brúgó¹ mn-i ign, mn és fn (rég v. nyj)

I. mn-i ign → brúg.

II. mn 1A

’tompa, morgó, mély 〈hang〉, ill. ilyen hangú 〈hangszer〉’ ❖ Az eggyik fűzfa sípon, a’ másik brúgó dudán játszotta-el a’ Clarinet szép módusát (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 465) | Imre mély brugó hangon kiséri az éneket (1895 Gárdonyi Géza C1826, 36).

III. fn 1A (rendsz. birtokszóként)

1. ’tompa, morgó, (férfi)hang, ill. mély regiszter’ ❖ gordon brúgóját (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 952) | a pedalbassz brúgói bődülnek bele olykor (1855 Jókai Mór C2875, 113) | Kocsis! – szólott ekkor Pósa a felháborodásnak és keserüségnek legmélyebb brugóján, maga nem tudja az utat (1897 Gárdonyi Géza C1845, 94).

2. ’nagybőgő, gordon¹’ ❖ Bg: gordon, brúgó (1792 Kisded szótár C0816, 28) | a’ lakodalmaknál ő húzza a’ brúgót (1845 Eötvös József 8126001, 26) | Úgy játszik ez a leány a brúgón, mint egy valóságos cigány (1895 Jókai Mór CD18) | csukják le a zongora fedelét, sűllyesszék vissza a zsákba azt a brugót, s Angelika is tegye le hóna alól a hegedűjét (1930 Sárközi György CD10).

3. (ritk) ’morgós természetű, házsártos ember’ ❖ [a mester] nagy Borkulacs, Roszsz Brúgó vólt éltébe (1807 Kisfaludy Sándor C2698, 126) | az agg brúgó a’ fejedelemné (1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller C4182, 83).

ÖU: öreg~.

Sz: brúgós, brúgózik.

Vö. CzF.; ÉrtSz. brúgó¹; TESz. brúgó²; ÉKsz. brúgó¹; ÚMTsz.

brúgó¹ melléknévi igenév, melléknév és főnév (rég v. nyj)
I. melléknévi igenévbrúg
II. melléknév 1A
tompa, morgó, mély 〈hang〉, ill. ilyen hangú 〈hangszer〉
Az eggyik fűzfa sípon, a’ másik brúgó dudán játszotta-el a’ Clarinet szép módusát
(1811 Kazinczy Ferenc)
Imre mély brugó hangon kiséri az éneket
(1895 Gárdonyi Géza)
III. főnév 1A (rendsz. birtokszóként)
1.
tompa, morgó, (férfi)hang, ill. mély regiszter
gordon brúgóját
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
a pedalbassz brúgói bődülnek bele olykor
(1855 Jókai Mór)
Kocsis! – szólott ekkor Pósa a felháborodásnak és keserüségnek legmélyebb brugóján, maga nem tudja az utat
(1897 Gárdonyi Géza)
2.
Bg: gordon, brúgó
(1792 Kisded szótár)
a’ lakodalmaknál ő húzza a’ brúgót
(1845 Eötvös József)
Úgy játszik ez a leány a brúgón, mint egy valóságos cigány
(1895 Jókai Mór)
csukják le a zongora fedelét, sűllyesszék vissza a zsákba azt a brugót, s Angelika is tegye le hóna alól a hegedűjét
(1930 Sárközi György)
3. (ritk)
morgós természetű, házsártos ember
[a mester] nagy Borkulacs, Roszsz Brúgó vólt éltébe
(1807 Kisfaludy Sándor)
az agg brúgó a’ fejedelemné
(1823 Toldy Ferenc ford.Schiller)
ÖU: öregbrúgó
Sz: brúgós, brúgózik
Vö. CzF.; ÉrtSz. brúgó¹; TESz. brúgó²; ÉKsz. brúgó¹; ÚMTsz.

Beállítások