elfagy tn ige 2a8 

1. ’〈növény (része) v. növények tömege〉 fagy miatt súlyos kárt szenved, ill. elhal, tönkremegy’ ❖ gyakorta az els Palánták a’ korabeli vetés, és a’ meleg ágyaknak hideg ellen való elegend védelmezéſeik fogyatkozáſa miatt el-fagynak (1790 Dohánytermesztésről 7406001, 6) | Az elfagyott telelő [szőlő]venyikét megesmerni arról, ha azt ketté vágjuk, ’s ha a’ mettzésen szép zőld, úgy semmi baja sints; de ha fekete vagy barna, – elfagyott (1805 Pethe Ferenc 8364018, 420) | elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok (1938 Radnóti Miklós 9543124, 52) | nem lesz egy szem barack sem az idén, mind a száz fa elfagyott (2001 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈termés (egy része)〉 a (virágzó) növény(zete)t ért fagykár miatt az adott évben megsemmisül’ ❖ rosz termés volt, nagy a szárazság, zabunk nem lesz, a kukoricza kiszáradt, a szőlőt elverte a jég, a gyümölcs elfagyott (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Jött a hatvanhárom, akkor volt a nagy fagy, minden termésünk elfagyott (1887 Vasárnapi Újság C7401, 57) | az egész szőlőtermés elfagyott (1912 Pesti Napló okt. 10. C6670, 11) | az elmúlt öt évben kétszer fagyott el a termés 80-90 százaléka (2007 Népszava jan. 22. C7470, 5).

1b. ’〈nedvességet tartalmazó dolog〉 fagyottá(, és emiatt fogyaszthatatlanná, ill. használhatatlanná) válik’ ❖ Ezért a fáért jöttek [a cinegék] minden augusztus végén, szeptember elején messze, messze földről s maradtak, míg a bogyó el nem fagyott (1926 Feszty Árpádné CD10) | az idei télen csak azért nem fagyott el a pincében tárolt élelem, mert enyhébb volt az időjárás (1965 Népszava ápr. 29. C4829, 4) | a mostoha télben mintegy 20 millió [készülő] tégla fagyott el (1980 Népszava máj. 4. C7445, 5).

2. ’〈végtag, kiálló testrész〉 fagyást szenved, fagyásossá válik’ ❖ Gyakorta meg-trténik, hogy kemény téli idben embernek keze vagy lába, vagy egyſzer ’s mind a’ kett úgy el-fagy, mint a’ hús a’ ſzabad ſzellön (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 467) | [A télre Zimonynál maradt seregben] kinek keze, kinek lába, kinek órra, ’s füle fagyott el (1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0170, 249) | e napon 4 ember vesztette el a századból az orrát: és hánynak fagyott el keze, lába! (1865 e. Jósika Miklós 8212020, 19) | A lábuk vörös volt, a hideg véresre csípte. Szomorú, aggodalmas arccal vizsgálták, mozgatták a hüvelykujjukat, hogy nem fagyott-e még el (1917 Kortsák Jenő CD10) | Csavargásai során a bal lába elfagyott, három ujját amputálni kellett (2001 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’〈ember v. állat〉 fagyhalált szenved, a nagy hidegtől elpusztul’ ❖ olly havas-eső volt itt, hogy a’ megázott lovak és szarvas marhák közzűl sok megfagyott ’s a’ hozzánk Ujhelyhez 1 1/2 órányira fekvő Rákóczyak Sáros Patakján eggy Compactor [= könyvkötő] (ki épen szüretére ment-ki), a’ gulyás bojtár, két legényke, és még eggy valaki. Öszveséggel öt ember fagya-el Patakon (1825 Kazinczy Ferenc C4936, 447) | [célszerű] töltsér által csöpögtetni be nekik [ti. a méheknek] a’ mézet, hogy ne háborittassanak meg, és el ne fagyjanak (1835 Vajda Péter C4660, 97) | még az őzek is elfagytak az erdőn (1890 Terescsényi Gyula C4116, 110).

2b. (rendsz. ign-i alakban) (ritk) ’〈ember (testrésze)〉 erősen átfázik, átfagy’ ❖ Mivel emezek [ti. a vízből kimentett hajótöröttek] ſzegények egéſzſzen el-fagyottak valának; Royen Uram még le-is vetkezteté nedves ltözetekbl, s maga ruhájába ltözteté ket (1781 Magyar Hírmondó C0269, 240) | nem bírom a gyalogolást, mert már a lábaim el vannak fagyva (1875 Jókai Mór CD18) | Panna elfagyott kezében csak táncolt, reszketett a kulcs, de nem birt a zárba találni (1933 Gelléri Andor Endre 9179003, 44) | percekbe telik, mire sikerül kilazítanom a csatot; Dramburg és Stargard között annyira elfagytak az ujjaim (1971 Mészöly Miklós 9439003, 752).

