búskomor mn 15A
1. ’lehangolt, szomorú, bánatos v. mélyen elgondolkodó, töprengő állapotú, ill. természetű 〈személy〉’ ❖ Schwermüthig, mn. nehézkedvü, búskomor, bússzívü (1835 Magyar és német zsebszótár C2980, 598) | hátha sikerül a bús-Komor királyt nyomott kedélyiből Valami által felderítenünk (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | Hamlet tud durva lenni, szeszélyes, csapongó, tréfakedvelő, pedig alapjában véve búskomor (1956 Füst Milán 9161048, 379) | [a portói bor] felvidítja azt, ki búskomor, és bátorságot önt abba, aki félénk (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’lehangoltság, mély szomorúság, bánat érzését v. töprengést, súlyos gondolatokat tükröző 〈arc, tekintet stb.〉, ill. ezt kifejező 〈megnyilvánulás, mű stb.〉’ ❖ Hogy megtudta szerencsétlen fia’ kínos elestét, Bús komor orczáját mélyebben födte homálylyal (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 159) | A’ némber … búskomor mosolyát, mellyel egy bágyadtan az asztalhoz támaszkodó férfira néze, még most is igézőnek kelle vallani (1838 Lombok C0263, 5) | Lénárd báró […] a betyár tilinkója után rögtön utána húzta azt a szép, búskomor dallamot (1860 Jókai Mór C2253, 106) | búskomor tekintetemmel (1934 Füst Milán 9161024, 113) | Bagaméri búskomor képét (1973 Csukás István 9095021, 63) | A kiüresedettségből adódó búskomor kijelentések […] mély pesszimizmust sugároznak (2000 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’lehangolt, mélyen szomorú, bánatos v. elgondolkodó, töprengő 〈hangulat, tevékenység stb.〉’ ❖ Én nem követelem senkitöl hogy vigyorogjon kedvemért, midön búskomor lélekállapotja van (1846 Egressy Gábor 8123011, 37) | erőltetni kezdte a jó kedvet, de sehogy sem ment; megint csak visszaesett búskomor mélázásába (1867 Jókai Mór CD18) | [Szendrey] Júlia asszony egy margitszigeti majálisról jött meg … és kedve buskomorabb volt, mint valaha (1928 Krúdy Gyula C2839, 124) | egy-egy szót válaszolt, vagy bólintott is, de mindezt lassan, halkan, borúsan, egykedvűen, arcán, dióbarna szemében mindvégig valami csüggedt, már-már búskomor érzés változhatatlan kifejezésével (1975 Kertész Imre² CD41).
1c. ’lehangoló, elszomorító, súlyos gondolatokat ébresztő’ ❖ Verneuil Mihály Bar-megyében született … a sikságon fekvő buskomor kis faluban (1883 Szász Károly² ford.–Theuriet C3838, 17) | Nem messze kis dombocska emelkedett ki a homokból, rajta három búskomor ezüst-nyirfa (1906 Krúdy Gyula C2830, 199) | A reggeli óráktól az eső búskomor hátteret teremtett a búcsúceremóniához (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. (Orvos is) ’depressziós, búskomorságban szenvedő 〈ember〉’ ❖ Nem épen őrült, de búskomor! (1877 Wohl Janka C4560, 85) | A búskomor beteg is keveset ír. Kedvetlensége és gátoltsága akadályozza meg ebben (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267002, 261) | a fogságból búskomoran, defekttel jött haza a télen! […] Azóta csak van, csak hallgat (1956 Urbán Ernő C4486, 846) | [a szomszédasszonynak] komoly szerepe lehet abban, hogy a rossz közérzetű, búskomor, furcsán viselkedő szomszédját rábeszélje, vegye fel a telefont és szóljon a háziorvosának (1999 Magyar Hírlap CD09).
2a. (rég, Orvos) ’depressziós kórképre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ A melancholikus téveszmék kedélyhangulati változásoknak másodlagos folyományai. A búskomor téveszmék itt a lehangolt önérzetből származnak. (Kicsinyességi és önvádlási deliriumok) (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267003, 138) | Buskomor rohamban öngyilkossággal vetett véget életének (1894 PallasLex. CD02).
Vö. CzF. ~, búskomoran; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.