bőg ige 2c6 

1. tn ’〈kül. szarvasmarha, ritk. más nagyobb (vad)állat, ill. azok csoportja〉 elnyújtott, mély, erős hangot ad’ ❖ gondos ſzemmel nézgélvén meſzſze le terjedt Zöld völgybenn bg barmait (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 10) | Oroszlán bőgött a sik földeken (1843 Madách Imre 8284001, 34) | A csorda bőgött (1874 Hatvani Imre élete C0566, 31) | Krákogjon, csapkodja bottal a ládát, ha netán a borjú nagyon nyüszögne, makogna, bőgne, vackolódna az anyja után benne, hogy meg ne hallják (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 62) | Ott vannak azok a vadállatok az Állatkertben, és egész nap bőgnek, morognak, üvöltenek bele a levegőbe (1973 Csukás István 9095021, 47) | mintha fölgyulladt volna a tornác, bekötve bőgtek a barmok (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈szarvas〉 párzási ingertől hajtva jellegzetes, erős, elnyújtott hangot ad’ ❖ [a] szarvasok jól bőgnek (1895 Tanos Pál C4089, 88) | Fejüket most ütik össze ingerült hímszarvasok, bőgnek (1956 Nagy László² 9473053, 67) | Gemencen elkezdődött az igazi szarvasbőgés, állítólag úgy bőgnek a szarvasok, mint a gengszterváltás óta még soha (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. tn ’〈ember, kül. gyermek〉(hangosan, panaszosan) sír’ ❖ Fülébe ordítá nevét: Rifke! Rifke! De meg-hólt: már bögöt, vele négy Gyermeke (1787 Gvadányi József C1939, 29) | Én nem élném túl, ha engem úgy megvernének. Hogy mer az a fiú most hazamenni az atyjához? A fiú még azután soká bőgött odahátul (1856 Jókai Mór CD18) | – Hát a leány? – A bocskorai után bőg naphosszant (1906 Krúdy Gyula 9365001, 71) | a szinházban nem csak a szobalányok bőgnek az érzelgős jeleneteknél (1915 Krúdy Gyula C5205, 79) | Treszka te, mit bőgeted már azt a porontyot? – Nem kell ezt bőgetni, bőg ez magától is –, döcögött vissza Treszka az udvarról (1915 Babits Mihály CD10) | [Etelka] olyanokat mondott, hogy öngyilkos lesz, nem bírja elviselni, ha külön vagyunk, hozzám van kötve, nem tud elszakadni, nagyon belém van szeretve. Sírt, bőgött, hisztizett (1982 Géczi János 1058001, 306) | nem azért bőg az újszülött éjszaka, mert rossz (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts ’〈ember〉 sírva, zokogva mond vmit’ ❖ A fia bőgte, ordította, zokogta: – Csalsz, csalsz, csalsz! (1908 Kosztolányi Dezső C2753, 42) | – Nesze itt van… – bőgi, s Lajcsihoz hajítja a megmaradt darabkákat, beszalad a lakásba és az anyja szoknyájába temeti könnyek közt fulladozó arcát. (1923 Molnár Ákos CD10).

3. tn ’hangosan, bőszen v. eltorzult hangon, artikulálatlanul kiabál, ordít, ill. így kiabálva hangzik vmi’ ❖ A Frantzia ki-mondahatatlanul rikóltozott; de mivel amazok a’ nyelvit nem értették, azt gondolták, hogy az iszonyu nagy fájdalom miatt bg (1789 Andrád Sámuel ford. C0616, 102) | Jancsi gazdája bőg, mint a ki megbőszül: Vasvillát, vasvillát!… hadd szúrjam keresztül (1844 Petőfi Sándor C3500, 10) | És tódul a néző ezerszám, Bőg, csattog a vas-torku reklám: „Szenzáció, szenzáció! A zárdaszűz, a vizi ló…” (1906 Kosztolányi Dezső 9359495, 146) | Ott fönn a kereszt alatt bőg egynéhány dajna [= szajha]: názáreti ember volt, ácsmester az apja (1909 Babits Mihály 9014012, 34) | Tangó! Tangó! – bőgött egy pár igazán perverz ifjú (1914 Laczkó Géza CD10) | a labdarúgók úgy bőgtek, mint a sziu-indiánok (1930 Kosztolányi Dezső C5083, 72).

3a. ts ’kiabálva, ordítva mond vmit’ ❖ Meghunnyászkodtak a küzdők, Mint a marakodó ebek, Amikor gazdájok előjön, S rájok bőgi: „Kimenj!” (1844 Petőfi Sándor C3506, 148) | a nép, mely a vesztest cserbenhagyja, pártjára állott és minden torok csak az ő nevét bőgte (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 201) | – Miénk az első szólam, senki el nem veheti tőlünk! Világos?! – Világos – bőgte a kar (1985 Békés Pál 1014003, 66) | naponként bőgte a rádió: „nekem jó, ahogy van” (1995 Országgyűlési Napló CD62).

3b. tn (kissé pejor) ’erősen v. eltorzult hangon énekel’ ❖ a szép Cantorizátio – […] ilyen publice bőgni (1789 Kazinczy László C2554, 359) | A helybeli lágyszivü kántor Elkezdett bőgni, amint még Nem bőgött soha Sem temetéseknél Sem a soksipu orgona mellett (1844 Petőfi Sándor C3506, 138) | Hát így dalolsz te majd? Vesztedre bőgsz (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 279) | A baritonista hamar végzett. Bőgött mint a bivaly (1907 Gárdonyi Géza C1827, 135) | Szeretem, ha danolnak. Amíg bőgnek, nem zabálnak (1956 Lengyel József 9395006, 101).

3c. ts ’hangosan, torzan, üvöltve énekel vmit’ ❖ orgonálni tanúlt, és bggeni Zsóltárt a’ templomban (1798 Endrődy János C1577, 34) | a’ lántorok [!] bőgik a’ Tenort, mint az ökrök (1817 Hasznos Mulatságok C0175, 197) | [a pont-avesnes-i vincellérek] a Marseilleiset bőgve, piros zászló alatt rontottak be Beaulieube (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536001, 9) | a Székely himnuszt teli szájjal bőgő részeg hallgatóim (1989 Csengey Dénes 1028002, 27).

4. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈hangadásra való eszköz, hangszer (hangja)〉 kellemetlenül nagy hangerővel szól’ ❖ a’ harangokat bgették a’ tornyokba (1794 Mátyási József 7221011, 20) | Bőg száz tülök s ezer síp jajveszékel (1910 Nagy Zoltán CD10) | rettentőt bőgött a gyársziréna (1936 Hollós Korvin Lajos CD10) | a bőgő erősítőket tápláló dob, orgona, gitár megjuhászodik, vagy éppen hangjával szétveti a házat (1982 Czakó Gábor 9079001, 136) | éjjel is zúgnak a repülők, bőgnek a szirénák, idehallani (1999 Magyar Hírlap CD09).

4a. ts ’〈hangadásra való eszköz, hangszer〉 nagy hangerővel zeng vmit’ ❖ Várják már a bányában, hogy a gyárkémény ebédidőt bőgjön (1930 Gelléri Andor Endre C4972, 122) | a basszusgitár: dzsuu-dzsuu-dzsuu, ugyanazt a kétnegyedes ütemet bőgte (1982 Czakó Gábor 9079001, 140).

5. tn ’〈tűzzel, nyílt lánggal működő berendezés, ill. motor(ral hajtott gép v. jármű)〉 erőteljes zajt, zúgást v. robajt kelt(ve működik, üzemel)’ ❖ lobog a láng, bőg a katlan (1847 Arany János C0080, 12) | bőgni fog a kályha (1912 Kosztolányi Dezső C5104, 152) | az automobilok éjjel-nappal bőgtek a hegyi úton (1916 Krúdy Gyula CD54) | nyáron az uraság gőzgépei […] bőgnek (1940 Illyés Gyula CD10) | Csutora gázt ad, bőgeti-túráztatja a motort s olyan hirtelenséggel indul, mintha rakéta adná a kezdősebességét (1961 Népszabadság dec. 3. C4813, 2) | 1959. […] Ég a munkaverseny láza, s nagyüzem az, ahol bőgnek a turbinák (1992 Józsa Ágnes 2027048, 47).

5a. ’〈fegyver〉 huzamosabb ideig hangosan, félelmetesen ropog(va), dörög(ve hangzik)’ ❖ minthogy az ágyukat szüntelen böggették, Négy helyen a’ falat keményen döntették (1777 Kónyi János C2731, 166) | mindenfelől bgnek az ágyúk (1793 Magyar Hírmondó C5811, 189) | bőge setét ágyú törököt riogatva falától (1827 Vörösmarty Mihály C4534, 334) | siketitön bögni kezd a gránát S ugy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák (1914 Gyóni Géza 9205018, 37) | először rontottak a drága városra az orosz tankok s bőgtek a némaságba a bűnös ágyúk (1981 Dénes Tibor 9812003, 161).

5b. (irod) ’〈természeti jelenség v. képződmény〉 erőteljes morajló, zúgó, mély hangot hallat’ ❖ Hallod-é Kleombrot’ a’ poklokat bgni? Jupiter haragját lád-é rajtad égni? (1772 Bessenyei György¹ C1076, 104) | Harsánt bgg a’ patak és a’ szél (1805 Farkas Károly ford.–Macpherson C1697, 128) | Zúgva, bőgve törte át a gátot [a Tisza] (1847 Petőfi Sándor C3502, 32) | A vihar bőgött feje fölött s a híd ropogott, recsegett, ingott, mintha minden pillanatban össze akart volna omlani (1901 Eötvös Károly C1614, 101) | mikor a szellő széllé erősödött, egyszerre huhogva, bőgve égnek csapott a tűz (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 5) | bőg a szél (1976 Hajnal Anna 9213022, 27).

6. tn (túlzó) ’messziről megismerszik vmiből, (le)rí vmiről vmi’ ❖ Hisz’ oly világos, szinte bőg, az ügy (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 259) | Szenvedélyes patetikus hangjából, sajátságos tüzű szeméből, ziháló orrlyukaiból szinte bőgött a farkas éhség a hatalom után (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | ezt az otromba levelet, a melyből csak úgy bőgött a bosszúállás … megmutatom a grófnak (1907 Ambrus Zoltán C0596, 31).

J: bömböl.

Ö: el~, fel~, le~.

ÖU: bele~, ki~, végig~, vissza~.

Vö. CzF. ~, bőget, bőgő¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.