búsít ts ige 4a4
1. ’bússá, bánatossá tesz, szomorít vkit’ ❖ Mi haſzna? gyötrelmim’ elödbe tettével Búsítom ſzivemet több kénok’ gyültével? (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 190) | Csak az búsít, egyéb semmi: Hogy távol kell tőled lenni! (1856 Tompa Mihály CD01) | amikor lehetett, emberrel s állattal jót tettem, az igazságot szemelőtt tartottam s szüleimet oktalanul nem búsítottam… (1932 Tamási Áron 9701004, 138) | Mi a csudának búsítsuk magunkat, amikor elbúsulásra van elég ok, más is (1980 Csurka István 9096007, 181).
2. ’kínoz, gyötör, ill. bánt, aggaszt vkit vmi’ ❖ ha mind a’ két helyen meg marad a’ nyilallás s egyszer ’s mind búsitya, az igen roszsz jel (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 96) | aggódom én is a közdolgok fölött, nem azért mert pártérdek s pártnézetek búsítanak, hanem aggódom szívemből igazán (1845 Deák Ferenc C1367, 162) | nem akarja Timéát búsítani azzal, hogy ő oly veszélyes útra vállalkozik (1872 Jókai Mór CD18) | Pollákot és a pártot majdnem bajba keverte. Ez azonban Líviát nem túlságosan búsította, és így mi sem foglalkozunk vele bővebben (1932 Szathmári Sándor 9641002, 100) | láthatólag sem őt, sem apámat nem búsítja az, ami engem olyan nyomorultul boldogtalanná és tanácstalanná tesz (1970 Szabó Magda 9630004, 280).
2a. (rég) ’(kéréssel, panasszal stb.) háborgat, terhel vkit’ ❖ Ne bánja azt az Úr, hogy méréſzlettem búſitani alázatos kérelemmel (1776 Klein Efraim 7182001, 227) | imádsággal ſoha ſem búsíttya az egeket (1790 Virágszótár 7248005, 94) | én sem bátorkodám az efféle segedelem-végett búsítani Tudós Hazámfiait (1815 Kassai József C2566, 70) | Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja (1854 Arany János 8014061, 221) | [II. Rákóczi Ferencet Tompán] Károlyi Sándor futárja búsította mindenféle hadkormányzati kérdéssel (1909 Márki Sándor CD55).
ÖU: el~, meg~.
Vö. CzF. búsít · busít; ÉrtSz.; TESz. bú¹; ÉKsz.; SzT. ~, búsíthat, búsíttat, búsíttatik; ÚMTsz.