dédelget ts ige 5b  gedélget (rég v. nyj) , gédelget (rég v. nyj)

1. ’féltő gonddal bánik vkivel, (gyengéd szeretettel) kényeztet vkit’ ❖ ? gügyögtet [=] édesget, gedélget (1784 Kisded szótár C0815, 30) | [Abellino] jónak látta Kecskerey barátunkat egy kissé dédelgetni, mert hisz az ügyében járt, és bizonyosan kedvező híreket hoz (1853 Jókai Mór CD18) | hogy bánnak a foglyokkal, hogy osszák meg velük utolsó falatjukat a kiéhezett magyar katonák, hogy dédelgetik a köztünk rekedt internáltakat (1919 Szabó Dezső 9623004, 229) | Nagyanya dédelgette unokahúgát, most is mellé ült simogatni kócos haját (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 27).

1a. ’〈vmely szeretett lényt〉 gyengéden ölelget, simogat, csókolgat; babusgat’ ❖ [az anya nevelt lányát] úgy szereti, Megöleli, dédelgeti, Franciáúl szólitgatja. Karjai közt elaltatja (1877 Zichy Géza 8538015, 45) | [György] dédelgetve becézte Hákont, a vizsláját (1926 Medreczky Márta CD10) | Menyasszonyom riadoz a félelemtől és gyönyörtől, remeg és a mellemhez tapad. Sokáig dédelgettem gyöngéden (1964 Áprily Lajos ford.–Tagore 9008081, 51) | [az újszülött] kéjesen tárja szét karocskáit, amikor simogatják, dédelgetik (1973 Ranschburg Jenő 1130001, 17).

1b. (pejor) ’(meg nem érdemelt) kedvezmény(ek)ben részesít, feleslegesen nagy gonddal óv, ajnároz vkit’ ❖ [a kormány] dédelgeti a többség embereit (1872 Tóvölgyi Titusz 8492011, 136) | Hajdú Pali megtámadta a szociáldemokraták még mindig dédelgetett rendőrtisztjeit (1932 Lengyel József 9395014, 157) | Ezeket [ti. a korábbi szegényeket] dédelgeti mindenki, az állam, a párt, ezeké minden előny, kedvezmény (1953 Sarkadi Imre 9586002, 19).

2. ’féltve őrizget, megkülönböztetett figyelemmel gondoz vmit, törődik vmivel’ ❖ Erdélyben a református részen négy virágzó főiskola volt, s jelenben csak egyet tudtok dédelgetni (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Az uralkodócsalád az annyira dédelgetett „birodalmi fő- és székvárosból” szégyenszemre futni kénytelen (1895 Gracza György 8161003, 303) | Olyan gyöngéden töltötte meg, soha még így nem dédelgettek pisztolyt (1936 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309085, 69) | Tudva-tudatlan, mindnyájan dédelgetjük kedves szavainkat (1973 Hernádi Miklós 1066003, 324).

2a. ’〈tervet, vágyat stb.〉 ápolgat, melenget magában’ ❖ Fogtőy is megrendült ez esett fölött, ez keresztülhúzhatja minden tervét, melyekhez annyira ragaszkodott, melyeket annyi éven keresztül dédelgetett (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | ha nem is számítok hozzá egy olyan félelmes férjet, mint Carokó, akkor sem mertem volna dédelgetni begyemben egy fikarcnyi bűnös vágyat Cirókára (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706009, 37) | a Vörös Rózsa [című] sorozatbokron belül Az édesvölgyi suli szerelmes ikrei […] vélhetőleg azonnal magához vonja a rügyező arcú és bimbódzó érzelmeket dédelgető kamaszokat (1992 Békés Pál 2016043, 456).

2b. (ritk) ’〈érzést, gondolatot stb.〉 táplál, erősít (vkiben) vki v. vmi’ ❖ A francia, voltairi, szalonvilág szivesen dédelgeti az emberben az ösztönös, az élvezetsóvár természetet (1903 Prohászka Ottokár 1125024, 137) | Az országvesztés felelősségében benne vannak mindazok, akik a fasiszta szellemet dédelgették (1946 Bölöni György 9069005, 96).

3. dédelget vmivel (rég) ’hiteget, ámítgat, kecsegtet vmivel vkit’ ❖ gedélgetni, ketſegetni, hitegetni, ámítani: Allectare (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, h1) | titeket reménséggel gedélgessen é, vagy ne (1806 Szabó Sámuel ford. C3784, 50) | szent ebed … tátongva üvölt, ugat érted retteneteskép S díjjal gédelget (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 70).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. gédelget; ÚMTsz.