bámul ige 1a
1. ts ’(csodálkozva,) magáról megfeledkezve, hosszasan néz vkit, vmit’ ❖ az egész izzadozást csak szájtátva bámulta (1813 Katona József 8226003, 199) | Nagymessze tőlem egy ember kaszál; […] most idenéz, Engem bámul (1846 Petőfi Sándor 8366225, 26) | vakitóan szép volt a fiatal asszony s a herczeg szüntelenül bámulta, teljesen elfeledve mindent, a mi körülötte történik (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536003, 267) | Leültek a fotelba, és szótlanul bámulták egymást (1962 Fejes Endre 9139001, 226) | Mit bámul engem? (1983 Polgár András 1121002, 57).
1a. tn bámul vkire, vmire ’ua.’ ❖ A látás határa körülted eltévet, A rád bámult nézés hunyorgó szemmé let (1801 Bessenyei György¹ 7044014, 35) | [az ifjú] nagy gyönyörét nem találja abban, hogy a holdra bámulhat (1836 Táncsics Mihály 8463007, 4) | az asztalra bámult, ahonnan a félbemaradt jegyzőkönyv kövér betűi meredtek rá (1893 Papp Dániel 8354001, 43) | egy nyáj riadalmával bámultunk a katonákra (1956 Gergely Mihály 2005073, 693) | Mit bámul így rám? (1985 Eörsi István 9125029, 59).
1b. tn ’(gondolataiba merülve) hosszasan, elmerengve néz vhova’ ❖ Bámulva kergetjük álmunk’ tarka képét (1804 Berzsenyi Dániel 8054057, 69) | kávéházba ülni bámulni (1837 Tóth Péter 8491003, 279) | Olyan ő, mint az alföldi gulyás, ki görbe botjára támaszkodva, órákon át bámul a nagy mindenségbe (1890 Varga Mihály 8511002, 60) | Pösze meg csak bámul, les hunyorogva (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 75).
1c. tn (biz) ’bámészkodva, elmélázva tétlenkedik’ ❖ [Lőrinc] mosolygott, bámult, elmélkedett, fütyörészett a csúcsos sziklán (1867 Tolnai Lajos 8483015, 130) | Mint szétszedett szirmai a megszáradt virágnak, Olyanok a tetőn a barnúlt cserepek, S nekem mert csendesen bámulni szeretek, Elég a háztető is, hogy semmit se csináljak (1917 Szép Ernő 9665057, 105) | Anna (inasokhoz): Mit bámulsz, négy mamlasz?! Seperjek helyetted?! (1970 Határ Győző 9227001, 89) | Elgyújtottuk a tüzet, de nem is igen érdekelt bennünket, csak egymást néztük, álltunk, bámultunk, beszélgettünk mosolyogva (1982 Géczi János 1058001, 308).
2. ts ’csodálatosnak tart, csodál vmit, vkit’ ❖ Nagy dolgot tehet kedvét bámulva tekíntik (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 17) | A’ Magyar kőntős mindenűtt egyaránt bámultatik és szerettetik, maga valóságos szépségéért (1792 Mátyási József 7221026, 83) | az ifju Mátyás, kinek elmebeli tehetségeit mindenki bámulta, – méltó fia volt a hős apának (1847 Remellay Gusztáv 8391003, 81) | bámultam és irigyeltem őt, mint a hogy a szegény, szürke veréb irigyli a sast, mikor az a végtelen magasságok felé repül (1908 Rákosi Viktor 8387005, 156) | Arany Jánoshoz mindnyájan iskolába járhatunk. Járunk is; szájtátva bámuljuk félelmetesen biztos szemét és kezét (1982 Nemes Nagy Ágnes 9479032, 28).
2a. tn ’(elismerően) csodálkozik, ámul, meglepődik (vmin)’ ❖ annyira fog azon [ti. a csillagok sokaságán] bámulni, hogy annál jobban nem lehet (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293001, 73) | olly csodákat müvelt, hogy azokon alig bámulhatni elegendőleg (1830 Széchenyi István 8429005, 255) | Nemsokára a présháznál leszünk, […] a csősz bámulni fog rajtunk (1872 Prém József 8377022, 113) | Majd bámul a kedves főtisztelendője, hogy mi minden bűne van! (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 146) | A kocsis csak bámult, amikor alig egy perc múlva, alighogy legurultak a térségről levezető kockaköves úton, utasa máris megállította (1985 Bodor Ádám 1020005, 41).
Ö: ámul-~, át, be¹, bele, el~, meg~.
ÖU: fel~, ide~, ki~, körbe~, körül~, le~, oda~, rá~, vissza~.
Vö. CzF. ~, bámúlandó · bámulandó, bávúl; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.