bemocskol ts ige 1a

1. ’〈erősen szennyező anyag(gal)〉 beszennyez, mocskossá tesz vkit v. vmit’ ❖ szájokba tisztátalon dolgot vettenek, hogy másokat le-pökvén, bé-mutskoljanak (1785 Magyar Hírmondó C0273, 554) | a’ ténta bemocskol tiszta ruhát (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1547, 247) | Hogy föl nem pofoztam, annak köszönheti, mert nem akarom tenyeremet bemocskolni piszkos pofájával (1848 Petőfi Sándor 8366476, 160) | bemocskol a nyers latyak (1989 Sziveri János 2001009, 46).

1a. (kissé rég) ’〈állat vmely helyet〉 ürülékével beszennyez, mocskossá tesz’ ❖ [Az orangután,] ha ágyát bemocskolta, vásznat keresett, s azzal vagy szalmával mindjárt feltörölte (1848 Peregriny Elek 8360026, 67) | [az öregasszony] zsémbelt a fecskékre, akik bemocskolják a fehér falat (1898 Gyarmathy Zsigáné C1957, 120) | [a fürjek] könnyen eltarthatók, a szobát avagy kalitkájukat alig mocskolják be (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2. (pejor) ’〈(megbecsült) személyt v. dolgot, pl. eszmét, erkölcsi értéket (cselekedetével)〉 lejárat v. meggyaláz’ ❖ Iſtennek leg ſzebb képe, tiſztátalan gondolatokkal, gyálázatos kivánságokkal és képtelenségekkel -kevertetik és motskoltatik (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190034, 98) | ne sértegesse mások becsületét; ne mocskolja be, ne támadja meg azt akár vigyázatlan akár szántszándékkal tett irása vagy kinyilatkoztatása által (1833 Kunoss Endre 8260037, 114) | mi vitt e gyűlöletbe téged? Engem mily rágalom mocskolt be, csakugyan? Beszélj, hogy végre már tisztázhassam magam (1964 Jékely Zoltán ford.–Corneille 9278107, 313).

J: bemocskít, beszennyez.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

bemocskol tárgyas ige 1a
1.
〈erősen szennyező anyag(gal) beszennyez, mocskossá tesz vkit v. vmit
szájokba tisztátalon dolgot vettenek, hogy másokat le-pökvén, bé-mutskoljanak
(1785 Magyar Hírmondó)
a’ ténta bemocskol tiszta ruhát
(1817 Édes Gergely ford.Horatius)
Hogy föl nem pofoztam, annak köszönheti, mert nem akarom tenyeremet bemocskolni piszkos pofájával
(1848 Petőfi Sándor)
bemocskol a nyers latyak
(1989 Sziveri János)
1a. (kissé rég)
〈állat vmely helyet〉 ürülékével beszennyez, mocskossá tesz
[Az orangután,] ha ágyát bemocskolta, vásznat keresett, s azzal vagy szalmával mindjárt feltörölte
(1848 Peregriny Elek)
[az öregasszony] zsémbelt a fecskékre, akik bemocskolják a fehér falat
(1898 Gyarmathy Zsigáné)
[a fürjek] könnyen eltarthatók, a szobát avagy kalitkájukat alig mocskolják be
(1933 Az állatok világa ford.)
2. (pejor)
(megbecsült) személyt v. dolgot, pl. eszmét, erkölcsi értéket (cselekedetével) lejárat v. meggyaláz
Iſtennek leg ſzebb képe, tiſztátalan gondolatokkal, gyálázatos kivánságokkal és képtelenségekkel -kevertetik és motskoltatik
(1773 Kónyi János ford.Fénelon)
ne sértegesse mások becsületét; ne mocskolja be, ne támadja meg azt akár vigyázatlan akár szántszándékkal tett irása vagy kinyilatkoztatása által
(1833 Kunoss Endre)
mi vitt e gyűlöletbe téged? Engem mily rágalom mocskolt be, csakugyan? Beszélj, hogy végre már tisztázhassam magam
(1964 Jékely Zoltán ford.Corneille)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások