csillám fn és mn 3A 

I. fn

1. (Ásv) ’vékony, fényes lemezekben hasadó, más ásványokkal együtt kőzetalkotó szilikátásvány(ok csoportja), ill. ennek az ásványnak a kőzetrétege’ ❖ a timany [= alumínium] rendszerint ércfényü csillámokban tünik elő, mellynek megolvasztására nagyobb hőfok kivántatik, mint az öntött vashoz (1844 Nendtvich Károly 8330007, 192) | ha a csillám (Glimmer) hirtelen széttöretik, vagy széthasittatik, fényes szikrákat lövel ki (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a téveteg szikla egyik oldalában fölfedezett egy réteg macskaezüstöt, amit csillámnak, „Mária-üveg”-nek is neveznek. Azt nagy gonddal kiemelte a kőből; a finom, átlátszó ásványt széthasogatta vékony rétegeire (1872 Jókai Mór CD18) | szűkebb értelemben a muszkovit és biotit ásványokat, a gyakorlatban pedig főképen az elsőt nevezik csillámnak (1893 PallasLex. CD02) | A földkéreg leggyakoribb ásványai a földpátok (49%), a kvarc (21%), a sziget- és láncszilikátok (15%), a csillám (8%) (1998 Természet Világa CD50).

1a. (ritk) ’ilyen ásvány kőzetéből hasított vékony lemez, tábla’ ❖ A roskatag kastélyt […] kívül-belül kicsinosították, az ablakkereteket nem csillámmal, hanem üveggel rakták be (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 341).

1b. ’csillogó szemcse, ill. olyan anyag, amely ilyen szemcséket tartalmaz’ ❖ [A színpadon] hátul egy város ég, a füstbe apró csillámok vannak ragasztva s az szikrázik, szinte pattog a villámfényben (1911 Pásztor Árpád 9519011, 165) | Kristály [ti. hó] szikráz a hegyeken, Csillámmal szórták be nekem A háztetőket angyalok (1983 Tollas Tibor 9818002, 14) | [a bőrtapéta] csillámmal díszített felülettel is készíthető (2000 Lakáskultúra CD39).

2. (rendsz. birtokszóként) (/irod) ’(vminek a) fel-felvillanó fény(e), csillogás(a)’ ❖ Ah! melly kedves kellemmel rémlik elttem Fürednek környéke, mint folynak öszve a’ roppant bértzhalmok a’ Balaton körl, mint jádzik a’ túlpartokon lév épületek’ tsillámja! (1806 Wándza Mihály 8525021, 120) | [az ún. briliántzsúzsok] egyike a legszebb, legpompásabb bogaraknak; szine fekete, aranyos-zöld csikolatu szárnyfedezettel, mellyeknek sűrü pontjai a legszebb drágakövek csillámait játszák (1847 Peregriny Elek 8360014, 267) | [haja] sötétszőke, egy kis aranyvörös csillámmal (1895 Jókai Mór CD18) | [látta] a föl-földobált ezüstnek csillámát a légben (1919 Hatvany Lajos 9229007, 57) | volt egy […] incselkedő csillám a szemében (1965 Németh László² 9485042, 431) | [a nyárfa] rendületlen szövi az anyag ujabb s ujabb hártyáit önmagára egy mintára mindig – csillámra váltva a homályt (1981 Beney Zsuzsa 9043009, 22).

2a. (rég) ’látványos, de mélyebb tartalom nélküli külsőség, csillogás’ ❖ kell-e neki azért pirulni, hogy izlése, akkor még, hamis csillámokon kapott (1816–1824 Kazinczy Ferenc 8228110, 92) | [az ördög] incselkedései viszik gyakran az ember(t) az elvetemültség azon legszélső fokára, hol csillámért, haszonért hatalomért, erényt, becsületet, s hazáját meg tagadja (1859 Deák Ferenc CD51).

3. (/irod, átv is) ’izzó, fénylő szikra’ ❖ egy szép kép csillámjától Lobbant fel egy tekintet (1789 Fazekas Mihály 8138034, 15) | kedve mint a csillám, Megszületve, már enyészik (1838 Garay János CD01) | [A szikratávíróban] a sodronyok elválásakor egy élénk szikracsillám keletkezik; minél nagyobb az oszlop, annál erősebb a csillám (1854 Vasárnapi Újság CD56) | minden évszakot fölragyogtató tűzijáték? Melyik csillámát állítsam még meg a sokszáz, sok százezer közül? (1971 e. Devecseri Gábor 9108015, 52).

3a. (rendsz. birtokszóként) (irod) ’vmely lelki tartalom v. szellemi képesség (erőteljesen megmutatkozó,) apró jele’ ❖ Pestának egy poeta kori versét láttam falon függni, anyja tiszteletére írá. Olvastam vággyal, ha valami csillámot találnék, nem találtam (1837 Tóth Péter 8491002, 157) | Egyetlen csilláma a meglepetésnek nem mutatkozott arcán (1865 Jókai Mór CD18) | A speciális erdélyi észt báró Kemény János és Horváth Gyula képviselték parlamentünkben, […] mind a kettő a lángelme bizonyos csillámaival (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | az öröm csilláma derült föl arcán (1928 Hajdu Henrik ford.–Haukland CD10).

II. mn (ritk)

’ilyen ásványi anyagból való 〈szigetelés〉’ ❖ Az egyes szegmenseket egymástól és a kollektor testtől azbeszt, csillám, sajtolt papir, fibrin és más hasonló szigetelő anyagok közbeiktatásával szigetelik (1895 PallasLex. CD02).

ÖU: arany~, jég~.

ÖE: ~ablak, ~bogár, ~kő, ~por.

Sz: csillámú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csillámlik; ÉKsz.