búsít ts ige 4a4

1. ’bússá, bánatossá tesz, szomorít vkit’ ❖ Mi haſzna? gyötrelmim’ elödbe tettével Búsítom ſzivemet több kénok’ gyültével? (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 190) | Csak az búsít, egyéb semmi: Hogy távol kell tőled lenni! (1856 Tompa Mihály CD01) | amikor lehetett, emberrel s állattal jót tettem, az igazságot szemelőtt tartottam s szüleimet oktalanul nem búsítottam(1932 Tamási Áron 9701004, 138) | Mi a csudának búsítsuk magunkat, amikor elbúsulásra van elég ok, más is (1980 Csurka István 9096007, 181).

2. ’kínoz, gyötör, ill. bánt, aggaszt vkit vmi’ ❖ ha mind a’ két helyen meg marad a’ nyilallás s egyszer ’s mind búsitya, az igen roszsz jel (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 96) | aggódom én is a közdolgok fölött, nem azért mert pártérdek s pártnézetek búsítanak, hanem aggódom szívemből igazán (1845 Deák Ferenc C1367, 162) | nem akarja Timéát búsítani azzal, hogy ő oly veszélyes útra vállalkozik (1872 Jókai Mór CD18) | Pollákot és a pártot majdnem bajba keverte. Ez azonban Líviát nem túlságosan búsította, és így mi sem foglalkozunk vele bővebben (1932 Szathmári Sándor 9641002, 100) | láthatólag sem őt, sem apámat nem búsítja az, ami engem olyan nyomorultul boldogtalanná és tanácstalanná tesz (1970 Szabó Magda 9630004, 280).

2a. (rég)(kéréssel, panasszal stb.) háborgat, terhel vkit’ ❖ Ne bánja azt az Úr, hogy méréſzlettem búſitani alázatos kérelemmel (1776 Klein Efraim 7182001, 227) | imádsággal ſoha ſem búsíttya az egeket (1790 Virágszótár 7248005, 94) | én sem bátorkodám az efféle segedelem-végett búsítani Tudós Hazámfiait (1815 Kassai József C2566, 70) | Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja (1854 Arany János 8014061, 221) | [II. Rákóczi Ferencet Tompán] Károlyi Sándor futárja búsította mindenféle hadkormányzati kérdéssel (1909 Márki Sándor CD55).

ÖU: el~, meg~.

Vö. CzF. búsít · busít; ÉrtSz.; TESz. bú¹; ÉKsz.; SzT. ~, búsíthat, búsíttat, búsíttatik; ÚMTsz.

búsít tárgyas ige 4a4
1.
bússá, bánatossá tesz, szomorít vkit
Mi haſzna? gyötrelmim’ elödbe tettével Búsítom ſzivemet több kénok’ gyültével?
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
Csak az búsít, egyéb semmi: Hogy távol kell tőled lenni!
(1856 Tompa Mihály)
amikor lehetett, emberrel s állattal jót tettem, az igazságot szemelőtt tartottam s szüleimet oktalanul nem búsítottam
(1932 Tamási Áron)
Mi a csudának búsítsuk magunkat, amikor elbúsulásra van elég ok, más is
(1980 Csurka István)
2.
kínoz, gyötör, ill. bánt, aggaszt vkit vmi
ha mind a’ két helyen meg marad a’ nyilallás s egyszer ’s mind búsitya, az igen roszsz jel
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
aggódom én is a közdolgok fölött, nem azért mert pártérdek s pártnézetek búsítanak, hanem aggódom szívemből igazán
(1845 Deák Ferenc)
nem akarja Timéát búsítani azzal, hogy ő oly veszélyes útra vállalkozik
(1872 Jókai Mór)
Pollákot és a pártot majdnem bajba keverte. Ez azonban Líviát nem túlságosan búsította, és így mi sem foglalkozunk vele bővebben
(1932 Szathmári Sándor)
láthatólag sem őt, sem apámat nem búsítja az, ami engem olyan nyomorultul boldogtalanná és tanácstalanná tesz
(1970 Szabó Magda)
2a. (rég)
(kéréssel, panasszal stb.) háborgat, terhel vkit
Ne bánja azt az Úr, hogy méréſzlettem búſitani alázatos kérelemmel
(1776 Klein Efraim)
imádsággal ſoha ſem búsíttya az egeket
(1790 Virágszótár)
én sem bátorkodám az efféle segedelem-végett búsítani Tudós Hazámfiait
(1815 Kassai József)
Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja
(1854 Arany János)
[II. Rákóczi Ferencet Tompán] Károlyi Sándor futárja búsította mindenféle hadkormányzati kérdéssel
(1909 Márki Sándor)
ÖU: elbúsít, megbúsít
Vö. CzF. búsít · busít; ÉrtSz.; TESz. ¹; ÉKsz.; SzT. ~, búsíthat, búsíttat, búsíttatik; ÚMTsz.

Beállítások