brúgó¹ mn-i ign, mn és fn (rég v. nyj)

I. mn-i ign → brúg.

II. mn 1A

’tompa, morgó, mély 〈hang〉, ill. ilyen hangú 〈hangszer〉’ ❖ Az eggyik fűzfa sípon, a’ másik brúgó dudán játszotta-el a’ Clarinet szép módusát (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 465) | Imre mély brugó hangon kiséri az éneket (1895 Gárdonyi Géza C1826, 36).

III. fn 1A (rendsz. birtokszóként)

1. ’tompa, morgó, (férfi)hang, ill. mély regiszter’ ❖ gordon brúgóját (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 952) | a pedalbassz brúgói bődülnek bele olykor (1855 Jókai Mór C2875, 113) | Kocsis! – szólott ekkor Pósa a felháborodásnak és keserüségnek legmélyebb brugóján, maga nem tudja az utat (1897 Gárdonyi Géza C1845, 94).

2. ’nagybőgő, gordon¹’ ❖ Bg: gordon, brúgó (1792 Kisded szótár C0816, 28) | a’ lakodalmaknál ő húzza a’ brúgót (1845 Eötvös József 8126001, 26) | Úgy játszik ez a leány a brúgón, mint egy valóságos cigány (1895 Jókai Mór CD18) | csukják le a zongora fedelét, sűllyesszék vissza a zsákba azt a brugót, s Angelika is tegye le hóna alól a hegedűjét (1930 Sárközi György CD10).

3. (ritk) ’morgós természetű, házsártos ember’ ❖ [a mester] nagy Borkulacs, Roszsz Brúgó vólt éltébe (1807 Kisfaludy Sándor C2698, 126) | az agg brúgó a’ fejedelemné (1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller C4182, 83).

ÖU: öreg~.

Sz: brúgós, brúgózik.

Vö. CzF.; ÉrtSz. brúgó¹; TESz. brúgó²; ÉKsz. brúgó¹; ÚMTsz.

brúgó¹ ❖ melléknévi igenév, melléknév és főnév (rég v. nyj)
I. melléknévi igenév → brúg
II. melléknév ◦ 1A
tompa, morgó, mély 〈hang〉, ill. ilyen hangú 〈hangszer〉
Az eggyik fűzfa sípon, a’ másik brúgó dudán játszotta-el a’ Clarinet szép módusát
(1811 Kazinczy Ferenc)
Imre mély brugó hangon kiséri az éneket
(1895 Gárdonyi Géza)
III. főnév ◦ 1A (rendsz. birtokszóként)
1.
tompa, morgó, (férfi)hang, ill. mély regiszter
gordon brúgóját
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
a pedalbassz brúgói bődülnek bele olykor
(1855 Jókai Mór)
Kocsis! – szólott ekkor Pósa a felháborodásnak és keserüségnek legmélyebb brugóján, maga nem tudja az utat
(1897 Gárdonyi Géza)
2.
Bg: gordon, brúgó
(1792 Kisded szótár)
a’ lakodalmaknál ő húzza a’ brúgót
(1845 Eötvös József)
Úgy játszik ez a leány a brúgón, mint egy valóságos cigány
(1895 Jókai Mór)
csukják le a zongora fedelét, sűllyesszék vissza a zsákba azt a brugót, s Angelika is tegye le hóna alól a hegedűjét
(1930 Sárközi György)
3. (ritk)
morgós természetű, házsártos ember
[a mester] nagy Borkulacs, Roszsz Brúgó vólt éltébe
(1807 Kisfaludy Sándor)
az agg brúgó a’ fejedelemné
(1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller)
ÖU: öregbrúgó
Sz: brúgós, brúgózik
Vö. CzF.; ÉrtSz. brúgó¹; TESz. brúgó²; ÉKsz. brúgó¹; ÚMTsz.

Beállítások