa ’s gömbölyeg
(1808 Márton József¹ ford.–Bertuch)
Halvány arc, busa homlok, erős feketéjü szemöldök
(1845 Arany János)
Busa fejét leszegte, hogy ne lásson az arcába senki
(1914 Oláh Gábor)
Másodszeren egy nagy nagy busafejű bika szaladt feléje, szörnyű bőgésével, meg jónagy [!] szarvaival iparkodván őt megijeszteni
(1925 Népélet)
Hatalmas, busa feje, értelmes tekintete, kedves pofája, fényes, hosszú szőrzete igencsak vonzóvá teszi [a berni pásztorkutya] külsejét
(1992 Szinák János–Veress István)
1a.
(dús, erős szőrzete miatt) ilyen(nek tűnő) fejű 〈állat〉
Hozza Bánfi büszkén busa ökre szarvát
(1853–1855 Arany János)
az őstulok feje is feltűnt a busa ősbölény mellett
(1929 TolnaiÚjLex.)
[Az erdélyi szürke marha] egyik változata az erdélyi Kárpátokban élő románság által tenyésztett busa marha
(1999 Magyar néprajz)
1b. (kissé rég v. nyj)
jókötésű, zömök, vaskos 〈ember, kül. fiú〉
karjain egy busa leánykát tartva
(1887 Baksay Sándor)
van a házban egy kis hűvös szoba, abban lakott régesrégen egy kis busa gyerek
(1897 Baksay Sándor)
[A vasgyúró szót] a nép rendszerint kisebb-nagyobb erős (vacskos, tömött, zsufa, busa, zuhin) gyerekekről mondja, ilyenformán: „jó vasgyúró”, „igazi vasgyúró”
(1905 Lehr Albert)
Izmos, busa legényke, Sok torna- s bajnokverseny győztese
(1915 Kaffka Margit)
2. (kissé rég, irod)
(nagyságában lenyűgözően) robusztus, erőteljes
Balzsamozó kikelet szellője lebegje keresztül Völgyedet, e’ Bajnok [ti. Árpád] busa harczait írva, Magányod Lombos fája alatt
(1821 Döbrentei Gábor)
vastag busa hangon igy szólt
(1834 Vörösmarty Mihály)
lusta, szép nőstényvadak busa és királyi morczossága
(1911 Kaffka Margit)
bárka-orra, bárka-farra hányt a hullám, hányt a lég, merre busa bálna köpdös, rémített a bárka-lék
(1915 Babits Mihály)
a lávákból jeges ürbe meredt Busa Montblanc
(1929 Telekes Béla)
2a. (rég, ritk)
vaskos, nyersen durva, bárdolatlan
E’ busa nép kártyát ’s lakomát kér, Nympha: te nékem Nyújts orvosvizeket, és, mikor égek, homályt
(1827 Kazinczy Ferenc)
3.
sűrűre nőtt, dús, erős 〈szőrzet, ill. növényi rész〉
Busa szemöldökét ráncolva keményen
(1853–1855 Arany János)
haja fekete, busa erdő
(1914 Lányi Sarolta)
Alszik a sűrű, jó magyar föld, S oly különös, ahogy mogorván Sütteti sok busa kalászát
(1927 Tóth Árpád)
Kibomlik a fák busa lombja
(1934 Szemlér Ferenc)
Palicsek bácsinak gyönyörű, hatalmas, busa magyar bajsza volt
(1997 Magyar Hírlap)
4. (rég)
módos, gazdag 〈személy〉
Tólnát Baranyát öſzve járta a’ kárvallott, ftl fától tudakozik, de sohol se híre, se hamva a’ paripáknak; mellyeket pedig nagy hírrel, mint alfldi busa gazda, a’ Havasalfldi Vajda ménessébl válaſztva hozatott a’ lótsiszárokkal
(1795 Magyar Kurír)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪busa

Beállítások