3. (vér alannyal) (kissé rég, irod) ’〈annak kif-ére, hogy érzelmileg, lelkileg megdermed, lebénul vki〉’ ❖ Szörnyítt tsuda nagy dolgot ſzemlélek elttem. […] Nekem rettegteti minden Testem’ az irtózás, és el-fagy vérem erembenn (1808 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0830, 94) | Látja Hasszán [a harcoló lány elestét] s elfagy vére, Visszaborzad s megfordúl; Int, s nyomában intésére Népe zajgással tolúl (1823 Kölcsey Ferenc 8253014, 109) | Sándor ereiben ez ujság hallására […] elfagyott a vér (1865 Bartalus István C0848, 129) | Láték kigyókat, isszonyú gomolyba’, És nemre, fajra legkülönbözőbbet, Hogy vérem elfagy, csak reá gondolva (1883 Szász Károly² ford.–Dante C3835, 355) | Óh Zeus édes igéje, mi jót hozol a sok arannyal tündöklő kincses Delphiből Thébának? Remegek, szivem elszorul, elfagy a vérem (1924 Babits Mihály ford.–Szophoklész CD10).

3a. (rég, irod) ’〈(vkinek) a szíve, lelke〉 érzéketlenné, rideggé válik’ ❖ a’ róllad való gondolat mint olvasztja-fel el-fagyott szívemet (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 8) | Nem lél segélyt a’ szennyezett. Nem, a’ ki a’ más tulajdonát, Hölgyét, cselédit, barmait, Orúl vagy nyilt arcczal, rabolja. […] Nem, a’ ki jámbor szenvedőnek Enyhítni rest gyötrelmeit, ’S elfagyva látja folyni könnyét (1823 Kazinczy Ferenc C0031, 341) | Ajánlatodra lelkem elfagyott (1880 Dobsa Lajos C0667, 242).

3b. (kissé rég, irod) ’〈vmely lelki folyamat, érzés, megnyilvánulás〉 félelem, érzelmi megrázkódtatás stb. miatt hirtelen abbamarad, megszakad, ill. megdermed, lefagy vki’ ❖ Nincs piros bor, hogy hevítse keblem, ajkaim közt elfagy a kelő dal (1823 Kölcsey Ferenc 8253019, 118) | a’ serény mükedvelők szivében nem fagyott el a’ tettvágy érzete (1842 Pesti Hírlap CD61) | Minden szó mérges fullánk, minden szó a vérig, az elevenig hat. Abellino sápad, és elfagy a dühtől (1853 Jókai Mór CD18) | [Csabának] a mosolygás egyszerre elfagyott az ajkán. Elhalványult, elsáppadt (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 190) | Csak jókedvem fagyott el, nem a hit, még fordítom sorsomat jóra (1956–1965 Nagy László² 9473082, 46).

4. (rég) ’〈álló- v. folyóvíz (felszíne)〉 jéggé válik, megfagy; befagy’ ❖ a’ vizek mindenütt úgy el-fagytanak, hogy a’ leg terhesebb szekerek is a’ jégen járhatnak (1795 Bécsi Magyar Merkurius C0344, 163) | [Árokalján] már vólt két Tél, kétſzer a’ vizünk el-fagyott, Kétſzer olvadt-fel a’ Jég, ’s kétſzer el hagyott, Talám akar lenni harmad ſzori Tél is, Oh félek! (1811 György László C1968, 161) | Esztergom közelében, két malom hét őrlő eszközzel ellátva – mely malmok a vizet egy tóból nyerik, a melyben a vizek legnagyobb hidegben sem fagynak el – […] nyilvános árverés utján fog a felsőbbség helybenhagyásának fentartása mellett két évre bérbe adatni (1866 Vasárnapi Újság C7380, 404).

4a. ’〈annak kif-ére, hogy a kútban, csőben stb. levő víz megfagy v. befagy, ill. (műszaki) eszköz, berendezés stb. a benne v. rajta megfagyott víztől, nedvességtől működésképtelenné válik v. tönkremegy〉’ ❖ Kereſturonn, Peſthez másfél mértföld távolſágra, mind el-fagytanak a’ kútak (1799 Magyar Kurír C0335, 126) | [Eger városában az öt kerekű malom, amely] soha el nem fagy, […] haszonbérbe adatik (1849 Március Tizenötödike C4809, 168) | Ha elfagy a vezeték, a kiömlő klórgáz a tüdőre száll (1947 Szabad Nép jan. 10. C1539, [1]) | Ha a vízórát nem megfelelően védett üregben helyezték el, ha a vezetékek a földfelszínhez közel futnak – elfagynak (1979 Népszabadság nov. 4. C7829, 18) | [A nyírjákói iskolában] a még meglévő hárommázsányi tüzelő csak arra elég, hogy a tartós hidegben ne fagyjon el a [fűtő]rendszer (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. ~, elfagyott; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. elfagyik