csupaszodik tn ige 12a
1. (ritk) ’(fokozatosan) meztelenné, ruhátlanná válik’ ❖ Tsupaszodom: Nudor, denudor (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 101) | ha a munkába indulókat egy női bemondó azzal kecsegtetné, hogy a kánikulában bízvást számíthatnak shortig csupaszodott, szőrös hímlábakra, azt éppoly kevéssé érteném, mint a mostani áttetsző blúzokra, tapadó topokra való – merőben egyoldalú – utalást (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég, ritk) ’(fokozatosan) kopaszodik, ill. szőrét, bolyhát veszti’ ❖ Csupaszodik: kopaszodik (1844 Somogyi Antal C3754, 31) | szürke öltönyöm is csupaszodni kezd (1858 Frankenburg Adolf C1772, 52).
2a. ’növény csupasszá, kopárrá válik, lombját veszti’ ❖ Csodálkozóan szeretetteljesen nézem el a csupaszodó bokrokat (1894 Pekár Gyula C3458, 121) | A lipótvárosi gangon túl csupaszodó, csendes fák (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. (átv is) ’(fokozatosan) egyre csupaszabbá, üresebbé, ill. minden eszköz, felszerelés stb. nélkülivé válik vmi’ ❖ [néma emberként] idegen vagy, szövetségünkből kiszakadt… de újra a sorsosunk leszel, majd ha hozzád-csupaszodunk a szótlan halálremegésben (1932 Weöres Sándor 9788016, 22) | csupaszodik a színpadi tér, eltűnik a cselekmény, a színpadi hős (1990 Erdődy Edit CD53) | Sorvadnak a tájnyelvek, üresednek a szófordulatok, csupaszodik írásunk-beszédünk, használóikkal együtt kopik a szavak hitele (1997 Magyar Hírlap CD09).
3a. ’egyre csupaszabbá válva, a járulékos v. kiegészítő dolgokat fokozatosan elveszítve vmivé v. vmilyenné alakul vmi’ ❖ le kellett csontjaidról marjad lázadozó elevened, hogy méltó lehess a halálhoz, ki öledben fészket rakott. Időtlen gyásszá csupaszodtál (1948 Pilinszky János 9531010, 66) | A rettegés s az élniakarás kettős szorításában előttünk csupaszodik csontig a játszó személyiség (1990 N. Pál József CD53) | Az elhagyott ipari környék csontvázzá csupaszodott építményeit (1996 Magyar Hírlap CD09) | szócsatákra, színészi technikázásra csupaszodik az előadás (2000 Magyar Hírlap CD09).
ÖU: le~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csupasz; ÉKsz.