beledöglik tn ige 16c8

1. ’〈állat〉 elpusztul, megdöglik vmitől’ ❖ [a lábtörés] olyan állapotban is mutatkozott már, hogy a ló négy órával a lenyergelés után beledöglött (1859 Petheő Dénes 8365001, 10) | Mihelyt megpillantja a verekedést egy harmadik kos, siet a gyengébb védelmére s úgy vékonyba döfi az erősebbet, hogy az menten belédöglik (1911 Malonyay Dezső CD07) | Volt itt régebben egy nagy kandúr […], az megette a patkány fejét, és beledöglött(1966 Fekete István 9142005, 62).

1a. (túlzó is) ’〈állat vízbe, sárba stb.〉 belefullad’ ❖ Lajos Péter tehene az Nagy Ér nevezetű folyóvízbe belédöglött (1788 A rendtartó székely falu 7154053, 216) | Áragy Tisza, áragy Duna! Hagy dögő’jön bele a vín kutya (1877 Koszorúk az Alföld vadvirágaiból C2479, 34) | beledöglik a ló a feneketlen sárba (1932 Gesztelyi Nagy László CD10) | A kúsza valón tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább, de itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát (1937 Rónay György 9573102, 14).

2. (durva) ’〈éhezésbe, betegségbe, fájdalomba〉 belehal vki’ ❖ ha valaki kidül a sorból, beledöglik a nyavalyákba (1932 Kassák Lajos CD10) | Már majdnem beledöglöttem az éhségbe (1948 Aczél Tamás 2052023, 70) | [Dédnagyapám a fronton] majdnem beledöglött a tífuszba (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. (túlzó) ’nehéz munka, nagyfokú, hosszú időn át tartó megterhelés, kínzó érzés stb. következtében testileg v. lelkileg tönkremegy’ ❖ nem bírom tovább. Beledöglöm ebbe, ha sokáig tart! Nem arra születtem, hogy húzzam az igát, mint a barom! (1965 Polgár András 1121005, 33) | ha ezt a rezervátumot is elveszik tőlem, bele fogok dögleni a tehetetlenségbe (1995 Magyar Hírlap CD09).

2b. (fenyegetést tartalmazó főmondathoz kapcsolódó, következményes jelentéstartalmú mértékhatározói mellékmondatban) (durva) ’〈vmely cselekvés nagy mértékének, súlyosságának a kif-ére〉’ ❖ Most én fogok beszélni, hogy beledögölsz! (1884–1885 Egymillió bolondság C1559, 17) | – Add át rögtön a szent nyakláncot – kiáltott vissza Baruti. – Ha nem teszed, e vascsövön át úgy pofán köplek, hogy beledöglesz (1920 Laczkó Géza CD10).

J: belepusztul.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beledöglik tárgyatlan ige 16c8
1.
〈állat〉 elpusztul, megdöglik vmitől
[a lábtörés] olyan állapotban is mutatkozott már, hogy a ló négy órával a lenyergelés után beledöglött
(1859 Petheő Dénes)
Mihelyt megpillantja a verekedést egy harmadik kos, siet a gyengébb védelmére s úgy vékonyba döfi az erősebbet, hogy az menten belédöglik
(1911 Malonyay Dezső)
Volt itt régebben egy nagy kandúr […], az megette a patkány fejét, és beledöglött
(1966 Fekete István)
1a. (túlzó is)
〈állat vízbe, sárba stb.〉 belefullad
Lajos Péter tehene az Nagy Ér nevezetű folyóvízbe belédöglött
(1788 A rendtartó székely falu)
Áragy Tisza, áragy Duna! Hagy dögő’jön bele a vín kutya
(1877 Koszorúk az Alföld vadvirágaiból)
beledöglik a ló a feneketlen sárba
(1932 Gesztelyi Nagy László)
A kúsza valón tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább, de itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát
(1937 Rónay György)
2. (durva)
〈éhezésbe, betegségbe, fájdalomba〉 belehal vki
ha valaki kidül a sorból, beledöglik a nyavalyákba
(1932 Kassák Lajos)
Már majdnem beledöglöttem az éhségbe
(1948 Aczél Tamás)
[Dédnagyapám a fronton] majdnem beledöglött a tífuszba
(2000 Magyar Hírlap)
2a. (túlzó)
nehéz munka, nagyfokú, hosszú időn át tartó megterhelés, kínzó érzés stb. következtében testileg v. lelkileg tönkremegy
nem bírom tovább. Beledöglöm ebbe, ha sokáig tart! Nem arra születtem, hogy húzzam az igát, mint a barom!
(1965 Polgár András)
ha ezt a rezervátumot is elveszik tőlem, bele fogok dögleni a tehetetlenségbe
(1995 Magyar Hírlap)
2b. (fenyegetést tartalmazó főmondathoz kapcsolódó, következményes jelentéstartalmú mértékhatározói mellékmondatban) (durva)
〈vmely cselekvés nagy mértékének, súlyosságának a kif-ére〉
Most én fogok beszélni, hogy beledögölsz!
(1884–1885 Egymillió bolondság)
– Add át rögtön a szent nyakláncot – kiáltott vissza Baruti. – Ha nem teszed, e vascsövön át úgy pofán köplek, hogy beledöglesz
(1920 Laczkó Géza)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások