dühös mn 15C
1. ’(sértettségében, elégedetlenségében stb.) ellenséges indulattól fűtött 〈személy, csoport〉’ ❖ Itt Község nem dühös, elégſzik sorsával (1772 Orczy Lőrinc 7249005, 21) | jöttek Veli, ’s a’ dühös Arszlán, Az buzogányt, ez pörgetvén félholdu szekerczét. Ennél még dühösebb embert nem szűle török nő (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 116) | Arcza elborult, harag és fájdalom czikkázott át rajta s dühösen dobbantott a lábával (1900 Vértesi Arnold 8520008, 112) | A gépész és az etető dühösen vitatkoztak, a többi munkás pedig felszabadultan nyújtózott (1955 Tatay Sándor 9704001, 46) | Számolj tízig, ha dühös vagy, mielőtt cselekednél (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rendsz. -ra/-re ragos határozóval állítmányként) ’vkire mérges, haragját vki ellen fordító 〈személy, csoport〉’ ❖ ezen magyar hadseregben nagy volt már a harczvágy, mondhatni, dühösek voltak a lázadók ellen (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | apád dühös reátok, amiért mindketten elszöktetek (1854 Jókai Mór CD18) | a búr kapzsi s a műveltségre dühös rabszolgatartó pásztorfajta (1907 Ignotus 9270002, 12) | Mintha az egész világra dühös lett volna Csinosi miatt (1918 Krúdy Gyula CD54) | Mikor elindult, dühös volt Irma nénire, amiért a szabad idejét is ellopja tőle (1954 Vidor Miklós 9778001, 63).
1b. ’ellenséges indulatoktól fűtött, mérges személyre jellemző 〈arc, megnyilvánulás〉’ ❖ láttam bé lépni dühös ábrázattal Spitameneſt (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 132) | ez ellen nincs menekvés! (Dühös tekintettel ég felé.) Isten! Isten! imádság-e vagy káromlás, mit e kebel feléd intéz, nem tudom (1841 Teleki László² 8473003, 148) | a gyötrelem fájdalmas dühös ordításba csap át (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 145) | lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy idegesen, szinte dühös vitába keveredtem a drága jó anyámmal, akivel inkább el kellett volna kerülni a vitát (2000 Rubicon CD17).
1c. ’haraggal párosuló v. annak kitörésében tetőző 〈érzés, lelkiállapot stb.〉’ ❖ a’ népnek dühös indúlatja’ (1787 Pálóczi Horváth Ádám 7257021, 65) | már érzeni kezdte hatalmát Égő szomjának, ’s dühös éhségének (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 79) | szája szögletét lefelé görbítette a dühös gőg (1908 Herczeg Ferenc 9241007, 36) | – Az a mennybéli, jóságos Isten áldjon meg téged, mondd meg hát végre, hogy mit akarsz tőlem? – csapott át János hirtelenül holmi dühös rimánkodásba (1961 Füst Milán 9161044, 67).
2. ’felbőszült, felingerelt 〈állat〉’ ❖ valami pokolbéli dhs állat (1775 Kovács Ferenc¹ ford. 7193002, 87) | nem ládd A dühös bikát, hogy jön egyenesen rád? (1846 Arany János 8014001, 134) | egy dühös vén ártány (1895 Mikszáth Kálmán 8312008, 41) | egy vadállattal találta szemben magát, mely dühösen tört feléje a bokrok közül (1952 Németh Andor ford.–Dreiser 9480005, 26) | A dühös méheket le lehet csillapítani, ha a röplyukat medve- vagy mókushájjal kenik be (1999 Magyar néprajz CD47).
2a. ’ilyen állatra jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ az ebek viadalra ki-jnek Futnak ugatva felénk, mérgeket önt’ni belénk. R’ánk mihelyenn törnek, dühösen faldosva gyötörnek (1792 Magyar Kurír 7446057, 1328) | [a szelindek] dühös ugatással rohant a kapunak (1846 Jókai Mór CD18) | Reggel és este, sőt némelykor éjjel is, fel-felhangzó rettenetes jajgatásuk és dühös rikoltozásuk valósággal gyűlöletessé teszik ezeket az állatokat [ti. a csimpánzokat] (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a farkasok dühösen vetették magukat a rácsokra (1992 Szinák János–Veress István CD59).
3. (Orvos is/nyj) ’veszettségben szenvedő 〈állat〉’ ❖ dühös avagy veſzett kutyák (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 186) | a’ dühös Farkaſt is vagy el-ltték, vagy az magábann el-veſzett (1796 Bécsi Magyar Merkurius 7396031, 323) | A’ dühösség’ mérge nem csupán a’ nyálban van, hanem a’ dühös kutyának vérében is (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310012, 228) | Erdélyben azt, hogy megvész, így mondják: megdühüdik; veszett kutya: dühüs kutya (1932 Viski Károly C6653, 126) | A népi fölfogás szerint megvész az, akit beteg állat megmar, aki a beteg kutya nyálába tapos, aki dühös kutya meleg nyomába lép (1982 NéprajziLex. CD47).
4. (rég, Orvos is) ’ön- és közveszélyes állapotában gátlástalanul tomboló, őrjöngő 〈elmebeteg személy〉’ ❖ Úgy lehet néznünk a’ részegséget, mint egy bizonyos ideig tartó valóságos őrűlésnek nemét. Ebbenn az állapotbann, némellyek dühös bolondok (1808 Diószegi Sámuel 8105006, 123) | [a nyugtalan mozgás] a dühös betegnél belső ingerek folytán önként, minden fáradtság vagy az akarat befolyása nélkül folyik le (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267002, 266) | átmennek a „dühös bolondokhoz”. Akikre kényszerzubbonyt adtak, a fal tövében ülnek (1958 Rónay György 9573134, 197).
5. (rég) ’pusztító erejű, tomboló 〈(természeti) jelenség〉’ ❖ dühös ſzélvéſz (1783 Molnár János 7445002, 66) | semmi nincs közönségesebb, mint a dögvész (pestis), melly minden rothasztó lázak közt legdühösebb (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Dühös vihart kavart a nyár (1924 Zsolt Béla 9807001, 9).
6. (rég) ’féktelen, szenvedélyes 〈érzelem, megnyilvánulás〉’ ❖ Sokan megnyugodtak osztán a házasságban, kik egybekelésüknek idején egymást kevéssé szenvedhették, ellenben sokan kétfelé szakadtak azok közül, kik kézfogásukkor egymáshoz dühös szeretettel viseltettek (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 28) | „Aki a szent cserebülyt, Rovarok közt népszerűt, Egy igazi népbarátot Utál, testén el nem tűr, Kést neki!” Dühös taps hangzott fel rá, s utána énekelte mindenki, még Puskin is (1879 Jókai Mór CD18) | a szegény, kiéhezett teremtés oly dühös, kétségbeesett, őrjöngő sietséggel kezdi benyelni az ételmaradékot, hogy egy percz alatt már csak az üres tál fenekét nyalogatta (1886 Hasznos Mulattató 8630002, 4).
J: dühödt.
Sz: dühösít, dühösödik.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. düh; ÉKsz.; SzT. ~, dühösen; ÚMTsz.